Andrew Tiner amerikai próféta konflikusa a mai gyülekezeti rendszerrel
Készítettem egy videót, ami Andrew Tiner amerikai próféta egy, az idén készült bizonyságvideója egy részletének magyar fordítása. Ebben elmesél egy történetet, ami nagyon jól illusztrálja, hogy ő is olyan vezetést kapott az Úrtól, hogy jöjjön ki a hamis gyülekezeti rendszerből. Ehelyett, járjon a helyes úton és kövesse közvetlenül Istent, járjon Krisztus útján és természetes gyülekezeti közösségekbe járjon illetve oda tartozzon. Andrew arra buzdít, hogy nyissuk ki a szellemi szemeinket és füleinket és ne vakon a helyi gyülekezeti pásztortól vagy tanítóktól függjünk, hanem önálló vezetésünk legyen az Úrtól, így egyéni kijelentéseket kapjunk. Nagyon jó videó, ajánlom mindenki számára és fogadjátok szeretettel. Ezáltal is bátorítalak titeket, hogy keressétek az igazságot és kövessétek az Úr Jézus Krisztus útját.
Akár külföldön, akár Magyarországon egyre inkább tapasztalható
manapság a hagyományos gyülekezetek, keresztény közösségek
hanyatlása. Sok emberrel beszéltem és látva az életüket,
problémáikat egyre inkább arra a következtésree jutok, hogy a
több ezer éve jól ismert keresztény közösségi modell kudarcba
fulladt. Hiába a szép épületek, függönyök és külsőleg
kedves fogadtatás az ajtónállók vagy a pásztor részéről: a
működésük eredménye egyre inkább megkérdőjelezhető és
gyümölcstelen a mindennapi életben. A gyülekezetek tagjainak az
élete állandóan csak a kudarcról árulkodik: válások, belső
tekintélybeli harcok, képmutatás és kudarcba fulladt kapcsolatok.
A hagyományos gyülekezetek vezetősége minden esetben egyetlen
választott 'vezető' pásztor és az általa kijelölt tanítók,
akik mindannyian egy titulussal fentebb vannak az átlaghívőknél.
A pásztor és a kijelölt tanítók az elismert, köztiszteletben
álló emberek, akik életében 'minden rendben van' (legalábbis
látszólag). A köznép pedig a többiek, akik hétről-hétre
odajárnak, szemben ülve a pulpitussal sorokba rendeződve
fogyasztják a szellemi táplálékot, mindezt szépen eltervelt
program köré csomagolva: imádkozás, dicsőítés, néha
bizonyságok, prédikáció, dicsőítés, befejezés. Az ilyen
intézményes felekezeti rendszer által működtetett közösségek,
gyülekezetek az ún. 'szószék-padsorok' elv alapján működik.
Frank Viola, a 'Gyülekezet újragondolása' c. könyvében jól
írja, hogy az ilyen a 'nézőközönség gyülekezet'. Az ilyen
gyülekezeti istentisztelet minden esetben parancsalapú és
hierarchikus modellt követi, ahol a vezetőség (klérus) parancsol
a köznépnek (laikusok). Mindezek közben egyetlen elem a gyülekezeti program
során, ami elmaradhatatlan: az adakozás. A beszedett pénz
természetesen 'Isten munkájára' megy, végső soron azonban a
gyülekezet vezetőségének zsebében köt ki, ők rendelkeznek
vele 👺. A gyülekezet látásmódját megkérdőjelezni, a pásztorral
vagy a 'felkent' tanítókkal egyet nem érteni azonban nem lehet. Ha
egy tag hangoztatni kezdi az észrevételeit, egyes tanításokkal
való egyet nem értését, azt egyből 'széthúzóként', a
'gyülekezeti közösség megbontójaként' kezdik megbélyegezni.
Lázadóként tekintenek rá. Hiszen a közösség élete,
fennmaradása mindennél fontosabb, maga az igazság és a hamisság
vagy a képmutatás leleplezése már réges rég nem érdekes. Ez a
gyülekezeti modell, amire pontosan igaz az, hogy felülről
irányítják, központilag vezérlik. Itt pedig a gyülekezet
vezetőségére gondolok. Egyre több emberrel való személyes
beszélgetésem során derül ki, hogy inkább valami többre vágynak
és nem érzik jól magukat a közösségekben. Az igazán odaszánt,
őszinte hívők már otthagyták az ilyen közösségeket. Nem
csoda, hiszen a vezető pásztor és a tanítók átvették az Úr
Jézus Krisztus helyét a hívők életében. Egy köztes
szereplőként tevékenykednek. Ez teljes mértékben ellentétes
Jézus tanításaival, a Szentírás által elénk tárt közösségi
gyakorlati modellel. Az első századi keresztények egymással
egyenrangú hívők voltak, akik a másikat különbnek tartották
maguknál és elismerték az Úr ajándékát a másikban. Nem
voltak kijelölt vezetők, pásztorok.Igaz
ugyan, hogy voltak szolgálati ajándékok, azonban az ilyen
áldottabb, tapasztaltabb hívők nem titulussal rendelkező, a
többieknél állandóan rangban feljebb álló vezetők voltak,
hanem olyan hétköznapi átlaghívők, akik átmenetileg tanításokat adtak le, pásztori munkát láttak el egy
bizonyos ideig és csakis
addig, amíg a kevésbé érett hívők érettebbé válnak,
szellemileg fejlettebbé, bátrabbá válnak, nagyobb ismeretre
tesznek szert a hitben és az Írások ismeretében .
Hasonlóan a többi, szolgálati ajándékhoz is (Efézus 4:11). Maga Jézus volt az egyéni hívők Ura, nem pedig a vezető pásztor
vagy a presbiterek. Jézus
az evangéliumban konkrétan
megtiltotta a hívők közötti versengést, hierarchikus rendet,
parancsalapú közösségi modellt:
"Támada
pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük
nagyobbnak. Ő
pedig monda nekik: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és
akiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hívatnak. De
ti nem úgy: hanem aki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint aki
legkisebb, és aki fő, mint aki szolgál." (Lukács 22:24-26,
Károli)
A
fent leírt hierarchikus modellre épülő gyülekezetekből őszinte
hívők közül rengetegen
kijöttek, otthagyták már őket.
Ők eldöntötték: nem egy gyülekezethez akarnak tartozni, ahol
megmondják nekik, hogy mit-hogyan tegyenek. Ők az Úr vezetését
akarják követni az ő életükre nézve. Hiszen a Szent Szellem ott
van, minden hívő rendelkezésére áll. Az igazi hívők
Jézushoz akarnak tartozni, nem gyülekezethez.Ezt néhai Jan Boshoff ausztrál próféta néhány perces
videójában összefoglaltam, itt található:
Azt látjuk manapság, hogy sokan kezdenek visszatérni
a kezdeti, bibliai típusú gyülekezeti mintához: a természetes
gyülekezethez. Ott, ahol egy háznál gyűlnek össze. A kezdeti
hívők, Jézus tanítványai nem ismerték azt a kifejezést, hogy
'gyülekezeti ház'. Sokkal inkább, amikor összejöttek arra
gondoltak, hogy a 'gyülekezet van a házban'! Itt a hívők egymást
látják, közvetlenül követik az életüket és nincs
elválasztódás közöttük. Egy ilyen közösségben aki hamisságot gyakorol, hamar
nyilvánvalóvá válik és lebukik. Nincs központi adakozás, pénzgyűjtés. Mindenki
egyenrangú és egymás javát keresi. Sajnos
a parancsalapú, vezető pásztor által vezérelt gyülekezet ezt
nem akarja, hiszen ők akarnak a központban maradni, szeretik a
saját titulusukat, szeretik a nép általi tiszteletet,
előkelőséget. Pontosan úgy, ahogy Jézus korában a farizeusok és
az írástudók. A mai gyülekezeti kijelölt vezető
pásztorok, vezetők a Jézus korabeli farizeusok és írástudók.
Jézus pontosan ezt tiltotta
meg az evangéliumban:
"Minden
ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik, hogy lássák őket az
emberek. Mert megszélesítik az ő homlokszíjaikat, és
megnagyobbítják az ő köntöseik peremét, És
szeretik a lakomákon a főhelyet, és a gyülekezetekben az
elölülést, És
a piacokon való köszöntéseket, és hogy az emberek így hívják
őket: Mester, Mester!" (Máté 23:5-7, Károli)
Azon
kívül pedig ha a hívők nagyobb tudást szereznének, hallgatnának
a Szent Szellem vezetésére közvetlenül és hallanák az Úr
hangjára, akkor megszűnne a kijelölt vezetőség szerepe már. A
hívők bátran követnék Jézust és az Ő útjain járnának,
mindenféle kontroll nélkül. Leginkább pedig megszűnne az
adakozás szerepe, ami azt jelentené, hogy az ilyen hierarchikus
modellre épülő gyülekezetek csődbe mennének! 😊 Tehát mi az ilyen hierarchikus modellre épülő közösségek fő fenntartó ereje? Hát a PÉNZ! 💰💸 . Ezt is
összefoglalta nagyon jól Jan Boshoff próféta az alábbi videóban, amely itt található:
A
teljesség igénye nélkül, saját tapasztalatból is merítve
összegyűjtök egy párat a Mo.-i – véleményem szerint – hamis, hierarchikus modellre épülő
gyülekezeteket. Az alábbi közösségeknél tapasztaltam a fenti hibákat:
Hit
Gyülekezete
BPA
Agapé
pünkösdi gyülekezetek
Omega
hálózat
Golgota
gyülekezet
Szabad
keresztények
Szívbunker
Hillsong gyülekezetek
Belvárosi gyülekezet
és
az összes többi, hagyományos egyházak gyülekezeteit is ideértve,
mint pl. katolikus, evangélikus, református, baptista, pünkösdi,
metodista helyi gyülekezeteit is, amelyek a fentebb leírt modellt követik.
A helyes modell
A
házaknál alakuló, lakóhelyük környezetében levő, természetes
módon létrejövő közösségek a bibliai minta. Ez az, amit
eredetileg gyakoroltak Jézus tanítványai. Az igazi tanítványok,
akiknek tiszta a szíve, nem akarja leuralni a másikat, nem akarja
kontroll alatt tartani a többi hívőt, nem törekszik elsőbbségre.
A hívők ilyen helyen összejönnek és egymást kölcsönösen
segítik, bátorítják és nem leuralják. A szellem ajándékait
engedik a másikban kibontakozni. Nem okoskodnak, viszálykodnak
egymás ellen. Jómagam is kezdetben az egyik fentebb felsorolt gyülekezetbe jártam évekig és a gyülekezethez való tartozás hibájában voltam 6 évig. Ott megtértem, vízben be lettem merítve és vettem a Szent Szellem ajándékát. Később kijöttem onnan. Isten országa eljött már és köztünk van, ennek megfelelően járjatok: hirdessétek az Úr országának eljövetelét, ördögöket űzzetek, betegeket gyógyítsatok, halottakat támasszatok. Bátorítalak titeket, hogy ilyen természetes gyülekezetbe,
közösségekbe járjatok, ahol ilyen hívőkkel találkoztok!
