Andrew Tiner amerikai próféta konflikusa a mai gyülekezeti rendszerrel
Készítettem egy videót, ami Andrew Tiner amerikai próféta egy, az idén készült bizonyságvideója egy részletének magyar fordítása. Ebben elmesél egy történetet, ami nagyon jól illusztrálja, hogy ő is olyan vezetést kapott az Úrtól, hogy jöjjön ki a hamis gyülekezeti rendszerből. Ehelyett, járjon a helyes úton és kövesse közvetlenül Istent, járjon Krisztus útján és természetes gyülekezeti közösségekbe járjon illetve oda tartozzon. Andrew arra buzdít, hogy nyissuk ki a szellemi szemeinket és füleinket és ne vakon a helyi gyülekezeti pásztortól vagy tanítóktól függjünk, hanem önálló vezetésünk legyen az Úrtól, így egyéni kijelentéseket kapjunk. Nagyon jó videó, ajánlom mindenki számára és fogadjátok szeretettel. Ezáltal is bátorítalak titeket, hogy keressétek az igazságot és kövessétek az Úr Jézus Krisztus útját.
Úgy gondoltam, írok egy cikket egy nagyon fontos témáról a hívők között: az örök üdvösség kérdéséről. Ez az egész világon előjön saját tapasztalataimból ítélve és bárhová megyek és beszélek, újfent felüti a fejét a Krisztusban hívők és Őt követők között. Arra gondolok, hogy miután egy személy megtér Istenhez, hívővé válik és Krisztus követője lesz a Biblia elvárása szerint, onnantól fogva borítékolható az ő számára az örök üdvösség a Szentírás alapján? Sajnos nem. Sokan azt gondolják, hogy megtérés és bemerítkezés után nyugodtan hátradőlhetek és kényelmesen élhetem az életemet tovább, hiszen 'úgy is üdvösségem van'. Ez nem így van. Erre a könnyen hihető és világszerte elterjedt tévtanításra szeretném most felhívni a figyelmet, ami foglyul ejtett ezreket és tízezreket és a helyes biblia látást megosztani, arra rávilágítani. Különösen azoknál figyelhető meg a fenti tévelygés, akik a Szentírást csak felületesen vizsgálták meg és leginkább a manapság ismert, ún. hiperkegyelem irányzat követői. Ez a cikk tehát már megtért és újjászületett hívőknek szól. Az Igehelyek a Károli fordításból valók.
Kitartás és állhatatosság
Az alap Igehely - amit mindenki ismer - egy megtért hívő számára, amiből tudhatjuk, hogy Isten megtartott minket kegyelemből a hitünkön keresztül, hogy nem tartunk a pokol felé, hanem mennybe, mert Isten elfogadott bennünket, az alábbi:
"Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van:
Isten ajándéka ez; (Efézus 2:8)
Pár verssel korábban olvassuk, hogy 'meg voltunk halva a vétkek miatt', tehát ez hívőknek szól. Régen úgy volt, amiből logikusan következik, hogy mostmár nem vagyunk halottak, hanem élünk és meg vagyunk tartva Isten szemében. Továbbá kegyelemből, nem a cselekedeteink érdemei alapján. Vagyis, minden bűnös embernek aki Istenhez járul, kegyelemre van szüksége. Ez az, amit kapunk Istentől, ha hiszünk a megtérésünk során: Isten kegyelme megtart minket az eljövendő harag napjától. Na de, nézzük meg, mi van utána? A Szentírás több helyen világosan különbséget tesz a hívők - ld. megtartottak - és a nem hívők - ld. nem megtartottak - között. Világosan elválasztja őket Isten szemében. Az újjászületett, megtartott hívők élnek, megelevenedtek Istennek való életre, a nem hívők, a bűnösök továbbra is halottak. Azonban a megtért és újjászületett hívők számára itt nem ér véget Isten terve.Igazából most kezdődik csak igazán! :-) Láthatjuk több helyen az Újszövetségben, hogy a hit gyakorlása küzdelemmel, harccal jár. A hit megpróbáltatik a földi élet hátralevő részében. Nem véletlen, hogy Jézus maga felszólított az állhatatosságra:
"De aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül." (Máté 24:13)
Láthatjuk tehát, hogy az üdvösség megtartása nem magától értetődő. Ezt a tanítványoknak mondta, amikor a végidőkről és a világ végéről kérdezték, tehát olyanoknak szólt, akik már Jézussal töltöttek időt, vele jártak és ismerték a hívő élet dolgait. Pál apostol a levelekben nem egyszer beszél arról, hogy neki is mennyi harccal jár a hit megtartása, gyakorlása. Timóteust - az apostoli munkában szolgatársát - felszólította, hogy
harcolja meg a hit nemes harcát és úgy nyerje el az örök életet, hiszen már jó bizonyságot tett a kívülállók felé:
"Harcold meg a hitnek szép harcát, nyerd el az örök életet, amelyre
hívattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sokbizonyság előtt!” (1 Tim. 6:12)
Így tehát jogosan feltételezhetjük, hogy az örök élet elnyerése nem jön automatikusan. Ha tehát Pálnak - a legnagyobb apostolnak - szüksége volt harcolni és küzdeni, akkor miért gondoljuk azt, hogy minekünk nem kell? Később Pál apostol az élete végén ezt írja saját magában átélt hit harcáról:
"Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam:" (2 Tim. 4:7)
