Miután megtértem és hívő lettem, örök üdvösségem van?

Bevezető

Úgy gondoltam, írok egy cikket egy nagyon fontos témáról a hívők között: az örök üdvösség kérdéséről. Ez az egész világon előjön saját tapasztalataimból ítélve és bárhová megyek és beszélek, újfent felüti a fejét a Krisztusban hívők és Őt követők között. Arra gondolok, hogy miután egy személy megtér Istenhez, hívővé válik és Krisztus követője lesz a Biblia elvárása szerint, onnantól fogva borítékolható az ő számára az örök üdvösség a Szentírás alapján? Sajnos nem. Sokan azt gondolják, hogy megtérés és bemerítkezés után nyugodtan hátradőlhetek és kényelmesen élhetem az életemet tovább, hiszen 'úgy is üdvösségem van'. Ez nem így van. Erre a könnyen hihető és világszerte elterjedt tévtanításra szeretném most felhívni a figyelmet, ami foglyul ejtett ezreket és tízezreket és a helyes biblia látást megosztani, arra rávilágítani. Különösen azoknál figyelhető meg a fenti tévelygés, akik a Szentírást csak felületesen vizsgálták meg és leginkább a manapság ismert, ún. hiperkegyelem irányzat követői. Ez a cikk tehát már megtért és újjászületett hívőknek szól. Az Igehelyek a Károli fordításból valók.

Kitartás és állhatatosság

Az alap Igehely - amit mindenki ismer - egy megtért hívő számára, amiből tudhatjuk, hogy Isten megtartott minket kegyelemből a hitünkön keresztül, hogy nem tartunk a pokol felé, hanem mennybe, mert Isten elfogadott bennünket, az alábbi: 

 

"Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; (Efézus 2:8)  

 

Pár verssel korábban olvassuk, hogy 'meg voltunk halva a vétkek miatt', tehát ez hívőknek szól. Régen úgy volt, amiből logikusan következik, hogy mostmár nem vagyunk halottak, hanem élünk és meg vagyunk tartva Isten szemében. Továbbá kegyelemből, nem a cselekedeteink érdemei alapján. Vagyis, minden bűnös embernek aki Istenhez járul, kegyelemre van szüksége. Ez az, amit kapunk Istentől, ha hiszünk a megtérésünk során: Isten kegyelme megtart minket az eljövendő harag napjától. Na de, nézzük meg, mi van utána? A Szentírás több helyen világosan különbséget tesz a hívők - ld. megtartottak - és a nem hívők - ld. nem megtartottak - között. Világosan elválasztja őket Isten szemében. Az újjászületett, megtartott hívők élnek, megelevenedtek Istennek való életre, a nem hívők, a bűnösök továbbra is halottak. Azonban a megtért és újjászületett hívők számára itt nem ér véget Isten terve.Igazából most kezdődik csak igazán! :-) Láthatjuk több helyen az Újszövetségben, hogy a hit gyakorlása küzdelemmel, harccal jár. A hit megpróbáltatik a földi élet hátralevő részében. Nem véletlen, hogy Jézus maga felszólított az állhatatosságra:

"De aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül." (Máté 24:13)

Láthatjuk tehát, hogy az üdvösség megtartása nem magától értetődő. Ezt a tanítványoknak mondta, amikor a végidőkről és a világ végéről kérdezték, tehát olyanoknak szólt, akik már Jézussal töltöttek időt, vele jártak és ismerték a hívő élet dolgait. Pál apostol a levelekben nem egyszer beszél arról, hogy neki is mennyi harccal jár a hit megtartása, gyakorlása. Timóteust - az apostoli munkában szolgatársát -  felszólította, hogy harcolja meg a hit nemes harcát és úgy nyerje el az örök életet, hiszen már jó bizonyságot tett a kívülállók felé:

"Harcold meg a hitnek szép harcát, nyerd el az örök életet, amelyre hívattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sokbizonyság előtt!” (1 Tim. 6:12)