Kapcsolatfelvétel
Szívesen várom üzeneteiteket, bizonyságaitokat a természetes gyülekezetek, közösségek alakulásáról és az intézményes, hierarchikus gyülekezetekből való szabadulásról. Az alábbi módon fel tudjátok velem venni a kapcsolatot:
Hosszú évekig áldozatul estem az ördög hazugságainak jómagam is, amikkel magát a Szentírást próbálja kimagyarázni. Vannak egyes 'kedvelt' Igeversek, amelyeket a hívő ember csak hosszú, az Úrban eltöltött idők után ért meg és látja meg, hogy hol próbálták meg átverni azok félreértelmezésével. A hazug vallásos démoni befolyás alatt lévő emberek – sajnos olykor – áldozatul esnek az ördög hazugságainakés sikeresen becsapják Isten választottait, félreértelmezést okozva ezzel a hívők fejében és a hívő közösségekben, ezáltal hátráltatva Isten munkájának előrehaladását. Célom ezzel az írással az, hogy leleplezzem az ördög egyik ilyen hazugságát és rávilágítsam az olvasók elméjét az óriási félreértésre, ezáltal világosságot teremtve. Nézzünk most meg most egy, talán a legismertebb Igeverset, amit még a nem-hívők is szeretnek idézni:
"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek." (Máté 7:1-2, Károli)
A félreértett ítélkezés
Nos, a fenti Igét hallva a legtöbben azt gondolnák, hogy itt a Biblia óv minden ítélkezéstől, sőt mit több, arra szólít fel, hogy ne ítélkezzünk semmi és senki felett semmilyen körülmények között. Leginkább a hagyományos vallási háttérből származó testvérek szeretik ezt az Igét hangoztatni, mondván, hogy "ne legyünk annyira ítélkezőek, mert az nem jó" stb., tehát inkább hagyjuk az ítélkezést Istenre. Viszont ez távol áll a Bibliától, azaz hamis. Még a középiskolás irodalomtanárom is szerette az órán hangosan idézni ezt az Igeverset a Bibliából. Akkor fel kell, hogy világosítsalak titeket: itt egyáltalán nem azt mondja az Írás, hogy nem szabad ítélkezni. Ha csak egy kicsit gondolkozna az Istent kereső hívő, akkor maga is rájönne, hogy Isten a Bibliában végig a helyes ítélkezésről, az igazságos ítéletek meghozataláról beszél. Mind az Ó-, mint az Újszövetségben ezt látjuk: Isten igazságos és egyúttal irgalmas. Látjuk a Zakariás 7:9-ben ugyanazt, amit Jézus maga mondott fennszóval a zsidó írástudóknak, farizeusoknak:
"Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!" (János 7:24, Károli)
Ha megnézzük a fenti Igét, látjuk, hogy Jézus maga szólít fel arra, hogy ítélkezni kell (helyesen)! Ha igaz lenne az az értelmezés, hogy nem szabad ítélkezni, akkor ebből azt vonhatjuk le, hogy a Bibliában ellentmondás van. De, hála Istennek, ez nem igaz: nincs ellentmondás a Bibliában. A másik Igevers, amiben azt látjuk, hogy az ítélkezésnek helye van és igenis nagyon fontos az a saját életünk igazgatása szempontjából annak érdekében, hogy maga az Úr helyesbítsen a hitben való járásban.
"Mert ha mi ítélnénk magunkat, nem ítéltetnénk el. De mikor ítéltetünk, az Úrtól taníttatunk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk." (1Kor.11:31-32, Károli)
A fenti Igeversben Pál apostol ad utasításokat a korintusi gyülekezet híveinek. Felhívja a figyelmüket arra, hogy igenis fontos az ítélkezés! ☝ Saját magunkat kell folyamatosan figyelni, megítélni annak érdekében, hogy nehogy elkárhozzunk a világgal együtt hívőként. Ráadásul, ha csak saját magunkat ítélnénk el, akkor nyilván nem ítéltetnénk el – vagyis nyilvánvaló, hogy saját maga ellen senki nem hozna rossz, elmarasztaló ítéletet –, így engedjük az Úrtól való tanításokat, hogy azok által ítéljük meg magunkat.
A helyes értelmezés
Az Írás itt nem arról beszél, hogy nem szabad ítélkezni – ahogy azt sajnos a felszínes hitű, vallásos testvéreink szeretik hangoztatni – hanem az Írás a képmutatás ellen figyelmeztet. Tehát úgy ne ítéljünk vagy ítélkezzünk, hogy ha saját magunk megítélhetők vagyunk ugyanabban. Ez önmagában is egyértelmű. Azaz, hogy ne rójál senkinek olyat, amiben teneked is javítani valód akad. Például: ne mondd másnak, hogy ne éljen paráznaságban, amikor te magad is paráznaságban élsz, ld. elváltál a feleségedtől, és emiatt nem ítélted meg temagadat, akkor mást nem ítélhetsz el azért, hogy ő is ezt teszi. Vagy például ne ítélj el mást azért, hogy ne lopjon a boltból, amikor te is a múlt héten loptál az áruházból. Vagy ha nő vagy és erőteljes, világi, rámenős sminked van, akkor ne mondd más nőbarátodnak, hogy ne sminkelje magát ki világiasan, hiszen te is ugyanazt teszed. Érthető volt mindenki számára? 😉🙂 Igenis, szabad és kell is ítélkezni: meg kell ítélni a bűnt Isten Igéje által. Ez a feladatunk. Hiszen amikor mondjuk az Igét bűnösök számára, hogy térjenek meg és rendezzék az életüket Istennel, az is ítélkezés. Erre szólított fel minket, hívőket Isten. Akkor lennénk a fenti, jézusi figyelmeztetésnek a célpontjában, ha magunk is bűnösök lennénk abban, amiben másokat ítélünk meg. Erre vonatkozik a sokak által félreértett Igevers. Remélem, sokaknak ez segítségére vált Isten igazságának követésében. 👴😊
Úgy gondoltam, írok egy cikket egy nagyon fontos témáról a hívők között: az örök üdvösség kérdéséről. Ez az egész világon előjön saját tapasztalataimból ítélve és bárhová megyek és beszélek, újfent felüti a fejét a Krisztusban hívők és Őt követők között. Arra gondolok, hogy miután egy személy megtér Istenhez, hívővé válik és Krisztus követője lesz a Biblia elvárása szerint, onnantól fogva borítékolható az ő számára az örök üdvösség a Szentírás alapján? Sajnos nem. Sokan azt gondolják, hogy megtérés és bemerítkezés után nyugodtan hátradőlhetek és kényelmesen élhetem az életemet tovább, hiszen 'úgy is üdvösségem van'. Ez nem így van. Erre a könnyen hihető és világszerte elterjedt tévtanításra szeretném most felhívni a figyelmet, ami foglyul ejtett ezreket és tízezreket és a helyes biblia látást megosztani, arra rávilágítani. Különösen azoknál figyelhető meg a fenti tévelygés, akik a Szentírást csak felületesen vizsgálták meg és leginkább a manapság ismert, ún. hiperkegyelem irányzat követői. Ez a cikk tehát már megtért és újjászületett hívőknek szól. Az Igehelyek a Károli fordításból valók.
Kitartás és állhatatosság
Az alap Igehely - amit mindenki ismer - egy megtért hívő számára, amiből tudhatjuk, hogy Isten megtartott minket kegyelemből a hitünkön keresztül, hogy nem tartunk a pokol felé, hanem mennybe, mert Isten elfogadott bennünket, az alábbi:
"Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van:
Isten ajándéka ez; (Efézus 2:8)
Pár verssel korábban olvassuk, hogy 'meg voltunk halva a vétkek miatt', tehát ez hívőknek szól. Régen úgy volt, amiből logikusan következik, hogy mostmár nem vagyunk halottak, hanem élünk és meg vagyunk tartva Isten szemében. Továbbá kegyelemből, nem a cselekedeteink érdemei alapján. Vagyis, minden bűnös embernek aki Istenhez járul, kegyelemre van szüksége. Ez az, amit kapunk Istentől, ha hiszünk a megtérésünk során: Isten kegyelme megtart minket az eljövendő harag napjától. Na de, nézzük meg, mi van utána? A Szentírás több helyen világosan különbséget tesz a hívők - ld. megtartottak - és a nem hívők - ld. nem megtartottak - között. Világosan elválasztja őket Isten szemében. Az újjászületett, megtartott hívők élnek, megelevenedtek Istennek való életre, a nem hívők, a bűnösök továbbra is halottak. Azonban a megtért és újjászületett hívők számára itt nem ér véget Isten terve.Igazából most kezdődik csak igazán! :-) Láthatjuk több helyen az Újszövetségben, hogy a hit gyakorlása küzdelemmel, harccal jár. A hit megpróbáltatik a földi élet hátralevő részében. Nem véletlen, hogy Jézus maga felszólított az állhatatosságra:
"De aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül." (Máté 24:13)
Láthatjuk tehát, hogy az üdvösség megtartása nem magától értetődő. Ezt a tanítványoknak mondta, amikor a végidőkről és a világ végéről kérdezték, tehát olyanoknak szólt, akik már Jézussal töltöttek időt, vele jártak és ismerték a hívő élet dolgait. Pál apostol a levelekben nem egyszer beszél arról, hogy neki is mennyi harccal jár a hit megtartása, gyakorlása. Timóteust - az apostoli munkában szolgatársát - felszólította, hogy
harcolja meg a hit nemes harcát és úgy nyerje el az örök életet, hiszen már jó bizonyságot tett a kívülállók felé:
"Harcold meg a hitnek szép harcát, nyerd el az örök életet, amelyre
hívattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sokbizonyság előtt!” (1 Tim. 6:12)
Így tehát jogosan feltételezhetjük, hogy az örök élet elnyerése nem jön automatikusan. Ha tehát Pálnak - a legnagyobb apostolnak - szüksége volt harcolni és küzdeni, akkor miért gondoljuk azt, hogy minekünk nem kell? Később Pál apostol az élete végén ezt írja saját magában átélt hit harcáról:
"Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam:" (2 Tim. 4:7)
Ha neki is harcolnia kellett, akkor mennyivel inkább nekünk! ☝ Ha végignézzük az életét, láthatjuk, mennyi viszontagságon és üldöztetésen kellett keresztül mennie. Apostolként rendszeresen üldözték, megpróbálták keresztezni a munkásságát. A hagyományos zsidó vallás követői, akik közül elutasították az Úr Jézus útját - az evangéliumot - sokat megtettek azért, hogy Pált eltegyék láb alól. Ma az ilyen üldöző, ellenkező emberek nem mások, mint a mai a keresztény vallásos emberek, a gyülekezetbe járók. Ők azok, akik a 'hiperkegyelmi' vonalat képviselik: pl. BPA gyülekezet, néhai Kubinyi Károly/Szövetnek gyülekezet tanításai, Gal. 2:20/Hlatky Szabolcs, Golgota gyülekezet, hogy csak néhányat említsek. Pál apostol a Filippibeli hívőknek az alábbi megdöbbentő felszólítást intézi:
"Annak okáért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nem
úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az
én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a
ti üdvösségeteket; " (Filippi 2:12)
Láthatjuk tehát, hogy a hívő élet nem lazaságról szól. Az konkrét hitbeli harcról szól, megpróbáltatásokról és kitartásról. A hitet meg kell tartani, meg kell őrizni e jelenvaló gonosz világban, amiben nekünk igencsak komoly részünk van. Ha meg figyelmeztetve vagyunk arról, hogy valamit meg kell tartani, akkor abból az következik, hogy el is lehet veszíteni. Jézus Krisztus útjának követése nem habostorta. Jakab apostol is figyelmeztet arra, hogy a hitünket megpróbáltatások fogják érni:
"Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez." (Jakab 1:3)
A kitartáshoz tehát szükséges a hitünk megpróbáltatása, a próbák és azokon való sikeres túljutás.