Ha neki is harcolnia kellett, akkor mennyivel inkább nekünk! ☝ Ha végignézzük az életét, láthatjuk, mennyi viszontagságon és üldöztetésen kellett keresztül mennie. Apostolként rendszeresen üldözték, megpróbálták keresztezni a munkásságát. A hagyományos zsidó vallás követői, akik közül elutasították az Úr Jézus útját - az evangéliumot - sokat megtettek azért, hogy Pált eltegyék láb alól. Ma az ilyen üldöző, ellenkező emberek nem mások, mint a mai a keresztény vallásos emberek, a gyülekezetbe járók. Ők azok, akik a 'hiperkegyelmi' vonalat képviselik: pl. BPA gyülekezet, néhai Kubinyi Károly/Szövetnek gyülekezet tanításai, Gal. 2:20/Hlatky Szabolcs, Golgota gyülekezet, hogy csak néhányat említsek. Pál apostol a Filippibeli hívőknek az alábbi megdöbbentő felszólítást intézi:
"Annak okáért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nem
úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az
én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a
ti üdvösségeteket; " (Filippi 2:12)
Láthatjuk tehát, hogy a hívő élet nem lazaságról szól. Az konkrét hitbeli harcról szól, megpróbáltatásokról és kitartásról. A hitet meg kell tartani, meg kell őrizni e jelenvaló gonosz világban, amiben nekünk igencsak komoly részünk van. Ha meg figyelmeztetve vagyunk arról, hogy valamit meg kell tartani, akkor abból az következik, hogy el is lehet veszíteni. Jézus Krisztus útjának követése nem habostorta. Jakab apostol is figyelmeztet arra, hogy a hitünket megpróbáltatások fogják érni:
"Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez." (Jakab 1:3)
A kitartáshoz tehát szükséges a hitünk megpróbáltatása, a próbák és azokon való sikeres túljutás.
Bűn a hívő életben
A szándékos bűnözés egy hívőt valóban elszakít Istentől és veszélyezteti a hitben való pályájának sikeres megfutását. Sokan azt mondják, 'Mindaddig, amíg e testben élünk, vétkezni fogunk'. Én ezzel azonban nem értek egyet. Ezt szeretik azok a hívők hangoztatni, akik szerint a bűntől való szabadulás lehetetlen. Véleményem szerint azért, mert nekik ez nem sikerült. De vajon miért nem? Mert a megtérésük körül valami nem stimmel. Az ilyenek leginkább valamilyen keresztény vallásos szertartás keretein belül lettek hívőkké, de nem váltak valóban Krisztus követőivé. Nem haltak meg önmaguk számára, nem haltak meg a bűnös énjük számára. Más szóval nem születtek újjá igazán. Élik a saját életüket a bűnös testben, mindezt úgy, hogy hisznek Istenben és megpróbálnak neki tetsző életet élni. Ezt én úgy hívom, hogy testikereszténység. Az igazi megtérés pontosan a bűnös életmódból való változást jelenti, az utána jövő bemerítkezés célja pedig a bűnös én halálba adása, hogy utána új életben járjunk, ami egy bűntől szabad élet. Ha ezt a megfelelő szívvel, szándékkal tesszük, akkor szellemi keresztények - Krisztus útjának követői - leszünk. Így nem fogunk többet bűnöket elkövetni! Erről beszél Pál apostol a Rómabeliekhez írt levélben:
"Távol legyen! Akik meghaltunk a bűnnek, mi módon élnénk még abban?" (Róma 6:2)
Egy hívő, aki tényleg megtért és újjászületett, az nem vétkezik folyamatosan. A hívő élet során Isten Szelleme képessé teszi őt arra, hogy a bűnös dolgoktól távol tartsa magát. Arra is, hogy a saját testi vágyai, kívánságai felett uralkodni tudjon. Meg van a lehetősége rá, hogy bűnt kövessen el, de nem lesz rá vágyódása. A bűn és a bűnös kívánságok már üresek, céltalanok lesznek számára. Ezért nem lesz számára erőlködés sem a bűnök elkerülése. Egy újjászületett, szellemi hívő egy új törvény szerint éli az életét, amit egy Isten szelleme éltet. Szellemi szinten éli a mindennapjait, nem pedig a földi, e világi, testi szinten. Erről a csodálatos, új életről Pál beszél ugyancsak a Rómabeliekhez írt levélben:
"Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől." (Róma 8:2)
A fentiekből egyértelműen látszik tehát, hogy
az igazi krisztusi tanítvány Istennek él és nem követ el bűnöket.
Az ilyen ember szabad a bűntől, mert más törvény szerint él: Krisztus törvénye szerint. A bűnös hústeste ugyan még mindig él, azonban a kívánságai már halottak vagy nem tudnak rajta uralkodni olyan módon, hogy bűnre vezessék. Dicsőség az Úrnak! Ebben a tökéletes példa számunkra maga Jézus Krisztus, ahogy Ő élt amíg itt járt a Földön kb. 3 és fél éven keresztül. Ez a téves elképzelés, ami azt hajtogatja, hogy 'Krisztus követőjeként képtelen vagy bűn nélkül élni' egy hamis tanítás, ami az ördögtől való 👿. Ezt ugyancsak a hiperkegyelmi hívők szokták minduntalan hangsúlyozni. Érthető, hiszen nekik szükségük van 'Isten mindent átható kegyelmére', hogy a folyamatos bűnbeesésüktől újra és újra lelki nyugalmat kapjanak és a lelkiismeretüket elhallgattassák, hogy valójában nem jó úton járnak. Erről is lehet tudni, hogy a hiperkegyelmi vonal teljesen hamis.