Így tehát jogosan feltételezhetjük, hogy az örök élet elnyerése nem jön automatikusan. Ha tehát Pálnak - a legnagyobb apostolnak - szüksége volt harcolni és küzdeni, akkor miért gondoljuk azt, hogy minekünk nem kell? Később Pál apostol az élete végén ezt írja saját magában átélt hit harcáról:

"Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam:" (2 Tim. 4:7)

Ha neki is harcolnia kellett, akkor mennyivel inkább nekünk! ☝ Ha végignézzük az életét, láthatjuk, mennyi viszontagságon és üldöztetésen kellett keresztül mennie. Apostolként rendszeresen üldözték, megpróbálták keresztezni a munkásságát. A hagyományos zsidó vallás követői, akik közül elutasították az Úr Jézus útját - az evangéliumot - sokat megtettek azért, hogy Pált eltegyék láb alól. Ma az ilyen üldöző, ellenkező emberek nem mások, mint a mai a keresztény vallásos emberek, a gyülekezetbe járók. Ők azok, akik a 'hiperkegyelmi' vonalat képviselik: pl. BPA gyülekezet, néhai Kubinyi Károly/Szövetnek gyülekezet tanításai, Gal. 2:20/Hlatky Szabolcs, Golgota gyülekezet, hogy csak néhányat említsek. Pál apostol a Filippibeli hívőknek az alábbi megdöbbentő felszólítást intézi:

"Annak okáért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségeteket; " (Filippi 2:12)

Láthatjuk tehát, hogy a hívő élet nem lazaságról szól. Az konkrét hitbeli harcról szól, megpróbáltatásokról és kitartásról. A hitet meg kell tartani, meg kell őrizni e jelenvaló gonosz világban, amiben nekünk igencsak komoly részünk van.  Ha meg figyelmeztetve vagyunk arról, hogy valamit meg kell tartani, akkor abból az következik, hogy el is lehet veszíteni. Jézus Krisztus útjának követése nem habostorta. Jakab apostol is figyelmeztet arra, hogy a hitünket megpróbáltatások fogják érni:

"Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez." (Jakab 1:3)

A kitartáshoz tehát szükséges a hitünk megpróbáltatása, a próbák és azokon való sikeres túljutás. 

Bűn a hívő életben 

A szándékos bűnözés egy hívőt valóban elszakít Istentől és veszélyezteti a hitben való pályájának sikeres megfutását. Sokan azt mondják, 'Mindaddig, amíg e testben élünk, vétkezni fogunk'. Én ezzel azonban nem értek egyet.  Ezt szeretik azok a hívők hangoztatni, akik szerint a bűntől való szabadulás lehetetlen. Véleményem szerint azért, mert nekik ez nem sikerült. De vajon miért nem? Mert a megtérésük körül valami nem stimmel. Az ilyenek leginkább valamilyen keresztény vallásos szertartás keretein belül lettek hívőkké, de nem váltak valóban Krisztus követőivé. Nem haltak meg önmaguk számára, nem haltak meg a bűnös énjük számára. Más szóval nem születtek újjá igazán. Élik a saját életüket a bűnös testben, mindezt úgy, hogy hisznek Istenben és megpróbálnak neki tetsző életet élni. Ezt én úgy hívom, hogy testi kereszténység. Az igazi megtérés pontosan a bűnös életmódból való változást jelenti, az utána jövő bemerítkezés célja pedig a bűnös én halálba adása, hogy utána új életben járjunk, ami egy bűntől szabad élet. Ha ezt a megfelelő szívvel, szándékkal tesszük, akkor szellemi keresztények - Krisztus útjának követői - leszünk. Így nem fogunk többet bűnöket elkövetni! Erről beszél Pál apostol a Rómabeliekhez írt levélben:

"Távol legyen! Akik meghaltunk a bűnnek, mi módon élnénk még abban?" (Róma 6:2)