Bűn a hívő életben
A szándékos bűnözés egy hívőt valóban elszakít Istentől és veszélyezteti a hitben való pályájának sikeres megfutását. Sokan azt mondják, 'Mindaddig, amíg e testben élünk, vétkezni fogunk'. Én ezzel azonban nem értek egyet. Ezt szeretik azok a hívők hangoztatni, akik szerint a bűntől való szabadulás lehetetlen. Véleményem szerint azért, mert nekik ez nem sikerült. De vajon miért nem? Mert a megtérésük körül valami nem stimmel. Az ilyenek leginkább valamilyen keresztény vallásos szertartás keretein belül lettek hívőkké, de nem váltak valóban Krisztus követőivé. Nem haltak meg önmaguk számára, nem haltak meg a bűnös énjük számára. Más szóval nem születtek újjá igazán. Élik a saját életüket a bűnös testben, mindezt úgy, hogy hisznek Istenben és megpróbálnak neki tetsző életet élni. Ezt én úgy hívom, hogy testikereszténység. Az igazi megtérés pontosan a bűnös életmódból való változást jelenti, az utána jövő bemerítkezés célja pedig a bűnös én halálba adása, hogy utána új életben járjunk, ami egy bűntől szabad élet. Ha ezt a megfelelő szívvel, szándékkal tesszük, akkor szellemi keresztények - Krisztus útjának követői - leszünk. Így nem fogunk többet bűnöket elkövetni! Erről beszél Pál apostol a Rómabeliekhez írt levélben:
"Távol legyen! Akik meghaltunk a bűnnek, mi módon élnénk még abban?" (Róma 6:2)
Egy hívő, aki tényleg megtért és újjászületett, az nem vétkezik folyamatosan. A hívő élet során Isten Szelleme képessé teszi őt arra, hogy a bűnös dolgoktól távol tartsa magát. Arra is, hogy a saját testi vágyai, kívánságai felett uralkodni tudjon. Meg van a lehetősége rá, hogy bűnt kövessen el, de nem lesz rá vágyódása. A bűn és a bűnös kívánságok már üresek, céltalanok lesznek számára. Ezért nem lesz számára erőlködés sem a bűnök elkerülése. Egy újjászületett, szellemi hívő egy új törvény szerint éli az életét, amit egy Isten szelleme éltet. Szellemi szinten éli a mindennapjait, nem pedig a földi, e világi, testi szinten. Erről a csodálatos, új életről Pál beszél ugyancsak a Rómabeliekhez írt levélben:
"Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől." (Róma 8:2)
A fentiekből egyértelműen látszik tehát, hogy
az igazi krisztusi tanítvány Istennek él és nem követ el bűnöket.
Az ilyen ember szabad a bűntől, mert más törvény szerint él: Krisztus törvénye szerint. A bűnös hústeste ugyan még mindig él, azonban a kívánságai már halottak vagy nem tudnak rajta uralkodni olyan módon, hogy bűnre vezessék. Dicsőség az Úrnak! Ebben a tökéletes példa számunkra maga Jézus Krisztus, ahogy Ő élt amíg itt járt a Földön kb. 3 és fél éven keresztül. Ez a téves elképzelés, ami azt hajtogatja, hogy 'Krisztus követőjeként képtelen vagy bűn nélkül élni' egy hamis tanítás, ami az ördögtől való 👿. Ezt ugyancsak a hiperkegyelmi hívők szokták minduntalan hangsúlyozni. Érthető, hiszen nekik szükségük van 'Isten mindent átható kegyelmére', hogy a folyamatos bűnbeesésüktől újra és újra lelki nyugalmat kapjanak és a lelkiismeretüket elhallgattassák, hogy valójában nem jó úton járnak. Erről is lehet tudni, hogy a hiperkegyelmi vonal teljesen hamis.
"Eltemettettünk azért ővele együtt a keresztség által a halálba, hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk. " (Róma 6:4)
Aki azonban képes a hívő élete végéig ellenállni a bűnöknek, megmaradni a kísértésekben, az győzni fog. A hit harcából győztesen kerül ki! Az ilyen emberről beszél Jézus a Jelenések könyvében, amikor a korai idők gyülekezeteinek írottakat olvassuk. Azt a figyelmeztetést láthatjuk, hogy nem fog mindenki győzni. Csak aki mindvégig kitart és hűséges marad az Úr parancsolataihoz. Az ilyen fejét felemelve, magabiztosan várja az Úrral való találkozást, aminek során valamilyen jutalmat fog kapni. Az egyik ilyen jutalom az élet koronája.
"Légy hű mindhalálig, és neked adom az életnek koronáját." (Jelenések 2:10b)
Ugyanezt láthatjuk a Jelenések könyvében, de a Szárdiszbeli gyülekezetnek írottaknál. Az Úr figyelmezteti az ottani hívőket, hogy vigyázzanak és tartsák meg a hitet. Itt konkrétan láthatjuk, hogy akik az élő hitet elvesztik, eltávolodnak a megváltásuk után kapott állapottól, azok elveszthetik a jogukat arra, hogy az üdvözültek közé sorolják őket. Tudjuk, hogy a megtérésünk után, amikor Jézus mellett döntünk és elhagyjuk a világot, a bűnöket elhagyjuk, akkor a nevünk beíratik az Élet Könyvébe. Figyelnünk kell azonban arra, hogy az az állapot úgy is maradjon. Az alábbi Igeversben az Úr figyelmeztet, hogy ha nem járunk a győztesek útján, akkor kitörölheti a nevünket az Élet Könyvéből.
"Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, " (Jelenések 3:5a)
Azt hiszem ez már elég meggyőző lehet azok számára, akik idáig kételkedtek ebben. Az Úr szuverén és
igenis megvonhatja az üdvösséghez való jogot!
Ezért nagyon nem ajánlom senkinek, hogy hívőként barátkozzon a bűn gondolatával és egy percig is elgondolkodjon azon, hogy 'milyen jó lenne újra vétkezni'.
A legalizmus vádja
Amit még zárásképpen fontosnak tartok megemlíteni, az a
legalizmus vádja.
Sajnos az ilyen álhívők, akik magukról azt hiszik, hogy Krisztus-követői de nem azok, rendszeresen 'legalizmus' vádját hozzák fel a fentiekre.
Ez óriási tévedés. Mivel nem képesek megérteni, sem felfogni az előző bekezdésben leírtakat - , azaz, hogy hogyan működik a szellem törvénye, nem is rendelkeznek azzal az erővel, ami képessé tenné őket az olyan hívő életre, ami mentes a bűnök elkövetésétől vagy azokba való rendszeres visszatéréstől. Azért van ez, mert ők nem szellemiek, hanem testiek. A hústest akarata és kívánságai szerint élnek, valójában szellemileg halottak. Ahelyett, hogy elgondolkoznának és megkeresnék saját magukban a hibát, majd szívből megtérnének, butaságokkal vádaskodnak 😪 . Isten elrendelt útja azok számára, akik Őt őszintén akarják követni, hogy szellem szerint járjanak és ne test szerint. Ezáltal pedig éljenek az igazság számára, szabadon a bűnöktől. Ez a szellem törvénye és Isten ajándéka, nem pedig legalizmus. A bűntől mentes élet különben nem is lenne lehetséges. Az ilyen személynél a hústeste szellemi értelemben meghal, a szelleme azonban él és cselekszi azt, ami kedves Isten előtt. Cselekszi az igazság cselekedeteit. Ez olyan természetes számára, mint amikor korábban, megtérése és újjászületése előt természetes volt számára, hogy bűnös életet éljen és a hústest vágyait hajkurássza, kielégítse. Pontosan erről beszél Pál apostol az alábbi Igeversben:
"Hogyha pedig Krisztus tibennetek [van], jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért." (Róma 8:10)
Élő reménység
Zárásképpen szeretnélek titeket bátorítani, akik idáig elolvastátok. Akiket Isten üdvösséget adott, azokat elhívta arra, hogy egy vele járjanak és Jézus Krisztus mintaképei legyenek a Földön még a földi életükben. Arra, hogy az Jézus nyomdokaiban járjanak. Mindaddig amíg ez fennáll, addig lehet élő reménységünk abban, hogy
elérjük a hitünk végső célját, a lelkünk
(itt: nem a szellemünk, hanem az egész lényünk, a létünk)
üdvösségét
a földi életünk végén. Lássuk meg tehát, hogy kegyelemből tartattunk meg, de ott nincs vége Isten tervének ránk nézve. Onnantól fogva élő reménységben élünk a mennyei örökségünk elnyeréséig, miközben a hitünk próbáknak van kitéve. A hitünknek ez idő alatt folyamatosan erősödnie, növekednie kell. Erről beszél Péter apostol az alábbi versekben.
"Áldott az Isten és a mi Urunk, Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, (...) " (1 Péter 1:3)
"Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dicséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor;" (1 Péter 1:7)
"Elérvén hitetek célját, a lélek üdvösségét." (1 Péter 1:9)
Ha valakinek bármilyen kiegészítése, javaslata, korrekciója van, azt várom szeretettel a jó ízlés és tisztelet határain belül.
Frissítések naplója
[2021. március 15.] - Az üdvösség visszavonásának lehetősége és az élő reménység szekció hozzáadva. [2021. március 7.] - A győzelmi rész hozzáadva (Jel. 2:10b).