"Eltemettettünk azért ővele együtt a keresztség által a halálba, hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk. " (Róma 6:4)
Aki azonban képes a hívő élete végéig ellenállni a bűnöknek, megmaradni a kísértésekben, az győzni fog. A hit harcából győztesen kerül ki! Az ilyen emberről beszél Jézus a Jelenések könyvében, amikor a korai idők gyülekezeteinek írottakat olvassuk. Azt a figyelmeztetést láthatjuk, hogy nem fog mindenki győzni. Csak aki mindvégig kitart és hűséges marad az Úr parancsolataihoz. Az ilyen fejét felemelve, magabiztosan várja az Úrral való találkozást, aminek során valamilyen jutalmat fog kapni. Az egyik ilyen jutalom az élet koronája.
"Légy hű mindhalálig, és neked adom az életnek koronáját." (Jelenések 2:10b)
Ugyanezt láthatjuk a Jelenések könyvében, de a Szárdiszbeli gyülekezetnek írottaknál. Az Úr figyelmezteti az ottani hívőket, hogy vigyázzanak és tartsák meg a hitet. Itt konkrétan láthatjuk, hogy akik az élő hitet elvesztik, eltávolodnak a megváltásuk után kapott állapottól, azok elveszthetik a jogukat arra, hogy az üdvözültek közé sorolják őket. Tudjuk, hogy a megtérésünk után, amikor Jézus mellett döntünk és elhagyjuk a világot, a bűnöket elhagyjuk, akkor a nevünk beíratik az Élet Könyvébe. Figyelnünk kell azonban arra, hogy az az állapot úgy is maradjon. Az alábbi Igeversben az Úr figyelmeztet, hogy ha nem járunk a győztesek útján, akkor kitörölheti a nevünket az Élet Könyvéből.
"Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, " (Jelenések 3:5a)
Azt hiszem ez már elég meggyőző lehet azok számára, akik idáig kételkedtek ebben. Az Úr szuverén és
igenis megvonhatja az üdvösséghez való jogot!
Ezért nagyon nem ajánlom senkinek, hogy hívőként barátkozzon a bűn gondolatával és egy percig is elgondolkodjon azon, hogy 'milyen jó lenne újra vétkezni'.
A legalizmus vádja
Amit még zárásképpen fontosnak tartok megemlíteni, az a
legalizmus vádja.
Sajnos az ilyen álhívők, akik magukról azt hiszik, hogy Krisztus-követői de nem azok, rendszeresen 'legalizmus' vádját hozzák fel a fentiekre.
Ez óriási tévedés. Mivel nem képesek megérteni, sem felfogni az előző bekezdésben leírtakat - , azaz, hogy hogyan működik a szellem törvénye, nem is rendelkeznek azzal az erővel, ami képessé tenné őket az olyan hívő életre, ami mentes a bűnök elkövetésétől vagy azokba való rendszeres visszatéréstől. Azért van ez, mert ők nem szellemiek, hanem testiek. A hústest akarata és kívánságai szerint élnek, valójában szellemileg halottak. Ahelyett, hogy elgondolkoznának és megkeresnék saját magukban a hibát, majd szívből megtérnének, butaságokkal vádaskodnak 😪 . Isten elrendelt útja azok számára, akik Őt őszintén akarják követni, hogy szellem szerint járjanak és ne test szerint. Ezáltal pedig éljenek az igazság számára, szabadon a bűnöktől. Ez a szellem törvénye és Isten ajándéka, nem pedig legalizmus. A bűntől mentes élet különben nem is lenne lehetséges. Az ilyen személynél a hústeste szellemi értelemben meghal, a szelleme azonban él és cselekszi azt, ami kedves Isten előtt. Cselekszi az igazság cselekedeteit. Ez olyan természetes számára, mint amikor korábban, megtérése és újjászületése előt természetes volt számára, hogy bűnös életet éljen és a hústest vágyait hajkurássza, kielégítse. Pontosan erről beszél Pál apostol az alábbi Igeversben:
"Hogyha pedig Krisztus tibennetek [van], jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért." (Róma 8:10)
Élő reménység
Zárásképpen szeretnélek titeket bátorítani, akik idáig elolvastátok. Akiket Isten üdvösséget adott, azokat elhívta arra, hogy egy vele járjanak és Jézus Krisztus mintaképei legyenek a Földön még a földi életükben. Arra, hogy az Jézus nyomdokaiban járjanak. Mindaddig amíg ez fennáll, addig lehet élő reménységünk abban, hogy
elérjük a hitünk végső célját, a lelkünk
(itt: nem a szellemünk, hanem az egész lényünk, a létünk)
üdvösségét
a földi életünk végén. Lássuk meg tehát, hogy kegyelemből tartattunk meg, de ott nincs vége Isten tervének ránk nézve. Onnantól fogva élő reménységben élünk a mennyei örökségünk elnyeréséig, miközben a hitünk próbáknak van kitéve. A hitünknek ez idő alatt folyamatosan erősödnie, növekednie kell. Erről beszél Péter apostol az alábbi versekben.
"Áldott az Isten és a mi Urunk, Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, (...) " (1 Péter 1:3)
"Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dicséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor;" (1 Péter 1:7)
"Elérvén hitetek célját, a lélek üdvösségét." (1 Péter 1:9)
Ha valakinek bármilyen kiegészítése, javaslata, korrekciója van, azt várom szeretettel a jó ízlés és tisztelet határain belül.
Frissítések naplója
[2021. március 15.] - Az üdvösség visszavonásának lehetősége és az élő reménység szekció hozzáadva. [2021. március 7.] - A győzelmi rész hozzáadva (Jel. 2:10b).