Egy hívő, aki tényleg megtért és újjászületett, az nem vétkezik folyamatosan. A hívő élet során Isten Szelleme képessé teszi őt arra, hogy a bűnös dolgoktól távol tartsa magát. Arra is, hogy a saját testi vágyai, kívánságai felett uralkodni tudjon. Meg van a lehetősége rá, hogy bűnt kövessen el, de nem lesz rá vágyódása. A bűn és a bűnös kívánságok már üresek, céltalanok lesznek számára. Ezért nem lesz számára erőlködés sem a bűnök elkerülése. Egy újjászületett, szellemi hívő egy új törvény szerint éli az életét, amit egy Isten szelleme éltet. Szellemi szinten éli a mindennapjait, nem pedig a földi, e világi, testi szinten. Erről a csodálatos, új életről Pál beszél ugyancsak a Rómabeliekhez írt levélben:

"Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől." (Róma 8:2)

A fentiekből egyértelműen látszik tehát, hogy az igazi krisztusi tanítvány Istennek él és nem követ el bűnöket. Az ilyen ember szabad a bűntől, mert más törvény szerint él: Krisztus törvénye szerint. A bűnös hústeste ugyan még mindig él, azonban a kívánságai már halottak vagy nem tudnak rajta uralkodni olyan módon, hogy bűnre vezessék. Dicsőség az Úrnak! Ebben a tökéletes példa számunkra maga Jézus Krisztus, ahogy Ő élt amíg itt járt a Földön kb. 3 és fél éven keresztül. Ez a téves elképzelés, ami azt hajtogatja, hogy 'Krisztus követőjeként képtelen vagy bűn nélkül élni' egy hamis tanítás, ami az ördögtől való 👿. Ezt ugyancsak a hiperkegyelmi hívők szokták minduntalan hangsúlyozni. Érthető, hiszen nekik szükségük van 'Isten mindent átható kegyelmére', hogy a folyamatos bűnbeesésüktől újra és újra lelki nyugalmat kapjanak és a lelkiismeretüket elhallgattassák, hogy valójában nem jó úton járnak. Erről is lehet tudni, hogy a hiperkegyelmi vonal teljesen hamis.

"Eltemettettünk azért ővele együtt a keresztség által a halálba, hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk. " (Róma 6:4)

Aki azonban képes a hívő élete végéig ellenállni a bűnöknek, megmaradni a kísértésekben, az győzni fog. A hit harcából győztesen kerül ki! Az ilyen emberről beszél Jézus a Jelenések könyvében, amikor a korai idők gyülekezeteinek írottakat olvassuk. Azt a figyelmeztetést láthatjuk, hogy nem fog mindenki győzni. Csak aki mindvégig kitart és hűséges marad az Úr parancsolataihoz. Az ilyen fejét felemelve, magabiztosan várja az Úrral való találkozást, aminek során valamilyen jutalmat fog kapni. Az egyik ilyen jutalom az élet koronája.

"Légy hű mindhalálig, és neked adom az életnek koronáját." (Jelenések 2:10b)

Ugyanezt láthatjuk a Jelenések könyvében, de a Szárdiszbeli gyülekezetnek írottaknál. Az Úr figyelmezteti az ottani hívőket, hogy vigyázzanak és tartsák meg a hitet. Itt konkrétan láthatjuk, hogy akik az élő hitet elvesztik, eltávolodnak a megváltásuk után kapott állapottól, azok elveszthetik a jogukat arra, hogy az üdvözültek közé sorolják őket. Tudjuk, hogy a megtérésünk után, amikor Jézus mellett döntünk és elhagyjuk a világot, a bűnöket elhagyjuk, akkor a nevünk beíratik az Élet Könyvébe. Figyelnünk kell azonban arra, hogy az az állapot úgy is maradjon. Az alábbi Igeversben az Úr figyelmeztet, hogy ha nem járunk a győztesek útján, akkor kitörölheti a nevünket az Élet Könyvéből.

"Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, " (Jelenések 3:5a)

Azt hiszem ez már elég meggyőző lehet azok számára, akik idáig kételkedtek ebben. Az Úr szuverén és igenis megvonhatja az üdvösséghez való jogot! Ezért nagyon nem ajánlom senkinek, hogy hívőként barátkozzon a bűn gondolatával és egy percig is elgondolkodjon azon, hogy 'milyen jó lenne újra vétkezni'.

A legalizmus vádja 

Amit még zárásképpen fontosnak tartok megemlíteni, az a legalizmus vádja. Sajnos az ilyen álhívők, akik magukról azt hiszik, hogy Krisztus-követői de nem azok, rendszeresen 'legalizmus' vádját hozzák fel a fentiekre. Ez óriási tévedés. Mivel nem képesek megérteni, sem felfogni az előző bekezdésben leírtakat - , azaz, hogy hogyan működik a szellem törvénye, nem is rendelkeznek azzal az erővel, ami képessé tenné őket az olyan hívő életre, ami mentes a bűnök elkövetésétől vagy azokba való rendszeres visszatéréstől. Azért van ez, mert ők nem szellemiek, hanem testiek. A hústest akarata és kívánságai szerint élnek, valójában szellemileg halottak. Ahelyett, hogy elgondolkoznának és megkeresnék saját magukban a hibát, majd szívből megtérnének, butaságokkal vádaskodnak 😪 . Isten elrendelt útja azok számára, akik Őt őszintén akarják követni, hogy szellem szerint járjanak és ne test szerint. Ezáltal pedig éljenek az igazság számára, szabadon a bűnöktől. Ez a szellem törvénye és Isten ajándéka, nem pedig legalizmus. A bűntől mentes élet különben nem is lenne lehetséges. Az ilyen személynél a hústeste szellemi értelemben meghal, a szelleme azonban él és cselekszi azt, ami kedves Isten előtt. Cselekszi az igazság cselekedeteit. Ez olyan természetes számára, mint amikor korábban, megtérése és újjászületése előt természetes volt számára, hogy bűnös életet éljen és a hústest vágyait hajkurássza, kielégítse. Pontosan erről beszél Pál apostol az alábbi Igeversben:

"Hogyha pedig Krisztus tibennetek [van], jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért." (Róma 8:10)

Élő reménység 

Zárásképpen szeretnélek titeket bátorítani, akik idáig elolvastátok. Akiket Isten üdvösséget adott, azokat elhívta arra, hogy egy vele járjanak és Jézus Krisztus mintaképei legyenek a Földön még a földi életükben. Arra, hogy az Jézus nyomdokaiban járjanak. Mindaddig amíg ez fennáll, addig lehet élő reménységünk abban, hogy elérjük a hitünk végső célját, a lelkünk (itt: nem a szellemünk, hanem az egész lényünk, a létünk) üdvösségét a földi életünk végén. Lássuk meg tehát, hogy kegyelemből tartattunk meg, de ott nincs vége Isten tervének ránk nézve. Onnantól fogva élő reménységben élünk a mennyei örökségünk elnyeréséig, miközben a hitünk próbáknak van kitéve. A hitünknek ez idő alatt folyamatosan erősödnie, növekednie kell. Erről beszél Péter apostol az alábbi versekben. 

"Áldott az Isten és a mi Urunk, Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, (...) " (1 Péter 1:3)
"Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dicséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor;" (1 Péter 1:7)
"Elérvén hitetek célját, a lélek üdvösségét." (1 Péter 1:9)

Ha valakinek bármilyen kiegészítése, javaslata, korrekciója van, azt várom szeretettel a jó ízlés és tisztelet határain belül. 

Frissítések naplója 

[2021. március 15.] - Az üdvösség visszavonásának lehetősége és az élő reménység szekció hozzáadva.
[2021. március 7.] - A győzelmi rész hozzáadva (Jel. 2:10b).

Krisztusban szeretettel,

Miki
2021. február 25.