Egy rövid bejegyzést szeretnék közreadni csak: megtartottuk az első online virtuális közösségi alkalmunkat néhányan! Egyelőre nevünk nincs, pusztán tanítványok, vagy az intézményes gyülekezetekből kihívottak. Hagyományos gyülekezethez nem tartozunk. Mi, akik kijöttünk a felekezeti kötöttségek ketreceiből, a hagyományos gyülekezetek kötöttségeit hátrahagyva úgy döntöttünk: elég volt az ott tapasztalt mismásolásból, kertelésből és egy földi vezető pásztor feltétel nélküli követéséből. Mi pusztán Krisztus tanítványai akarunk lenni, a földi pásztorok helyett kizárólag Őt, az Igazi Pásztort - az Urat - akarjuk követni és az Igét (Logoszt) szó szerint szeretnék betartani. Az összejövetel online a Duo platformján keresztül jött létre a tegnapi nap:
Mi mindannyian korábban hagyományos gyülekezeti közösségbe tartoztunk évekkel ezelőtt, de kijöttünk azokból. Úgy gondoljuk, hogy nem Istentől van - és emiatt nem bibliai - az egyszemélyes, parancs-alapú vezetés, amelyet a mai keresztény gyülekezeti modellben láthat az ember Mo.-n és a világ legtöbb részén. Ezek mind a "szószék-padsorok" elve szerint működik: van a vezető pásztor aki minden héten leadja a tanítást és vannak az ő általa kijelölt vezetők, akik felszólítanak adakozásra, vezetik a dicsőítést, segítik a pásztor munkáját. Ők a "klérus". Akik nem tartoznak bele ebbe a szűk körbe, azok pedig a "hallgatóság", azaz a "laikusok". Nincs többé Golgota, Szívbunker, Omega, Agapé, Budapesti Autonóm Gyülekezet vagy a baptisták. Ugyan közöttünk vannak eltérő beállítottságú, műveltségű, ízlésű és hátterű emberek, azonban egy közös bennünk: mi a természetes, organikus közösségi formában szeretnénk megélni a hitünket, ahol nincs vezető. Mert nincs is rá szükség. Mindenki egyenrangú, mindenkinek van hozzáadni valója: Igéje, látása, tanítása, próféciája. Mindenki szolgál alázatosan, nem pedig a kijelölt pozíciójánál fogva (ami nálunk nincs). Pontosan úgy, ahogy a korai hívők korában is voltak: klérus-, liturgia-, program-, rituálémentesek. Minekünk nem a vezető pásztor a fő, hanem egyedül közvetlen maga a fej: Krisztus. Mi tanítványok vagyunk, akik Krisztus főségét mutatjuk be pontosan úgy, ahogy a Bibliában is le van írva. Jézus mindannyiunk személyes Ura és egyben a közösségünk feje is. Idővel természetesen kinőhetnek vének közülünk, akik példaként járnak majd előttünk, akikre felnézünk és elfogadjuk az ő iránymutatásukat. Azonban ezek a vének nem válnak vezetőkké, pusztán példamutató magatartással fognak kitűnni közülünk. Ezzel a mintával szeretnénk bemutatni a természetes gyülekezet működését, amiről Krisztus is beszélt az evangéliumban:
" Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. " (Máté 18:20 Károli)
Jó volt látni és érezni, hogy sikerült kontroll alatt tartani a beszélgetést és nem fordult át céltalan butaságba, idétlen röhögésbe vagy vihogásba. A végén imádkoztunk, majd vettünk úrvacsorát. Célunk a jövőben, hogy a jövőben az ilyen online közösségi alkalmakat tanítványozásra használjuk: tanítások megosztására, a hit alapjainak lerakására a belső emberünk fejlődése céljából (főleg addig, ameddig a koronavírus miatti kijárási tilalom tart). Az Igét helyesen fogjuk hasogatni, az igazságra rámutatni és nem riadunk vissza a jövőben sem a hamisság megítélésétől sem, az ördög munkájának és a hamis evangéliumoknak, hamis keresztény irányzatoknak a leleplezésétől sem. Aki nem tartozik hozzánk, az is csinálhat ilyet: mi mindazokkal együtt vagyunk, akik hasonló szellemben és értelemben vannak és összejönnek egymással az Úr nevében, bárhol és bármikor.
Reméljük, hogy folytatása következik 👍🙏 . Aki szeretné felvenni velünk kapcsolatot és a jövőben csatlakozni, mert csalódott a hagyományos gyülekezetekből, vagy csak érdeklődik, kérjük írjon nyugodtan!
Ez az írás néhány gondolat a Galata 2:20-as keresztény hívő csoporttal kapcsolatban, amit H. Szabolcs hozott létre és az ő nevéhez fűződik. Fontos, hogy ez az én látásom ami egy szemszögből való nézet és úgy fogadjátok, miközben hiszem, hogy az Úr adott bölcsességet és belátást azokba a dolgokba, amit most részletezek. Először is szeretném leszögezni, hogy nekem személy szerint semmi személyes problémám sincs Szabolccsal sem a feleségével, Eszterrel, soha nem találkoztam velük személyesen mindezidáig (csak virtuálisan). Korábban nem vettem részt velük közös misszióban sem, előtte sem ismertem őket. Mindazonáltal fontosnak tartom őket ill. a nyilvánosságot figyelmeztetni arra a veszélyre, ami náluk most a jelekből felismerhető: a hittől való elszakadás. Ez nem minden esetben nyilvános megtagadását jelenti az Igének, a bibliai elveknek vagy Istennek/Jézus Krisztusnak, hanem elszakadást jelent egy vallásos csoporttól vagy irányzattól, teológiai eltávolodás valakitől vagy valakik által képviselt úttól, módszertől. Ez esetben pedig az igaz keskeny úttól való – vallásos – eltévelyedést jelent, nem pedig teljes bibliai hit megtagadását. Ez mindenképpen aggasztó. Nézzük akkor, hogy mi történt.
FRISSÍTÉS!!!
Bizonyos dolgokban korrigáltam magam, lásd ezzel kapcsolatos frissebb cikkemet itt .
Mi történt?
Kb. 2020 tavaszán Szabolcs és felesége életében egy érthetetlen változás történt aminek eredménye az lett, hogy ősz tájékára teljesen elszakadtak az eredeti hitbeli tanítástól és szolgálati látástól, amiből ők maguk is születtek meg (szellemi értelemben) és eredetileg részesei voltak. Ezt kb. fél évvel később, november 29.-én online nyilvánosan is kimondták a Facebook és Youtube élő videó során. Habár az őket közelebbről ismerők szerint már kezdetektől fogva látható volt a szakadás kisebb jelek formájában. Az alábbi dolgokat mondták ki azok felé a hívők felé, akik őket gondozták az elejétől fogva:
'Galata szindróma, törvénykezés, Hágár (és nem Sára) esete'
'Rendszerből kijött vallásos rendszerépítők'
'Manipuláció/varázslás/szeretetlenség'
'Jézus nevét varázslásra használják'
'Csak nekik van igazuk, megmondják a tutit'
'Folyamatos vádaskodással kontroll alatt tartják a többieket'
A fenti kijelentésekkel nyilvánosan a Galata 2:20-as csoport nyilvánosan elhatárolódnak ettől a blogtól is (azaz jómagam írásaitól), nyugodtleszazéleted blogtól és a visszajézushoz (zurück zu jesus) missziótól és azok mögött levő hívő testvérek (és velük egyetértők) munkájától. Idén ősztől már kaptak többektől figyelmeztetéseket személyes üzenetek útján. A németországi eklézsia tagjaitól (visszajézushoz) november 21.-én kaptak egy nagyon erős feddő levelet is, részletesen kifejtve az az ő velük kapcsolatos aggályokat és végső elszakadásuk tényét. Azon kívül aznap egy olyan magyar, érett férfi testvértől is kaptak Duo virtuális meetingen is hasonló figyelmeztetést, akinek a házában laktak pár hétig néhány hónappal korábban, aki pedig jelenleg is hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkozik és középiskolában dolgozik. Ezt is teljes mértékben figyelmen kívül hagyták és továbbra is fenntartották a fent említett álláspontjukat, amit végül részükről megkoronázott a nov. 29.-ei élő bejelentkezés, aminek során elszakadtak azoktól, akiktől kezdettől fogva kapták a tanítást, a friss és hamisítatlan szellemi eledelt. A fentiek alapján kijelenthető, hogy ami történt az nem más, mint szellemiaposztázia. Véleményem szerint a fenti vádaskodások egyike sem állja meg a helyét. Az alábbiakban kifejtem, hogy miért.
Kétségekre válasz
Az alábbi vádak hangoztak el Szabolcs részéről. Először a vád kiemelve kékkel és sárga háttérrel, utána pedig az azokra adott válaszom.'Rendszerépítés/törvénykezés/Galata szindróma/Hágár és nem Sára esete.' - Ez egy ördögi hazugság.Először is, már önmagában nevetséges és megmosolyogtató, hogy H. Szabolcs mindössze 2 éve, felesége 3 éve megtért és újjászületett hívők és már ilyen korán ilyen komoly szellemi vádakkal illetik a többieket - többek között saját sógorát és nővérét is - akik már 5+ éve, van aki akár 20 éve illetve (jómagam több, mint 30 éve) vagyunk az Úrban hívők Isten kegyelméből. Jó sok minden szenvedésen, küzdelmen és gyötrelmen kellett átmennünk ezen a világon, rengeteg megtöretésen vagyunk túl. Részei voltunk a pogány kereszténységnek, babiloni gyülekezeti közösségekben nőttünk fel, majd kijöttünk onnan. Többen közülünk próbáltuk jótanácsokkal ellátni Szabolcsot online és offline, a jó irányba terelni, őszintén segíteni, akár megfeddni őt és feleségét, mindezt őszinte szeretetből és a rossztól, a babiloni rendszertől való megóvástól. Semmilyen rendszert nem építünk, nincsenek kijelölt vezetők, hierarchia, beszámolási kötelezettség egymás felé. Törvényeink, rendeleteink sincsenek, egyedül Krisztus törvénye: a szeretet. "Rendszerépítés" és hasonló vádak egyszerűen hazug ördögi vádak. Az már csak a sors fintora, hogy az ő csoportjuk elnevezése pontosan ugyanabból az újszövetségi apostoli levélből származik (Galata 2:20), amitől mint 'Galata szindróma' néven szeretnének elhatárolódni. Szeretetlenség/manipuláció/varázslás Jézus nevében. - Ez egy ördögi hazugság. Engemet kivéve a többiek - a fent említett szolgálatok körüli emberek, misszionáriusok - őket közvetlenül, személyesen ismerő emberek! Velük együtt laktak, utaztak hónapokat, együtt szolgáltak. Az ő elmondásuk
szerint _soha_ nem volt semmilyen szeretetlenség Szabolcsék irányában, sőt
hónapokig együtt is laktak közös szálláson Németországban ill.