Egy rövid bejegyzést szeretnék közreadni csak: megtartottuk az első online virtuális közösségi alkalmunkat néhányan! Egyelőre nevünk nincs, pusztán tanítványok, vagy az intézményes gyülekezetekből kihívottak. Hagyományos gyülekezethez nem tartozunk. Mi, akik kijöttünk a felekezeti kötöttségek ketreceiből, a hagyományos gyülekezetek kötöttségeit hátrahagyva úgy döntöttünk: elég volt az ott tapasztalt mismásolásból, kertelésből és egy földi vezető pásztor feltétel nélküli követéséből. Mi pusztán Krisztus tanítványai akarunk lenni, a földi pásztorok helyett kizárólag Őt, az Igazi Pásztort - az Urat - akarjuk követni és az Igét (Logoszt) szó szerint szeretnék betartani. Az összejövetel online a Duo platformján keresztül jött létre a tegnapi nap:
Mi mindannyian korábban hagyományos gyülekezeti közösségbe tartoztunk évekkel ezelőtt, de kijöttünk azokból. Úgy gondoljuk, hogy nem Istentől van - és emiatt nem bibliai - az egyszemélyes, parancs-alapú vezetés, amelyet a mai keresztény gyülekezeti modellben láthat az ember Mo.-n és a világ legtöbb részén. Ezek mind a "szószék-padsorok" elve szerint működik: van a vezető pásztor aki minden héten leadja a tanítást és vannak az ő általa kijelölt vezetők, akik felszólítanak adakozásra, vezetik a dicsőítést, segítik a pásztor munkáját. Ők a "klérus". Akik nem tartoznak bele ebbe a szűk körbe, azok pedig a "hallgatóság", azaz a "laikusok". Nincs többé Golgota, Szívbunker, Omega, Agapé, Budapesti Autonóm Gyülekezet vagy a baptisták. Ugyan közöttünk vannak eltérő beállítottságú, műveltségű, ízlésű és hátterű emberek, azonban egy közös bennünk: mi a természetes, organikus közösségi formában szeretnénk megélni a hitünket, ahol nincs vezető. Mert nincs is rá szükség. Mindenki egyenrangú, mindenkinek van hozzáadni valója: Igéje, látása, tanítása, próféciája. Mindenki szolgál alázatosan, nem pedig a kijelölt pozíciójánál fogva (ami nálunk nincs). Pontosan úgy, ahogy a korai hívők korában is voltak: klérus-, liturgia-, program-, rituálémentesek. Minekünk nem a vezető pásztor a fő, hanem egyedül közvetlen maga a fej: Krisztus. Mi tanítványok vagyunk, akik Krisztus főségét mutatjuk be pontosan úgy, ahogy a Bibliában is le van írva. Jézus mindannyiunk személyes Ura és egyben a közösségünk feje is. Idővel természetesen kinőhetnek vének közülünk, akik példaként járnak majd előttünk, akikre felnézünk és elfogadjuk az ő iránymutatásukat. Azonban ezek a vének nem válnak vezetőkké, pusztán példamutató magatartással fognak kitűnni közülünk. Ezzel a mintával szeretnénk bemutatni a természetes gyülekezet működését, amiről Krisztus is beszélt az evangéliumban:
" Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. " (Máté 18:20 Károli)
Jó volt látni és érezni, hogy sikerült kontroll alatt tartani a beszélgetést és nem fordult át céltalan butaságba, idétlen röhögésbe vagy vihogásba. A végén imádkoztunk, majd vettünk úrvacsorát. Célunk a jövőben, hogy a jövőben az ilyen online közösségi alkalmakat tanítványozásra használjuk: tanítások megosztására, a hit alapjainak lerakására a belső emberünk fejlődése céljából (főleg addig, ameddig a koronavírus miatti kijárási tilalom tart). Az Igét helyesen fogjuk hasogatni, az igazságra rámutatni és nem riadunk vissza a jövőben sem a hamisság megítélésétől sem, az ördög munkájának és a hamis evangéliumoknak, hamis keresztény irányzatoknak a leleplezésétől sem. Aki nem tartozik hozzánk, az is csinálhat ilyet: mi mindazokkal együtt vagyunk, akik hasonló szellemben és értelemben vannak és összejönnek egymással az Úr nevében, bárhol és bármikor.
Reméljük, hogy folytatása következik 👍🙏 . Aki szeretné felvenni velünk kapcsolatot és a jövőben csatlakozni, mert csalódott a hagyományos gyülekezetekből, vagy csak érdeklődik, kérjük írjon nyugodtan!
