Nemrég találtam rá a YouTube-on Látó János: Pásztor vagy béres? videótanítására. Nagyon örülök neki, hogy bátran rávilágít a mai, egész világot érintő problémára: a kapzsi kereszténységre. Látó Jánost személyesen is ismerem, a minap beszéltem vele telefonon. Megdöbbentő, hogy milyen igazságokat mond a mai megújult kereszténység számára! Szomorú, de sajnos igaza van. Világszerte szólítják fel a hívőket nyíltan adakozásra a gyülekezetekben, közösségekben, mindemellett a tizedfizetésre is. Ez azonban felveti az önzés, a kizsákmányolás szándékát a vezetők, a szolgálók részéről: ami manipulálás, bűn. Bátran ki meri mondani, hogy Jézus soha nem csinálta ezt. Jézus a tanítványaival sokszor hosszú napokat szolgált a nép felé: tanított, gyógyította a betegeket, szabadította a lesújtottakat, bekötözte szellemi sebeiket. Azonban - igaza van L. Jánosnak - sehol nem halljuk, hogy Jézus a Malakiás prófétánál idézett Igerészekkel megfejte volna a hívőket. Soha nem buzdította a tanítványait arra, hogy szedjenek a néptől pénzt a szolgálatának munkájára. Ehelyett azt mondta, "Ingyen vettétek és ingyen adjátok." (Máté 10:8). A veszélyes dolog az, hogy Isten Igéjével való adakozásra és/vagy tizedfizetésre való felszólítás által az embereket bűntudat alá lehet helyezni és anyagilag lerántani. Az ilyen motívumból működő szolgálók az evangéliumból üzletet csináltak. Elment az Szentlélek ereje a gyülekezetekből, mert megszomorították az Szentlelket. Egyetértek azzal is, amikor mondja, hogy "ha nem szeretetből szolgálsz, ha nem a pénzért, akkor béres vagy és nem pásztor". A Biblia azt mondja, hogy "a jókedvű adakozót szereti az Isten" (2Kor 9:7b). Rengeteg a hamis pásztor. L. János arra továbba arra buzdítja a keresztény szolgálókat, hogy "el kell menni dolgozni", hasonlóan Pál apostolhoz, aki az Újszövetség legtöbb levelét írta és a legnagyobb ismert szolgáló volt Jézus Krisztus után. Pál szolgálatára több ezer vagy tízezer ember tért meg, gyülekezetek jöttek létre több-tucat városban szerte az akkori világban. Mégis maga tartotta el magát és nem számított a gyülekezettől beszedett javakra. Milyen igaz. A szolgálóknak a hívők "megfejése" helyett el kellene menniük dolgozni és a saját megélhetésükről gondoskodni. Sajnálatos az is, hogy sokszor a világiak az elsők között azt kérdezik, amikor találkoznak a hívőkkel, hogy a gyülekezetben "kell-e adni tizedet?". Nincs tizedadás az ÚSZ-ben. Ez egybevág a pár éve írt cikkemmel.
Bízom benne, hogy a fenti gondolatok önvizsgálatra és bűnbánatra indítják a magyar keresztény vezetőket, hogy a kapzsiságból és nagyra vágyásból megtérjenek és a béresség helyett pásztorként, szeretetből szolgálják Istent és a rájuk bízott embereket.
Quartus Miklós
Erdőkertes, 2014. December 20.