Magyarországon is. Mindvégig segítették őket jótanácsokkal és olykor anyagilag is. Kárt nem okoztak Szabolcséknak (ha úgy lett volna, akkor az élő videóban erről feltételezhetően szóltak volna). Tehát a 'szeretetlenség' vádja nem igaz. Az erélyes bibliai álláspont képviselete azonban egyesek számára valóban szeretetlennek tűnhet. Azonban pont ez az amit az Úr elvár: jöjjünk ki a világból. Mindezen
idő alatt olyan kétes hívő múltú embereket gyűjtöttek maguk mellé, akik
nekik mindenben igazat adnak és őket feltétel nélkül elfogadják, nem kritizálják őket semmiben, mondván őket azok 'szeretik'. Kérdezem én akkor, mi az, hogy igazi szeretet? Az, hogy olyan emberekkel veszem magam körül, akik mindenben elfogadnak, soha nem korrigálnak, ha hibát látnak, nem javítanak ki? Mert akkor erre a válaszom: ez hamis szeretet. A manipuliáció ill. varázslás sem állja meg szerintem a helyét, én személy szerint nem tapasztaltam, hogy a fent említett szolgálatok mögött állók manipulálnának, vagy varázsolnának. Viszont az igazságot hirdetik alázattal! Aki pedig őszinte és szeretne szabadulni a bűntől és igazán követni Jézust és Isten Igéjét, azt nem zavarja, hogy vele törvénykeznek! Jézus nevét varázslásra használják.- Ez egy ördögi hazugság. Hívők vagyunk, járni akarunk az Úr útján istenfélelemmel, tanítunk, intünk, bátorítunk és az Igét mondjuk, ha kell, néha erélyesen Jézus nevében. Vannak esetek, amikor ki kell mondani keményen az igazságot és néha ezt elrettentéssel (határozott figyelmeztetéssel) is kell tenni:
"Másokat pedig rettentéssel mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből, és útálva még a ruhát is, a melyet a test beszennyezett." (Júdás 1:23)
E fenti hozzáállás inkább elszántság, vagy odaszánás. Istennek ilyen emberekre van szüksége. Jézus nevében soha nem varázsolt az említettek közül senki, akit én ismerek. Ez egyszerűen nem más, mint az ördög egyik alattomos vádja.Csak nekik van igazuk, megmondják a 'tutit'. - Ez egy ördögi hazugság.Én sajnálom, hogy ők ezt így fogták fel és kár, hogy erről nem esett szó. Tudomásom szerint nekik volt adva lehetőség, hogy bármikor szóljanak, kérdezzenek és ha aggályaik vannak, akkor azt mondják el. Az evangélizációs szolgálatokba be lettek vonva, részt vettek azokban. Itt senki nem akarja megmondani a 'tutit', az Igét azonban mondani kell alkalmas és alkalmatlan időben (arról nem beszélve, hogy Isten Igéjét az igazságot nem nevezhetjük 'tuti'-nak). Ők is testvéreknek lettek tekintve az elejétől fogva és rengeteg imát kaptak illetve őnekik is meg lett adva a lehetőség, hogy szóljanak, ha valami rosszat látnak. A gond ezzel a 'megmondjuk a 'tutit'' váddal, hogy minden náluk emberileg jóval érettebb és szellemi hívő férfi már megintette őket. Ezek szerint akkor ők tudják a 'tutit' és mindenki más, náluk korban is idősebb nem. Sokkal inkább azt gondolom, hogy Szabolcs alaptermészete olyan, hogy nehezen fogadja el a vezetést és mindig is önálló utakon akart járni, okoskodó, politikusi hajlamai vannak. A szavakat jól forgatja, nyájas mondataival mindenkit a maga oldalára akar fordítani. Továbbá sakkozik is hobbiból. Az ilyen emberekre jellemző, hogy a valós életben is nehéznek tartják a nála jártasabbaktól való tanulást, okulást. Szabolcs 'keményfejű'. Ügyes észjárása miatt hamar képes a saját javára fordítani a beszélgetésbeli szituációt szóbeli taktikázással. Ezt csak igeileg jártas és szellemben érett, próbákon átment ember képes kiszűrni. Folyamatos vádaskodással kontroll alatt tartják a többieket.- Ez egy ördögi hazugság. Velük szembeni vádaskodások vádja ferdítés. Én jól megértem magam a többiekkel, személyesen is részt vettem olykor utcai missziókban, közös gyülekezeti alkalmakon azokkal, akiket Szabolcs vádolt, hogy ellenük vádaskodást gyakoroltak és ennek jelét nem tapasztaltam. Egyszer sem tapasztaltam, hogy személyeket vádoltak volna, inkább azok bűnös cselekedeteire hívták fel a figyelmet, ami bibliai. Az igazság szerintem sokkal inkább az, hogy amikor valakinek rávilágítanak a hibájára, az rosszul esik neki és akkor jönnek a síránkozások, panaszkodások. Szabolcs
kezdetektől fogva is általános vezetői szerepre, mások befolyásolásra
törekvő énje az, ami az ő irányába érkező igazításokat, intéseket
'vádaskodásoknak' nevezi. Ennél még rosszabb eset, amit korábban személyesen is láttam évekkel ezelőtt az egyik kis budapesti keresztény közösségben, hogy nyíltan a belső Facebook fórumon karaktergyilkosság áldozatául esnek az ilyen megmondó emberek. Bölcs Salamon már régen megmondta:
"Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél." (Péld. 27:5)
"A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját." (Péld. 29:15)
Kivétel nélkül az ilyen visszatámadó, olykor kontrollal vádaskodó személyek mind azok, akik nem voltak hajlandók változtatni a bűnös életmódjukon és/vagy a gyülekezeti hierarchiájukat illetve szolgálati pozíciójukat (egyben anyagi megélhetésük forrását) védték. Nekik kellemetlen, ha olyanokkal találkoznak, akik a Szentírás fényében kritikával illetik őket. Magát a kontrollt én is elítélem természetesen, csak nehogy azt az erélyesség, határozottság és az Ige gyakorlati alkalmazása során történt intés szinonímájául használjuk fel a kifejezést, ahogy nekünk tetszik. Vicces adalék, hogy H. Eszter még a haragos Facebook szelfivel való reagálást a saját, Gal.2:20-as posztjára is 'támadásnak' veszi. Ennyit az őket ért 'folyamatos vádaskodásról'.
Mi lehet az oka a Galata 2:20 és H. Szabolcs tévelygésének?
Véleményem szerint a Galata 2:20-as csoport (Szabolcs és felesége, Eszter vezetésével) eltértek az igaz úttól, a keskeny ösvénytől. Mert azzal önmagában nincs baj, hogy más utakon akarnak járni, hanem azzal van a baj, hogy hazugságokat mondanak ki és ördögi dolgokkal vádolnak más, tapasztalt hívőket. Ilyet egy tiszta szellemben járó hívő soha nem csinál. Senki nem támadta őket, azonkívül, hogy természetes párbeszédet kerestünk volna velük. Miközben szeretethiányra hivatkoznak, az utóbbi hetekben közösségi médián körbevették magukat nagyon fiatal, 'bébi' érettségű, helyes megítélésre képtelen hívővel vagy pedig régebbi de öntelt, valláskárosult hívőkkel és minden tőlük való elhatárolódást ellenük történő 'üldöztetés' újabb példájának próbálva beállítani. Világosan látható, hogy szellemi értelemben vett tévelygés áldozatai lettek. Ugyan Szabolcs nagyon jó Igeismerettel rendelkezik – de a felesége érzelmein és Szabolcs saját makacs, konok természetén keresztül és a szellemi érettségük hiánya miatt – az ördög teljesen elhitette őt/őket hazugságokkal. A fent említett, az élő videózás során elhangzott vádak is ennek értelmében alaptalan, kiforgatott vádak, ami abból fakad, hogy sem ő sem felesége még nem kipróbált hívők. Ettől függetlenül én nyitott vagyok H. Szabolcs megkeresésére a jövőben is és arra is, hogy elmondják a velem szemben meglévő aggályaikat. Miközben nagyon sajnálom ami velük történt, az álláspontjuktól és a hitbéli szolgálatuktól azonban nyilvánosan elhatárolódom és egyúttal fohászkodom is az ő mielőbbi visszatérésükért és azért, hogy Isten adjon nekik választ a tévelygésükre, előtte azonban vigye őket át kemény próbákon.
A magvető példázatának egyik klasszikus esete – negatív példa
Szabolcsék esete tipikusan behatárolható a Bibliában szereplő magvető példázatának egyik rossz esetével, ami történik a vetett maggal, azaz Isten Igéjével. Az ő esetük klasszikusan a köves talajra hullott mag. Néhány évvel ezelőtt hallották az Igét, hitre jutottak, megtértek és Istent elkezdték követni. Az igazság útján jártak pár évig. Ez amikor 'hallja az Igét és mindjárt örömmel fogadja', lásd Máté ev. 13:20 (Károli). Azonban egy kis idő elteltével látva a nyomorúságokat, a problémákat, a barátok elszakadását és üldöztetéseket, elkezdték megkérdőjelezni, hogy valóban az igaz úton járnak-e. Kételkedés és hitetlenség támadt bennük a hittel kapcsolatban (ez egyértelműen az ördög munkája volt). Mivel nem voltak meggyökerezve Isten igazságaiban, nem tudták megkülönböztetni az ördög hangját Isten elvárásaitól és megbotránkoztak több dologban, mondván, 'valami baj van' (szerintük). Ezután olyan emberekkel kerültek kapcsolatba, akik az Úr útját felhigították és egy másik, igazival sok ponton megegyező keresztény színezetű utat ajánlottak nekik, mondván, hogy 'törvénykezésben vagytok'. Ez az igazi hithez és kereszténységhez nagyon hasonlító vallás, ami elfedi vagy félremagyarázza a bibliai igazságokat, megkönnyíti azok betartását. Ugyan külsőleg hívők maradtak, nem tagadva meg a hitet, de rövidesen áttértek erre a másik útra és elkezdték kritizálni, bírálat tárgyáva tenni és hamis vádakkal illetni azokat, akik nekik eredetileg az Igét és az Úr igaz útját hirdették. Ezután pedig eljutottunk oda, amiről ez a cikk szól 🙁. Sajnos Jézus erre az esetre azt mondja, 'Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.' (Lukács 9:62). Pontosan az történt, ami említve van ennek a cikknek a 3. pontja alatt 😒: bírálgatás az Ige hírnökével szemben és a tanításokkal szemben.
Figyelmeztetés
A
Galata 2:20-as csoporttal kapcsolatba került hívők számára ezért az
alábbi figyelmeztetést küldöm az összes magyar újjászületett hívőnek, Krisztusban hívőknek, azaz teljes magyar eklézsiának: VIGYÁZZATOK! Szabolcs és Eszter nyíltan nem tagadták meg az Urat, se Krisztust és az evangéliumot
hirdetik továbbra is. Ezért én hívő testvéreknek tartom őket, de
olyanoknak, akik hazug hitető vallásos szellem áldozatául estek.
Ennélfogva az evangélium is amit hirdetnek, eltorzult is lehet (ld. hiperkegyelem vagy ahhoz hasonló hamis, igazságot nélkülöző de szeretetet túlhangsúlyozó kegyelem). Az eddigi jelek alapján H. Szabolcs egy báránybőrbe bújt farkas. Mindenki legyen óvatos, aki velük kapcsolatba kerül, hiszen Szabolcs nagyon jól ismeri az írásokat és ügyesen tudja magyarázni, felesége pedig olykor sírásokkal magát sajnáltatni. Eszter pedig teljes mértékben ennek a hitető szellemnek a hatása alá került, ami Szabolcsot is, ő külön is szokott videókat feltölteni. Fontos, hogy Szabolcsot és feleségét én személy szerint – de biztos vagyok benne, hogy a többiek is a fent említett szolgálatok képviselő közül – mint embereket szeretjük, sikereket és minden jót kívánunk nekik az életben. Azonban szellemi és teológiai értelemben a tevékenységüketelítélem és elhatárolódom tőlük, bízva abban, hogy visszatérnek a helyes útra. Az alábbi kép jól illusztrálja, hogy az utolsó időben támadnak ilyen emberek, ahogy ezt jó előre már megmondta Jézus:
"Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jõnek hozzátok, de belõl ragadozó farkasok." (Máté 7:15)
Várok szeretettel minden megjegyzést, kiegészítést, korrekciót és őszinte meglátást az emberi tisztesség határain belül.