Pár nappal ezelőtt volt alkalmam személyesen is találkozni Váradi Attila testvérrel és egy beszélgetés során felvetettem, hogy mi lenne, ha együtt vlogolnánk arról, hogy az Isten gyülekezetében - az eklézsiában - nincs hierarchia. Ezt azt jelenti, hogy az Isten által eredetileg elképzelt gyülekezeti, közösségi formában nem volt benne az, hogy hierarchikus rendben csináljunk egyházi összejöveteli formát: először a püspökök/presbitere, aztán a diakónusok és utána a többiek. Vagy a mostani modern időkben van a "vezető pásztor" és a többiek, a "nyáj", akik csak hétről-hétre járnak hallgatni a pásztor tanításait, fizetnek tizedet, részt vesznek de aktívan nem vállalnak részt az istentiszteletek szellemi részében. Ez a "mózesi modell" az alá-fölérendelt forma, ami hierarchia és nem Istentől van! Isten akarata a Bibliában a korai gyülekezeti formát ha megnézzük, az a "családmodell", vagyis a természetes gyülekezet, ahol mindenki szolgál egymásnak az ajándékaival. A vének (presbiterek) csak felülvigyázó szerepet vállaltak és azt nézték, hogy minden a megfelelő mederben megy, maguk is részesei volt a "nyájnak", azaz a tagok között ültek. A pásztorlásban és tanításban ők és más érettebbb hívők is kivették a részüket. Az apostolok idejében ezt gyakorolták. Ezt a látást osztotta meg vele is Isten az elmúlt évek során és velem is, bár eltérő utakon. Ezt jól szemlélteti az alábbi kép, amit Attila testvérem készített, engedelmével megosztom itt:
Többféle tanítás, Youtube videó link és blog létezik a témáról már tőlünk is és néhány másoktól is. A mostani egy újabb figyelmeztető rövidebb formában, arról, amit már korábban is elmondtunk. Erről született egy közös vlog, ami megtekinthető a Youtube-on itt. A gondolatom az volt, hogy a tízpercesnél sokkal hosszabb tanításokat, vlogokat, blogokat időhiány miatt sokan nem nézik meg. Azonban ilyen rövidebb szösszeneteket kiadva segítünk rávilágítani a bibliai igazságokra, azokat újra és újra megerősítjük.
Ha további kérdésetek, hozzászólásotok van a témában, vagy imára van szükségetek, bátran keressetek meg!
Ez az írás egy hosszú, vajúdó időszak után született meg, aminek a témája a helyes, bibliai közösséggyakorlás. Már hosszú évek óta éreztem belül, hogy valami nem stimmel a mai gyülekezeti rend, összejöveteli formákat illetően. Az utóbbi időben, kb. 2019. év elejétől azonban Váradi Attila misszionárius elkezdte kibontani ezt
az igazságot, ami nagy hatással volt rám és nagyon örültem neki, hiszen pontosan a bennem forgó gondolatokat öntötte szavakba. Azonban nekem mégsem volt elég részletes, meggyőző. Közben a munka, pénzkeresés és az e világ dolgaira való figyelés miatt nem foglalkoztam bővebben a témával. Egészen addig, amíg nem olyan régen - 2020. február környékén - Lemboczki Zsomborral, az "óbudai prófétával" személyesen találkoztam egy véletlen könyvcsere során - akivel korábban nem voltam semmilyen személyes kapcsolatban - aki utána átküldte a Frank Viola: A gyülekezet újragondolása c. könyvet elektronikus formában. Ez a könyv jelentette számomra végső áttörést: megvilágította azt, amit már korábban is évek óta bennem volt. A bennem drámai módon megfogalmazódó kérdés végre megválaszolásra került. Hosszú évekig jómagam is tévedtem és a hamis, babiloni kereszténység áldozatául estem, azt szolgáltam, tudatlanságom miatt és ahhoz tartoztam, azt szolgáltam. A kérdés kb. így hangzik: Vajon lehetséges-e, hogy az egész világon a mai keresztény Egyház tömegesen téved a jelenlegi "leuralós", "nézőközönség" stílusú, klérus-laikus összejöveteli formát illetően és régóta eltért az eredeti, Szentírás által felvázolt, közösségcentrikus, szeretetre és egymás szükségeire odafigyelő, Szent Szellem-által vezetett kölcsönös közösséggyakorlási formától? A válasz: igen! Sajnos 😞. Miután erre rájöttem, csak hosszú napokig azon járt az eszem: hogy-hogy nem láttam ezt korábban? Annak örültem, hogy végre világosság derengett a fejemben, annak azonban nem, hogy előtte évekig ez nem történt meg. A vallásos zsinagóga vs. otthoni, házi gyülekezetek. Váradi Attila is végül csak a 2020-as év elején, Januárban tett közzé egy egyértelmű videót a témában, ami leleplezi a vallásos, farizeusi, "leuralós" gyülekezeti formát és rávilágít a természetes, közösség-alapú helyes bibliai formára. Aztán láttam, hogy a babiloni Egyház képviselői - akik Krisztus igazi képviselőinek adják ki magukat - időt és fáradtságot nem kímélve máris támadják ezt a szellemi megújulást a Youtube videóban, amit Isten elindított pár évvel ezelőtt világszerte és így Magyarországon is, többek közt "Tanítványság 2.0 mozgalomnak" nevezve azt. Ez nem "tanítványság", hanem visszatérés az eredeti, Isten által tervezett formához! Nem
csodálkozom a videón, hiszen az ördög célja az, hogy a hívők mindig is
kontroll alatt, a mátrixban maradjanak és nem törjenek ki onnan
Isten által eredetileg tervezett szellemi szabadságra. A természetes gyülekezetben a
kijelentések szabadon működnek és ezáltal az emberek felszabadulnak Isten áldásainak átvételére. A mátrixban, a babiloni Egyházban viszont tudatlanságban és leuralt állapotban maradnak, kontroll alatt. Az
ördög nem buta, sosem volt az. Nagyon is intelligens. Ha látja, hogy
Isten munkája valahol elkezdődött, észreveszi és azonnal megpróbálja
ellehetetleníteni azt és a kontrollt mindvégig fenntartani. Azonban Isten munkája elindult, az ebből való szabadulás irányába. De nem csak Magyarországon, világszerte történik az átalakulás. Amerikában például egy jól ismert, évekkel ezelőtt egy, korábban megagyülekezetet vezető lelkész "tért meg" és alakította át a saját gyülekezetét a bibliai, közösségi formára. Eljött a leleplezés ideje Magyarországon is, magyar hívők számára is, akiknek ez a cikk íródott. Kötelességünk rávilágítani a "mátrixra", a babiloni rendszerre és a megvilágítani a természetes, közösségépítő gyülekezeti formát, amit eredetileg Isten akart. Anélkül, hogy túl hosszú cikket írnék, a továbbiakban nem túl részletesen kifejtem a mondanivalómat érvekkel, személyes tapasztalatokkal és a fenti könyvből vett idézetekkel. Mintegy szemfeltáró céllal. A téma további tanulmányozásra pedig a cikk közben vagy végén forrásokat adok, hogy akinek van ideje és elszántsága, járjon utána. Hadd szabaduljunk fel Isten szabadságára! A Youtube-on az ide tartozó videó itt található:
A mai gyülekezet: totális kontroll
Szinte - sajnos - az összes keresztény gyülekezeti, istentiszteleti forma manapság a "klérus-laikus" formában épül fel. Bárhová mész, a katolikus plébániától egészen a kicsi, felekezet-független, szabad gyülekezetekig, mindenhol egy "nézőközönség-stílusú" összejövetelen találhatod magad. A gyülekezet vezetője, általában a pásztor és a felesége tanít, a többiek pedig hallgatják. A szószéken kizárólag a pásztor és az általa kijelölt vezetők taníthatnak. Néha napján a pásztor köré gyűlt és vele jó kapcsolatot ápoló emberek kaphatnak szót percre és buzdíthatják a híveket az adakozásra. Pár évvel később, ha a hűséget látják, már hosszabb bizonyságot tehetnek, akár később taníthatnak az ilyen, a pásztorral vagy a vezetőséggel jó kapcsolatot ápoló emberek. A legtöbbször azonban megmarad az, ami közös az összes ilyen helyen: az egyszemélyes, központi vezetés. Van a gyülekezet vezetője és a kijelölt, elismert szolgálók és vannak a "többi" hívők. A pásztor és vele mindenben azonos véleménnyel levők a "klérus". Őket kinevezhetik központilag is, ha nagy Egyházról van szó, aminek rendszere több országra, városra, akár földrészre kiterjed. A többiek pedig azok, akik részt vesznek és hétről-hétre csak hallgatják a szolgálókat. Ők a "laikusok", a "nézőközönség". Ezt a rendszert úgy is hívják, hogy az intézményes gyülekezet. Ahogy Frank Viola is írja a könyvében: ez a gyülekezet a "szószék-padsorok" elve szerint működik. Ez magától értetődően két csoportra osztja a tagokat: az aktív kevesek és a passzív sokak csoportjára. Ez a rendszer az évszázadok során létrehozta az egyszemélyes - vagy szűk klérusi - parancsalapú vezetést, a gyülekezeti hierarchiát ami a vallásos programokkal, liturgiával éltettek. Aki a vezetőségben nincs benne, a hívők pedig passzívan szemlélve az eseményeket csak elszenvedője a rendszernek. A pásztorral való egyet nem értés, látáskülönbség fel sem merülhet. Hozzá szólni, akár véleményt alkotni az Istentiszteleten nem lehet. A pásztor hosszabb távon történő kritizálása végső soron a gyülekezetből való kizáráshoz vezet. Ismerős a dolog, tapasztaltál már ilyet? Volt már benned az az érzés, hogy habár jó hívő akarsz maradni és Isten útjain szeretnél járni, de ilyen helyre nem akarsz járni se nem ilyen közösséghez tartozni? Mert akkor nem vagy egyedül!Az előbb leírtak nem más, mint a babiloni gyülekezet. Az ilyen helyeken általában elvárt a hétközi, házi csoporthoz való tartozás a könnyebb ellenőrzés érdekében. A hívők viselkedését az ottani vezetők figyelik és ha nem tetszik, jelentés készítenek a felső vezetésnek a "renitens tagokról". Nagyon jó példa erre a Hit Gyülekezete, Németh Sándor pásztor vezetésével (személyes tapasztalat, 1989-1995 között). Hallottam olyan budapesti gyülekezetről, ahol a pásztor konkrétan kiköti, hogyha oda akarnak tartozni, a tagok máshová nem járhatnak, más gyülekezet istentiszteletein nem vehetnek részt (ld. Belvárosi Gyülekezet, pásztor Dombó Zsolt). A legtöbbször ilyen helyen tizedet is szednek, olykor egy papírt is aláíratnak a tagokkal, amiben vállalják, hogy rendszeresen fizetni fogják a tizedet és nem vitatják a pásztor