Frissítések naplója
[2022.jan.5.] - Jó jeleket látva a változás irányába, a családi név eltávolítva a magánélet és jó hírnév megőrzése céljából. A cél a jelenségre való rámutatás és nem a személyek lejáratása
[2021.feb.4.] - Hozzáadva a magvető példázatának negatív esete bekezdés [2021.feb.2.] - Egy mondat hozzáadva világossá téve mik a vádak és a mik az azokra adott válaszok [2020.dec.4.] - 'kedves' szó javítva 'feleség'-re a félreértések elkerülése érdekében
[2020.dec.1.] - Kritika és egyéb helyeken kiegészítés a mondatokban
[2020.nov.30.]-Pár szó javítva, 'konok' szó és Galata 'szindróma' mondathoz hozzáadva, 'elszakadás' helyett 'eltévelyedés' szó, néhány mondatszerkezeti javítás és egyéb apró helyesírási hibák javítása
Pár nappal ezelőtt volt alkalmam személyesen is találkozni Váradi Attila testvérrel és egy beszélgetés során felvetettem, hogy mi lenne, ha együtt vlogolnánk arról, hogy az Isten gyülekezetében - az eklézsiában - nincs hierarchia. Ezt azt jelenti, hogy az Isten által eredetileg elképzelt gyülekezeti, közösségi formában nem volt benne az, hogy hierarchikus rendben csináljunk egyházi összejöveteli formát: először a püspökök/presbitere, aztán a diakónusok és utána a többiek. Vagy a mostani modern időkben van a "vezető pásztor" és a többiek, a "nyáj", akik csak hétről-hétre járnak hallgatni a pásztor tanításait, fizetnek tizedet, részt vesznek de aktívan nem vállalnak részt az istentiszteletek szellemi részében. Ez a "mózesi modell" az alá-fölérendelt forma, ami hierarchia és nem Istentől van! Isten akarata a Bibliában a korai gyülekezeti formát ha megnézzük, az a "családmodell", vagyis a természetes gyülekezet, ahol mindenki szolgál egymásnak az ajándékaival. A vének (presbiterek) csak felülvigyázó szerepet vállaltak és azt nézték, hogy minden a megfelelő mederben megy, maguk is részesei volt a "nyájnak", azaz a tagok között ültek. A pásztorlásban és tanításban ők és más érettebbb hívők is kivették a részüket. Az apostolok idejében ezt gyakorolták. Ezt a látást osztotta meg vele is Isten az elmúlt évek során és velem is, bár eltérő utakon. Ezt jól szemlélteti az alábbi kép, amit Attila testvérem készített, engedelmével megosztom itt:
Többféle tanítás, Youtube videó link és blog létezik a témáról már tőlünk is és néhány másoktól is. A mostani egy újabb figyelmeztető rövidebb formában, arról, amit már korábban is elmondtunk. Erről született egy közös vlog, ami megtekinthető a Youtube-on itt. A gondolatom az volt, hogy a tízpercesnél sokkal hosszabb tanításokat, vlogokat, blogokat időhiány miatt sokan nem nézik meg. Azonban ilyen rövidebb szösszeneteket kiadva segítünk rávilágítani a bibliai igazságokra, azokat újra és újra megerősítjük.
Ha további kérdésetek, hozzászólásotok van a témában, vagy imára van szükségetek, bátran keressetek meg!
Bevezető
Ez
az írás hitvédelmi céllal jött létre, ami az eredeti, bibliai
kereszténységet mint tanítványságot
próbálja meg bemutatni. Ezen túl az az ellen felhozott vádakat
kivédeni, a téves állításokat megcáfolni és mindeközben magát
a helyes, bibliai hitgyakorlási formára való rámutatással. Ezen
cikk megszületését az a 2020. januárban Youtube-on
megjelent videó-tanítás hozta létre, aminek címe "Fonák tanítványság teológia jellemzői - Isten nyájának védelme".
VIGYÁZAT!
Ez a tanítás hamis.Ez
a tanítás ami fáradtságot nem kímélve hamisan, többször
alaptalanul de mégis megtévesztő, keresztény színezetben
próbálja meg a lejáratni az eredeti, bibliai kereszténységet -
mint tanítványságot - azt, amit a mi Urunk, a Názáreti Jézus
Krisztus elindított, általa és az ő tanítványa is és később
az Ő követői gyakoroltak. Ahogy látjuk a Szentírásból, az Úr
feltámadása és eltávozása után szándékában állt, hogy az ő
távozása után a Földön az ő követői folytassák a
tanítványságot és ezáltal előhírnökei legyenek Isten Országa
eljövetelének és megalapításának a Földön. Fontos, hogy itt
nem fenti tanításnál említett tanító személye ellen történik
egyfajta "támadás", ez az cikk sokkal magasztosabb annál,
tovább megy. Ennek az írásnak a célja tanító által képviselt
hamis és félrevezető állítások feltárása, a bibliai színezet
leleplezése és ezáltal az igazi, helyes krisztusi elhívás és
bibliai tanítványi életforma megvédése, arra való rámutatás
és annak népszerűsítése az őszinte hívők és Isten keresői
számára. A
fent említett tanítás a 21. század az idáig magyarul megjelent
talán legkörmönfontabb, leghihetőbb keresztény tévtanítása.
Ezért
különleges fontossággal bír ennek leleplezése és az igazság
feltárása a tiszta szívű, Krisztusban hívők - vagyis a magyar
eklézsia
- számára, akik közül nem kevesek áldozatul eshettek a
tanításnak és ezáltal - hívő létük során átmenetileg - az
ördög tőrében élhetnek. Erre a hitvédelmi küldetésre teszek
most kísérletet. Ez az írás tehát egyrészről egy reakció a
fent említett videó-tanításra, vagyis annak a hamisságának
leleplezése
másrészről pedig a bibliai tanítványságra való rámutatás.
Akkor hát vágjunk bele! A vlog a témában a Youtube-on egy ötrészes tanítássorozat, az első része megtalálható alább:
A Youtube teljes lejátszási lista linkje pedig itt található.
Miért
nem "fonák" a tanítványság? Először
is a tanítványság önmagában az alap, azt látjuk a Bibliában.
Erre hívott el Jézus, ezt tanította, minden Krisztushoz megtért,
hívő életvitele az kell, hogy legyen. A mai világban ismert
vallásos, templomba (vagy gyülekezetbe) járó kereszténység már
csak nyomokban hordozza azt, amire eredetileg elhívta az Úr a
hívőket. Az inkább egyfajta "fogyasztói" szemléletű
hitélet, ami szerint hétvégén elmegyek templomba, részt veszek
az istentiszteleten, majd hétköznap folytatom tovább a jól
megszokott életemet. Vagyis
a fonák az, amit most látunk és az igazi, eredeti az, ami a
Bibliában van bemutatva.
Krisztus után egészen kb. id. sz. 313-ig, az üldöztetés végéig
a hívők tanítványok voltak. A fonák
szó egyébként azt
jelenti, hogy valaminek a visszája, ellentéte. Tanítvánnyá
válik mindenki megtérés és a bemerítkezés után, aki
önszántából hozta meg ezt a döntést. Ennek előzetes feltétele
a bűnök és a bűnös életvitel megbánása, azoktól való teljes
elfordulás. Utána jön Krisztus követése, az Úr parancsolatainak
megtartása, amiről tudjuk, hogy összesen kettő létezik: 1.
Szeresd az Urat, a te Istenedet (az Atyát) teljes szívedből.
2.
Szeresd felebarátodat, mint magadat. Ezzel
betartjuk a Tízparancsolatot, a törvényt is amit eredetileg a
zsidóknak adott Isten. Később is azt látjuk, hogy Pál apostol és
a többi tanítványok mentek és hirdették az evangéliumot és az
embereket tanítványokká tették. Eleinte nem voltak egyházi
épületek, hatalmas templomok sem. A korai hívők nem rendelkeztek
ilyenekkel. Házaknál jöttek össze kiscsoportokban, nem jártak
templomba vagy csarnokokba. Oda gyűltek össze az újonnan megtért
emberek. A korai tanítványokat a zsinagógákból is egy idő után
kirakták, majd üldözni kezdték őket. A korai hívők szó
szerint "kihívottak" voltak, ami manapság az "Egyház"
szónak ismerünk: a világból, az akkori megszokott zsidó vallási
rendszerből (az eredeti szövegben az "Egyház" az
"eklézsia" szó szerepel, aminek jelentése ez).
Eredetileg nem keresztények voltak a tanítványok, (később
kezdték őket csak el úgy hívni a kívülállók), hanem
"kihívottak". Ennek fényében tehát a tanítványságot
nem lehet fonáknak nevezni. A tanítványság maga a Biblia, ezt tárja elénk Jézus,
aki a Mester,
a főrabbi. Aki őt akarja követni, meg akar térni a bűnből és a
bibliai hit szerint akar élni az tanítvány.
Más nem is lehet. Mindenki Mestere pedig az Úr, Jézus. Ez azóta
nem változott, az Írások sem. Na de tudom, hogy ez nem ilyen
egyszerű. A tanító is elismeri azt, hogy a tanítvánnyá válás
és tevés Jézus parancsa, továbbá azt állítja, hogy "ő is
tanítványokat képez", tehát nem a hívőket hívja általában
úgy, hanem ezt a szerinte eretnek mozgalmat hívja úgy, amit
"tanítványság 2.0"-nak nevez, ráadásul a tanító
saját magát hitvédőnek állítja be és a tanítványokat pedig
olyanoknak, akik a "nyájból kiszakítják a hívőket" és
ezáltal "szétszakítják a gyülekezetet" és eretnekek.
A megkötözést kiépítő, vallásos, szerkezetileg
alá-fölérendeltségre épülő, klérus-laikus rendszert
kiépített, jelenleg is ismert keresztény
egyházi rendszert nevezi "nyájnak" vagy
"gyülekezetnek" és azt mindenáron védelmezi. Azzal
támadja a bibliai tanítványságot, ami pont ő maga: fonák.
A Krisztus által bemutatott tanítványsági forma azonban már
nyomokban is csak alig hasonlít a mai vallásos, pogány
babiloni-stílusú keresztényi rendszerre. Ne feledjük, az ördög
nagyon intelligens. Ismeri az Igét. Célja, hogy az igazit mindig
meghamisítsa hamisítványok létrehozásával és elzárja az
embereket az igazi, az eredeti megismerésétől. Nézzük akkor most
meg tételesen a fentebb említett videó-tanítás állításait és
lássuk meg, hogy miért hamisak és miért mondom, hogy fonák.
Mindeközben azonban felhívom a figyelmet, hogy a fenti tanításban
is található sok igazság és nem teljesen hamis. Abban hamis csak,
hogy a tanítványságot bibliai, igei színezetben próbálja meg
lejáratni. Szükséges-e
felhatalmazás?
A
tanító azzal próbálja meg a bibliai tanítványságot - a
szerinte hamis mozgalmat - lejáratni, hogy egy hívőnek szüksége
van külön felhatalmazásra ahhoz, hogy démonokat űzzön,
betegeket gyógyítson vagy különféle jelek kövessék. A
vélekedése szerint a hitnek különböző szintjei vannak és
emiatt a "felhatalmazott tanítvány" nem azonos a "sima
tanítvánnyal". A "sima tanítvány" még kezdő,
most kezd a hit útján járni. Erre a Márk 3:14-es verset hozza
fel, hogy Jézus választott a többi tanítványai közül
tizenkettőt, hogy "vele
legyenek"
és
csak nekik adott felhatalmazást, hogy kimenjenek és gyógyítsanak,
démonokat űzzenek, ezáltal csak nekik adott hatalmat, hogy Isten
királyságát hirdessék. Egy úgymond "átlaghívőnek"
ez nem adatott meg.