teológiai látásait, véleményét (személyes tapasztalat Budapesten, 2009. évben, én ennek a papírnak az aláírását megtagadtam, majd személyes beszélgetés során a pásztort megintettem ezzel kapcsolatban.). Másik ilyen napjainkban működő rossz példa a Szívbunker nevű közösség. Tökéletes mintapéldája a hierarchikus, kontroll-alapon működő közösségnek. A vezető pásztor - Berényi Gyuri - teljes szellemi tekintélyt élvezve egyszemélyben, legfőbb öntelt úrként felügyeli a közösségi életet, hozza meg a döntéseket, szabja meg az irányvonalat. Látszólag persze négy házaspár a vezetőség része, de a gyakorlatban B. Gyuri szava az irányadó. Ezt gyakorlatban láttam jómagam is 2016. évben. Egy felülről építkező piramis mintájára a vezető pásztor van legfelül, alatta az általa jóváhagyott vezetőség, a kijelölt házicsoportvezetők, azután a "mezei" hívek. Ez teljes mértékben ellent mond Isten országának az elvének, amit Jézus a Bibliában tárt elénk, azaz annak, hogy Isten országa alulról építkezik. A szerint először teszünk, munkálkodunk (ld. szolgálunk) és utána ennek megfelelően szerzünk érdemeket, nem pedig először kinevezzük a vezető pozíciókba az embereket, majd elvárjuk tőlük, hogy annak megfelelően teljesítsenek. Kívülről jól kinéző, vicces formában hozzák magukat, az összejövetelen hangzatos, rockzenei dicsőítés rendszeres. Azonban nem más, mint egy Jézus Krisztus nevében működő hamis szekta. Egy ismerősöm elmondása szerint az egyik házicsoport alkalmon egy kritikusan gondolkodó mezei hívő jelentkezett, hogy el szeretné mondani a tapasztalatait egy pár nappal korábban történt keresztény összejövetelen, az ott elhangzott nemzetközi vendégszolgáló tanításáról, szolgálati munkájáról. A szó jogát - félve az újabb kritikáktól, eltérő látásmód megnyilatkozásától - a házicsoport vezetője a helyszínen egyszerűen megtagadta tőle! Ezek után a hívő egyszerűen fölállt és otthagyta a házi közösségi alkalmat. Hozzáteszem jogosan. Én is hasonlóan tettem volna. Lásd az ide vonatkozó írásomat, ami az ott szerzett tapasztalatomat foglalja össze. Óvakodjatok attól a közösségtől! Általában ezekben a kontroll-gyülekezetekben nem az a fontos, hogy az odajáró, az istentiszteleteiken részt vevő hívők Istennel kerüljenek kapcsolatba, közvetítsék Isten által a közösségnek elkészített áldásait és ezáltal Isten munkáját végezzék. Elsősorban a céljuk az, hogy a saját rendszerüket fenntartsák, működtessék és az oda járó hívőket az ő uralkodásuk alá hajtsák, ahol már nincs gondolkozásbeli szabadság, hanem a nekik való, fenntartásoktól és kritikáktól mentes kiszolgáltatottság. A hívőkkel való közösség, az egymás felé való szellemi szolgálat, az emberek Isten keresése felé való bátorítása csak másod- vagy harmadlagos. Az idáig leírtak alapján ez nem más, mint
totális kontroll. Itt egyes kinevezett papok vannak a hívők és Isten között, ami az Újszövetségben bibliaellenes. Hiszen Krisztus óta nincsenek kinevezett papok, egyetlen pap vagy közvetítő van Isten és ember között: maga Jézus Krisztus, a főpap. Ahol a helyi vezető pásztor vagy klérus közvetítő szerepet tölt be a hívők és Isten között, az lényegében pogány kereszténység, ami távol áll az Igétől. Lásd az Igét: "Ti pedig választott nemzetség, királyi papság (...) vagytok..." (1 Péter 2:9a, Károli) és "Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus" (1 Timóteus 2:5, Károli). Ezek önmagában nem annyira veszélyesek, mint például egyes veszedelmes szekták, aminek összejövetelei nem látogathatóak csak kizárólagos meghívás vagy több hetes "beavatás" után. Ezek a gyülekezetek, közösségek szabadok és bármikor otthagyhatóak, azonban még mindig nagyon messze vannak attól az isteni szabadságtól, amit a Bibliában látunk a korai tanítványok idején. Vallástörténeti szemmel nézve ez a rendszer kb. id.sz. 325. óta létezik. Az id.sz. szerint 313. évig üldözött keresztény tanítványok megtűrtté (őskeresztényi korszak), majd a császár keresztény hitre történő jutása után kedveltté váltak az akkori római birodalom szemében és hozzáférést kaptak rengeteg épülethez és a birodalmi infrastruktúrához. Előtte azonban üldözöttek voltak mind a zsidók, mind a pogányok felől is és házaknál jöttek össze. Az akkor zsinagógákba csak időleges, korlátozott hozzáférésük volt, hiszek azok az akkori zsidó vallási vezetők befolyása és uralma alatt volt. Akkor - ahogy azóta sem - a zsidó papok nem fogadták el a keresztény hitet és egy idő után üldözni kezdték Krisztus tanítványait. Nézzük akkor most meg, milyen az eredetileg Isten által elképzelt és eltervezett természetes gyülekezet.