"Azután
felméne a hegyre, és magához szólítá, a kiket akar vala; és
hozzá menének. És választa tizenkettőt, hogy vele legyenek, és
hogy kiküldje őket prédikálni, És hatalmuk legyen a betegeket
gyógyítani és az ördögöket kiűzni: " (Márk 3:13-15)
Továbbá
később a hetven tanítványt is kiküldte és őket is
felhatalmazta Jézus a Lukács 10-ben. Ez igaz idáig. Csakhogy a
fenti érveléssel több probléma is van. Először
is,
Jézus már nincs velünk, hanem a Szent Szellem van a hívőkkel.A
Szent Szellem vétele pedig minden hívőnek adatott illetve adatik
Pünkösd óta, nem csak az apostolok kiváltsága volt (ld. Ap.Csel.
2.). Jézus maga tehát nem tudna felhatalmazni, csak akkor, ha itt
lenne velünk. Később a Bibliában, az sem az Apostoloknál, sem a
levelekben nem látjuk, hogy az apostolokat felhatalmazták volna az
ilyen dolgokra. A
bibliai időkben a
démonok űzése, a gyógyítás rendszeres, egyéb jelek és csodák
szinte mindennaposak voltak azoknál a szolgálóknál, akik teljesek
voltak hittel.
Ez egybevág a Márk ev. 16. utolsó fejezetével, ahol arról szól,
azokat követik a különféle jelek, akik
hisznek.
A felhatalmazás a szolgálatra való kiküldetésre volt szükséges,
mielőtt kiválasztották volna a személyeket az adott szolgálati
pozícióba
(pl. apostol, vagy Igehirdetés szolgálata). Az adott pozícióhoz
tartozó egyes személyek munkáját később követték a jelek és
csodák (pl. István), de csak azokét, akik hittek. Magára
a jelek-csodák tételére nem látunk külön felhatalmazás
szükségességét.
A Jézussal való járás, aminek során erősebb hitet nyerünk,
annak során valóban erősebb hívők leszünk. Ezt a tanító is
sugallja, amivel lényegében megerősíti az általános tanítványság létét.
Tehát a "vele
legyenek"
érvelés
pont, hogy a tanítványság voltát erősíti meg: minden Krisztust
követő tanítvány feladata, hogy Jézussal legyen, folyamatosan
növelje a hitét és ekkor követik a szolgálatát jelek és
csodák. Külön felkenetés tehát ehhez nem szükséges. Másodszor,
az evangéliumban két helyen is szerepel az a beszámoló, hogy a
tanítványok panaszkodtak Jézusnak, hogy láttak olyan valakit, aki
az ő nevében démonokat űzött, nem követte őket és ezért
eltiltották őt. Figyelem! Ez nem egy, hanem két helyen található
említés erről az evangéliumokban (Márk 9:40, Lukács 9:50). Erre
Jézus válasza az volt:
"Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs,
a ki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna
felőlem. Mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van."
(Márk9:39-40 Károli)
Feltételezhetjük, hogy ez az idegen tanítvány a Jézus által
felkent tizenkettő előtt teljesen ismeretlen volt. Logikusan
következik, hogy ezt az idegen tanítványt Jézus soha nem
hatalmazhatta fel, hiszen nem is ismerte korábban! Nem volt tagja
sem a tizenkettőnek, sem a hetvennek. Tehát a felhatalmazás
szükségessége itt sem állja meg a helyét. Annál is inkább,
mert Jézus később, amikor a hetven tanítványt is kiküldte,
kevesellte a korábbi tizenkettőt és arra szólított fel, hogy
minél többért imádkozzunk:
"
Monda azért nékik: Az aratni való sok, de a munkás kevés;
kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az
ő aratásába. " (Lukács 10:2, Károli)
Isten
országának folyton szüksége van munkásokra. Jézus
gondolatmenetét követve inkább több, mint kevesebb ilyen emberre
van szükség. A hit által egy "átlagos" hívő tanítvány
bármikor alkalmas kell, hogy legyen arra, hogy szolgálatát jelek
és csodák kövessék, többek között démonokat űzzön vagy
betegeket gyógyítson. Nem pedig az a céljuk, hogy a "saját
maguk szolgálatát favorizálják", ahogy azt a tanító
állítja, hamisan. Egy másik érvelése szerint a Skéva zsidó
főpap fiai is megpróbálták űzni a démonokat és látjuk, hogy
pórul jártak, mert nem voltak felhatalmazva. Csakhogy az Ap.Csel.
beszámolója szerint nem állítható az, hogy ők újjászületett,
Szellemmel betöltött hívő tanítványok voltak. Efézusban erős
okkult hagyományok voltak, a zsidók pedig állandóan a
keresztényekkel vetélkedtek. A zsidó főpap fiai feltehetően
Jézus Krisztusban való hit elfogadása, megtérés/bemerítkezés
és tanítvánnyá válás nélkül próbálkoztak a démonok
űzésével, mindezt Jézus nevében, Pálra hivatkozva. Ez
természetesen nem működött, azért, mert nem voltak az Úr
hatalma alatt. Jézus nem lakozott bennük még, emiatt a sötétség
uralma alatt álltak és nem Isten királyságának oldalán. Ezért fulladt csúfos kudarcba a démonűzési kísérletük. A
fentiek alapján kimutatható, hogy nem szükséges külön
felhatalmazás ahhoz, hogy egy
bibliai hívő, aki Krisztust követi és tanítvány,
démonokat űzzön vagy szolgálatát gyógyítások vagy egyéb
jelek kövessék.
Egyedül a hit volt szükséges, felhatalmazás nem. Elegendő volt,
hogy a hívő Isten királyságának oldalán legyen és hite legyen.
A külön felhatalmazás adását a kiküldetéshez, vagy pozíciókba
állításhoz gyakorolták. Önajánlás
A
bibliai tanítványságot, tanítvány életformát nem egyszer éri
az a vád, hogy "önajánlkoznak", vagyis saját magukat
ajánlják másoknak. Amikor pl. odamennek emberekhez és ajánlgatják
a Bibliát, a megtérést vagy Isten ajándékait. Ez a vád
önmagában eléggé hihető is kívülállók szemében. Azonban
Isten királysága és Jézus Krisztus tanításainak hirdetése
mindennél fontosabb. A Bibliában a hívők Krisztus távozása
előtt felszólítást kaptak, hogy hirdessék Őt és tegyenek
tanítványokká minden népeket, elmenvén az egész világra.
Később Timóteusnak - aki evangélista volt - azt írta Pál
apostol, hogy álljon elő az Igével alkalmas és alkalmatlan időben
(2. Timóteus 4:2, Károli). Ez önmagában egy olyan küldetés,
aminek során az emberek számára az ilyen hívők kellemetlenné
válhatnak. Azonban lássuk meg, hogy a
hívőknek meg kell ragadni minden alkalmat, hogy a Bibliáról és
Isten által adott megoldásról, a megváltásról beszéljenek
azoknak, akik a sötétség és az ördög uralma alatt vannak. Ennek
ellenére, a fent említett tanító azzal érvvel, hogy az
Újszövetségben egyetlen esetet ismerünk, amikor Jézus
"önajánlkozott" volna: ez pedig a 38 éve betegségben
szenvedő ember a Bethesda tó tavánál. Az is azért történt,
mert az "Atya küldte Jézust oda". Ez az érvelés elég
furcsa. Mikor küld az Atya oda és mikor nem? Nem fejti ki
részletesen. Ott a betegek arra vártak, hogy a vizet érinthessék,
hogy meggyógyuljanak, miután az angyal felszállt, mert abban volt
a hitük. Jézus maga ment oda a tó mellett fekvő emberhez és ezt
mondta neki:
"Ezt
a mint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok
idő óta úgy van; monda néki: Akarsz-é meggyógyulni?" (János
5:6, Károli)
A
válasza után az Úr azonnal meggyógyította, anélkül, hogy a
vizet érintették volna! Ebből egyértelműen látható, hogy az
Urat empátia vezette inkább, mint kivételezés. Azonkívül pedig,
hogy jó nagy felfordulást okozzon az akkori beidegződött vallásos
rendszer számára, ahol a csodák nem működtek és képtelenek
voltak az emberi szükségletek számára segítségül lenni. Később
az akkori vallásos zsidó vezetés számára nem kis fejfájást
okozott a történet és eléggé kikezdték az Urat: Jézust meg
akarták emiatt ölni, mert Szombaton gyógyított. Jézus azonban
szándékosan csinálhatta ezt a csodát, hogy minél inkább
bemutassa Isten hatalmas erejét és elterjedjen a környékbeliek
számára az üzenete (János 5:20). Jézus
viselkedése is a fenti esetben "önajánlásnak"
tekinthető. Nézzünk
most egy másik példát is arra, ahol egyértelműen fellelhető az
ún. "önajánlás" a Bibliában: Jézus beszélgetése a
Samária asszonnyal Jákob forrásánál. A vizet kért az
asszonytól, majd átterelte a beszélgetést a szellemi vízre, a
szomjazásra:
"Felele
Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy
ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és
adott volna néked élő vizet. " (János 4:10, Károli)
Az
Úr maga terelte a beszélgetést a szellemi dolgokra! Ezután
elkezdtek beszélgetni a szellemi dolgokról, az Úr pedig rámutatott
a nő paráznáságára is. Az asszony egy ideig értetlenkedett, de
később látjuk, hogy felismerte az Úrban a Messiást és megtért
majd az egész Samaria környékét is tudatta arról, hogy
meglátogatta őket az Úr és sokak fülébe jutott az evangélium,
sokan hívővé váltak majd még két napig marasztalták őt (János
4:39-40). Akárhogy is nézzük, Jézus
viselkedése itt is "önajánlásnak" tekinthető. A
tanítónak abban viszont igaza van, hogy az Úr dolgait kell
előtérbe helyezni és nem a csodákkal, gyógyulásokkal kell jönni
először. Jézus tanítványainak is ennek kell, hogy legyen az
elsőszámú feladatuk: az Úr királyságát, a megváltást és a
bűnökből való szabadulást hirdetni. Hiszen első a lélek
üdvössége, utána testi és pszichés jellegű gyötrelmekből,
sérülésekből való szabadulást és gyógyulást. Ugyanez történt
Pál apostollal az Ap.Csel. 28. beszámolója szerint, aki Máltán
hajótörést szenvedett többedmagával mint fogoly. A sziget
főembere - Publius - befogadta őket és vendégül látta őket pár
napra. Ekkor Pál látta, hogy annak rokona vérhasban és
hideglelésben betegen fekszik. Ekkor Pál odament, imádkozott érte
és kézrátételt alkalmazva meggyógyította. Itt
is lehet "önajánlásnak" hívni Pál apostol
tevékenységét. Ez
már a harmadik eset az Újszövetségben. Pálról pedig tudjuk,
hogy ő volt a legnagyobb az apostolok között, leghitelesebb
Krisztus követőjének tartja őt az Egyháztörténelem. A
következtetés tehát levonható: ez a vád nem más, mint
egyszerűen lejáratás és rossz színben való feltüntetése a
bibliai tanítványoknak. Felteszem a kérdést: kinek állhat az
érdekében a tanítványok általi evangélium hirdetésének
akadályozása, és az azt követő a gyógyulások, szabadulások,
jelek-csodák történte, hanem magának az ördögnek? Egyre inkább
látható, hogy a mai,
vallásos kereszténység érdekében áll, hogy a bibliai
tanítványokat vádolja, tevékenységüket hátráltassa, gátolja.Sajnos
azt látjuk, hogy a mai megújult, szabad, "neo-protestáns"
jellegű gyülekezetek, közösségek is vallásos, "megkötöző"
szolgálatot végzik a hívők irányába, mintsem a bibliai
tanítványságot gyakorolnák, ami a szabadító szolgálatot
képviseli. Ezeknek a céljuk nem más, hogy a hívők életük során
gyermeki, fejletlen, "megkötözött" állapotban
maradjanak függve a helyi vezető pásztortól. Ezek során végig
függőségben maradva, rendszeresen tizedet fizetve a vezetőségnek,
szolgasorsban élnek és azok megélhetését biztosítják. Ezzel
elérkeztünk egy másik vád megbeszélésére: a megfelelő
célcsoport kiválasztása. Célcsoport:
hívők vagy hitetlenek? Újrakeresztelés kérdése A
másik gyakori vád a bibliai tanítványok munkájával szemben,
hogy a "hívőkhöz és nem a hitetlenekhez" mennek. Ez az
érvelés úgy szól, hogy a gyülekezetben lévő hívők már
hisznek, nekik már nincs szükségük az evangéliumra, Isten
munkájára. Ez azonban nem igaz. Ez egy újabb lejáratási
kísérlet. A
tanítványok elsősorban a hitetlenekhez mennek természetesen és
oda, ahol szükség van vagy hívják őket.