A természetes gyülekezet: isteni szabadság
A természetes gyülekezet az a bibliai forma, amit az Újszövetség elénk tár. Krisztus halála után egész az első pár évszázad végéig rohamosan terjedt a krisztusi tanítványság. Később hívták csak "keresztényeknek" a tanítványokat, először Antiókhiában nevezték őket így (Ap.csel. 11:26b). A korai tanítványok házaknál jöttek össze, egymással közösséget alkotva. Ha túl sokan voltak egy helyen, osztódtak újabb házi közösségekre. Egymással szeretetteljes, egyenlőségre és kölcsönösségre törekvő közösségeket alkottak, ahol nem volt hierarchia 👌. Ez hasonlít magának Istennek a természetére is, - ahogy Frank Viola is írja - ahol a három személy egymást kiegészíti és szolgálja. Az Atya a Fiú fölött van ugyan, de a Fiú mindig az Atyával összhangban van, a Szent Szellem pedig a Fiú üzenetét helyezi előtérbe, a Fiúra mutat és folyton az Atya körül forog. A korai keresztények klérus-, liturgia-, és programmentesek voltak. A közösségi alkalmakat spontán a Szent Szellem irányította, helyt adva ezzel az ajándékok megnyilvánulásának (ld. prófétálás, nyelvek nemei és magyarázata, prófétálás megítélése) és a bűnvallásnak. Nem volt alá-fölérendeltség. Nem vitatkoztak azon, hogy melyikük legyen a vezető. Azon egyesek, akik régebb óta voltak már hívők és szolgálati ajándékkal rendelkeztek (ld. apostol, próféta, tanító, evangélista, pásztor), szolgáltak a többieknek, de nem leuralták a hívőket. A szolgálati ajándékok szerepe főleg a gyermeki, kezdeti állapotban volt fontos. Az érettség elérése után már nem (Efézusiakhoz 4:13, Károli). Akkor ne feledjük, még nem volt iskolarendszer sem, nem beszélve a könyvnyomtatásról. Sokan írástudatlanok is voltak, így nagyobb szerepe volt a kezdeti dolgok elmagyarázásnak, az alapok lerakásának. Mivel az ajándékok megnyilvánulásának utat engedtek (ld. 1 Korinthus 14. fejezet), az összejövetelek minősége a tagok szellemi állapotától és a Szent Szellem spontán munkájától függött, nem pedig a pásztor vagy a klérus megnyilvánulásaitól. Nem volt pap, nem volt közvetítő a hívők és Isten között - kivéve Jézus Krisztus szellemi értelemben - hiszen minden hívő be volt töltekezve Szent Szellemmel vagy elérhető volt számára (ld. Pünkösd után mindnyájan betöltekeztek, Ap.Csel 2:4 illetve ld. Pál apostol direkt imádkozott azokért a hívőkért, akik nem hallottak másról csak János keresztségéről és vettek Szentlelket, Ap.Csel. 19:2-6). Ezáltal biztosítva volt az, hogy Krisztus maradjon a gyülekezet feje. Nem volt tagozódás, felekezetekre osztódás. Városonként egy gyülekezet volt 👆, ami a házaknál összejövő kis gyülekezetek összességéből állt össze. Azért látjuk a Bibliában, hogy a városoknak címezték az újszövetségi leveleket, nem pedig ennek vagy annak a felekezetnek. Tizedet sem szedtek, hanem egymás szükségeire adakoztak. Az egyik városban levő gyülekezet akik bőségben voltak, adakoztak a másik városban levőknek, akik szükségben voltak. Bővebben a tized újszövetségi gyakorlatáról és azzal való "tizedszedés" visszaélésről ebben a cikkben írtam. Hab a tortán, hogy az úrvacsorai közösség sem úgy nézett ki a korai tanítványoknál, hogy ettek egy kis ostyát és utáni megízlelték a kis bort vagy szőlőlevet, ahogy évszázadok óta a templomokban is szokás. Nem. Ott konkrétan vacsorát rendeztek! Igazi közösségi vacsora volt, ahol jóllaktak és ezt rendszeresen csinálták emlékezésképpen. Ennek során megemlékeztek a bárányról, mint Krisztus megtöretett testéről ami szellemi élet és a borról, mint Krisztus véréről, ami engesztelésül szolgált a bűneink számára. Ez a kereszténység.
Konklúzió: gyere ki Babilonból!
Ha a fent leírtak során magadra ismertél, akkor dicsőség Istennek! Lásd ezzel kapcsolatban a bevezetőben is említett Váradi Attila misszionárius erről készült, 3 és fél perces videóját. Eljött az idő, hogy ki gyere onnan. Hagyd ott az ilyen gyülekezeteket, közösségeket, Egyházakat, gyere ki a mátrixból. Nem Isten akarata egyetlen ilyen rendszer működése sem. Ha részese voltál ilyen működtetetésében, akkor bánd meg Istennek mint bűnt és térj meg belőle. Ezután bátorítalak arra, hogy keress ilyen önszerveződő, természetes közösséget, ahol kontrollmentesen tudod gyakorolni a Krisztus-hitet és a többiekkel való közösségi életet, és nem utolsó sorban a benned levő ajándékok is megnyilvánulhatnak mások épülésére. Ilyen helyen a vének koordináló szerepet fognak csak ellátni és hiányzik a szószék. Igazi közösségi formában jönnek össze. Ez volt eredetileg Isten, az Atya akarata, így látjuk a korai gyülekezet gyakorlatát a Szentírásban. A természetes gyülekezetek mentesek a szektásságtól, az elitizmustól és teret fognak adni egymás építésére, a gyengék hordozására, a karizmatikus ajándékok megnyilvánulására és a szeretetteljes közösség-gyakorlásra. Ha szükséged van személyes imára, erősítésre ez ügyben vagy további információra, nyugodtan keress meg közösségi médián. Szívesen
veszek e cikkel kapcsolatban bármilyen hozzászólást, korrekciót,
akár ellenvéleményt is. Ajánlott irodalom
[2021.feb.9] - Csaba tanítvány YouTube tanítás link hozzáadva az ajánlott irodalomhoz (köszönet V.Attilána aki kiszúrta) [2020.okt.10] - Lemboczki Zsombor kérésére eltávolítva az ő számára sértő jelző. Kicserélve: "óbudai" szóval. A másik: "korábban is éreztem helyett" : "korábban is évek óta bennem volt" [2020.jún.14] - Szívbunker közösségről szóló szekció hozzáadva [2020.máj.12] - 2. sz. forrás ifj. Lehotzky József munkája hozzáadva [2020.máj.9] - Youtube videó link hozzáadva