Vagyis mindenkihez. A Biblia azt mondja, hogy "hirdessétek
az evangéliumot minden teremtésnek." (Márk 16:15,
Károli). Ahogy a Bibliában látjuk, a tanítványok
mindenhol, mindenkinek hirdették az Igét: akikkel találkoztak.
Függetlenül attól, hogy az akkori értelemben hívők, vagy
hitetlenek voltak-e. A zsidóknak hirdették a Messiást, a
hitetleneknek is egyaránt. Volt olyan eset, hogy Pál már hívőkkel
találkozott, akik csak János keresztségével voltak
megkeresztelve, Jézus keresztségével nem és a Szent Szellemről
sem hallottak. Ekkor Pál
vízzel megkeresztelte ezeket a hívőket és
imádkozott értük! Tehát kötelességének érezte helyretenni
azok tudatlanságát és Krisztust hirdette neki, a helyes
evangéliumot és a korábbi keresztelést érvénytelenítette:
"Monda
pedig Pál: János megtérésnek keresztségével keresztelt, azt
mondván a népnek, hogy a ki ő utána jövendő, abban higyjenek,
tudniillik a Krisztus Jézusban. Mikor
pedig ezt hallák, megkeresztelkedének az Úr Jézusnak nevére. "
(Ap.Csel. 19:4-5, Károli)
Itt
Pál nem újra bemerítette őket, hanem először helyesen
bemerítette őket. Tehát látunk példát az Újszövetségben
arra, hogy egyes hívők nem voltak megfelelően megkeresztelve:
ilyenkor indokolt a vízzel történő "újrakeresztelés" (bemerítés).
Na de mondhatnátok: a mostani hívők már gyülekezetbe járnak meg
vannak hit által, Jézus keresztségével azaz vízzel keresztelve
és ismerik a Bibliát, az evangéliumot is. Már hívők, van
üdvösségük, stb. A
biblia tanítványságnak nem célja az "újrakeresztelés".
Ez egyszerűen hamis vád. Olyan
esetben indokolt lehet a bemerítés, ahol korábban a hívő egy
egyházhoz való tartozásra keresztelkedett meg, tévesen. Az nem a
krisztusi keresztség (bemerítés) amit a Bibliában látunk, hanem
egy felekezethez való tartozásba való keresztség. A másik ilyen
lehet például a csecsemőkori keresztség, ami helytelen a
döntésképesség hiánya miatt. Ilyen
esetekben indokolt lehet egy már hívőt egyszer rendesen
megkeresztelni, ami nem újrakeresztelést jelent (!), se nem
magasabb szintű keresztséget (!), hanem az első és helyes
krisztusi vízkeresztséget.
A tapasztalat azt mutatja, hogy sok esetben a mai leuralós, babiloni
stílusú vallásos keresztény közösségek már rég elhajlottak
Isten eredeti parancsaitól. Csak a vezető pásztor tanításaitól,
szellemi vezetésétől függnek, nem önállóak. Nem buzdítják a
tagokat az önálló hitéletre, nem járnak tanítványozni sem.
Mivel nem tudnak szellemben növekedni, nem működik az életükben
Isten önálló vezetése, nem működnek a jelek, csodák. Az ilyen
hívők szellemi élete mindössze arról szól, hogy hetente
eljárnak a gyülekezeti istentiszteletekre. Ilyenkor képmutatókká
válnak: csak kívülről tűnnek hívőknek, belülről azonban
mindenféle problémákkal szenvednek. Pusztán vallásossá váltak,
az életük nem tükrözi már Krisztust. Mivel a hierarchikus,
pogány keresztényi felfogás szerint a tized fizetését elvárássá
teszik számukra, ezért anyagilag is a gyülekezet vezetőitől
függenek. Ezáltal méginkább oda láncolják őket. Olyan
gyülekezetet is ismerek Budapesten, ahol vezető pásztor kiköti,
hogy ha oda akar egy hívő tartozni, máshová nem járhat (sicc!),
olyan is volt, hogy a tagoknak papíron történő aláírással is
meg kell a hűségüket erősíteniük (Belvárosi Gyülekezet). Ekkor indokolt és
szükségszerű, hogy a bibliai tanítványságot számukra helyesen
bemutassuk és szolgáljunk feléjük, bemutatva a helyes
újszövetségi közösségi formát. Tehát feléjük is szolgálni
kell! Hogy a "megkötözött" állapotból felszabadítsuk
őket Isten szabadságára! Ez pedig nem a "Szellem egységéből
való kiszakítás", ahogy a tanító állítja be tévesen,
hanem az a munka, hogy az ilyen hívők a tudatlanságból kijöjjenek
a világosságra, amire Isten eredetileg is elhívta őket és
bemenjenek az igazi, szellemi egységbe, ahol Krisztus van. Ekkor
megtörténhet, hogy az ilyen hívők megszabadulnak, meggyógyulnak.
Felszabadulnak az ottani gyülekezeti pásztortól való kizárólagos
függéstől, varázslástól. A pásztornak persze ilyenkor ez nem
érdeke: hiszen ilyenkor a hívők kiszabadulnak az ő szellemi kontrollja alól és elkezdenek az Úrtól függeni,
szabad életet élni: bibliai tanítványként élni. A pásztornak
az az érdeke, hogy ezeket a hívőket továbbra is tudatlanságban,
függőségben tartsa. A
babiloni, vallásos keresztény gyülekezeti vezetők
természetesen ezt a saját érdekkörük csorbulásaként látják
és mindent
el fognak követni, hogy hamis mozgalomnak mutassák be a bibliai
tanítvány életformát,
amire maga Krisztus hívott el mindenkit. "Hamis tanításnak"
fogják titulálni Isten munkáját, tévesen. A függőségből való
felszabadulást pedig az "ártatlanok elcsábításának"
fogja hívni, ugyancsak tévesen. Az ilyen hamis, babiloni,
"nézőközönség" stílusú gyülekezeti formát a
Bibliában nem találunk: ezek a kontrollgyülekezetek, ami leuralják
a hívőket. A helyes, bibliai közösség az, ahogy egymásnak
szolgálnak a hívők, a tanítók vagy vének példát mutatva nem
emelkednek a többi tag fölé, hanem egyenrangú szerepet vállalnak
fel, ezáltal példát mutatva a többieknek bátorítva őket, hogy
növekedjenek hitben, karakterben. Tehát közösségre, összejövésre
szükség van, csak a biblia módon, ami szeretetre épül,
közösségcentrikus és egymás építésére szolgál, ahol a
szellemi ajándékok szabadon megnyilvánulnak. A
tanító is a tanítása során szolgál, átadja a tudását a
többieknek, de nem emelkedik rangban a többi hívő fölé. Az
isteni gyülekezetben nincs hierarchia. Erről
bővebben a "Kontrollgyülekezet vagy természetes gyülekezet?"
c. tanulmányban írtam, ajánlom mindenki számára, aki még
kételkedik.
Megélhetés,
anyagiak Visszatérő
kérdés, hogy a bibliai keresztények a tanítványok miből élnek.
Hiszen a világból kijöttek, nem vállalnak el sok bűnös
dolgokhoz köthető pénzkereső tevékenységet
(szerencsejáték, prostitúció, korrupt kormányhivatalnokok,
korrupt politika stb.), mert nem korruptak. A tanító is azzal
vádol, hogy "házról-házra járnak", "élősködnek
hívő családokon", stb., ezt azonban embere válogatja. Ki
ilyen, ki olyan. Előfordul, hogy itt-ott az ilyen tanítványok
szolgálnak, az emberek felszabadulnak valami kötelék alól,
meggyógyulnak. Azért cserébe az emberek hálájuk jeléül pénzt,
szállást vagy javakat kínálnak. Vannak akik pénzt is elfogadnak,
vannak akik csak javakat. Előfordulhat, hogy egyesek visszaélnek ezzel, azonban általánosságban nem mondható ez el. Soha nem volt cél az, hogy a
tanítványok ide-oda menjenek, bekéredzkedjenek házakhoz pénzért
vagy anyagi javakért cserébe. Én személy szerint mindig is dolgoztam és a hitbeli
dolgokkal (ld. ennek a blognak az üzemeltetését, a YT vlog-ot is
beleértve) szabadidőmben csináltam, mindenféle juttatás vagy
ellenszolgáltatás nélkül. Olyan is előfordul, hogy egyes
családok vagy közösségek maguk hívnak meg egyeseket, hogy
lakjanak náluk és segítsenek az Igetanulmányozásban,
növekedésben, szabadító-gyógyító szolgálatban. Ahogy Pál
apostol sem, én sem tartom jónak elfogadni pénzt, hanem törekszem
arra, hogy saját magam teremtsem elő a saját szükségeimre a
pénzt.Egyre
többen vannak világszerte, akik felismerik a biblia tanítványság
eredeti célját, szerepét és jönnek ki a kontrollgyülekezetekből.
Ki így él meg, ki úgy. Ezért
az élősködés vádja általánosságban hamis. Azok
a hívők, akik kijöttek onnan, már nem fizetnek tizedet sem, se
nem adakoznak a pásztornak vagy az adott gyülekezetnek többet. A
kontrollgyülekezetek vezetősége az inkább, aki élősködik a
tagok által fizetett tizedből, adakozásból. A legtöbb ilyen
vezető már réges rég nem dolgozik. Sőt olyan is van, ahol már
évek óta dőzsölnek, személyes vagyonuk részéve tették a hívők
pénzét és/vagy világi vállalkozásokban fektették azt (ld. Hit
Gyülekezete). Én azt látom, hogy az
"élősködés" vádja pusztán a babiloni
kontrollgyülekezetek vezetőinek, pásztoroknak a vádaskodásai,
mivel látják a saját érdekkörüket csorbulni a hívők
esetleges elszakadása során. Remélem
hasznosnak és szemfeltárónak találtátok ezt az írást. Ha
bármilyen hozzáfűzni valód van, nyugodtan tedd meg: lehet
kommentelni alul. Máskülönben keress meg közösségi médián, ha
személyesen akarsz nekem írni.
