Fonák-e a tanítványság?

Bevezető
Ez az írás hitvédelmi céllal jött létre, ami az eredeti, bibliai kereszténységet mint tanítványságot próbálja meg bemutatni. Ezen túl az az ellen felhozott vádakat kivédeni, a téves állításokat megcáfolni és mindeközben magát a helyes, bibliai hitgyakorlási formára való rámutatással. Ezen cikk megszületését az a 2020. januárban Youtube-on megjelent videó-tanítás hozta létre, aminek címe "Fonák tanítványság teológia jellemzői - Isten nyájának védelme ". VIGYÁZAT! Ez a tanítás hamis. Ez a tanítás ami fáradtságot nem kímélve hamisan, többször alaptalanul de mégis megtévesztő, keresztény színezetben próbálja meg a lejáratni az eredeti, bibliai kereszténységet - mint tanítványságot - azt, amit a mi Urunk, a Názáreti Jézus Krisztus elindított, általa és az ő tanítványa is és később az Ő követői gyakoroltak. Ahogy látjuk a Szentírásból, az Úr feltámadása és eltávozása után szándékában állt, hogy az ő távozása után a Földön az ő követői folytassák a tanítványságot és ezáltal előhírnökei legyenek Isten Országa eljövetelének és megalapításának a Földön. Fontos, hogy itt nem fenti tanításnál említett tanító személye ellen történik egyfajta "támadás", ez az cikk sokkal magasztosabb annál, tovább megy. Ennek az írásnak a célja tanító által képviselt hamis és félrevezető állítások feltárása, a bibliai színezet leleplezése és ezáltal az igazi, helyes krisztusi elhívás és bibliai tanítványi életforma megvédése, arra való rámutatás és annak népszerűsítése az őszinte hívők és Isten keresői számára. A fent említett tanítás a 21. század az idáig magyarul megjelent talán legkörmönfontabb, leghihetőbb keresztény tévtanítása. Ezért különleges fontossággal bír ennek leleplezése és az igazság feltárása a tiszta szívű, Krisztusban hívők - vagyis a magyar eklézsia - számára, akik közül nem kevesek áldozatul eshettek a tanításnak és ezáltal - hívő létük során átmenetileg - az ördög tőrében élhetnek. Erre a hitvédelmi küldetésre teszek most kísérletet. Ez az írás tehát egyrészről egy reakció a fent említett videó-tanításra, vagyis annak a hamisságának leleplezése másrészről pedig a bibliai tanítványságra való rámutatás. Akkor hát vágjunk bele! A vlog a témában a Youtube-on egy ötrészes tanítássorozat, az első része megtalálható alább:

A Youtube teljes lejátszási lista linkje pedig itt található.

Miért nem "fonák" a tanítványság?
Először is a tanítványság önmagában az alap, azt látjuk a Bibliában. Erre hívott el Jézus, ezt tanította, minden Krisztushoz megtért, hívő életvitele az kell, hogy legyen. A mai világban ismert vallásos, templomba (vagy gyülekezetbe) járó kereszténység már csak nyomokban hordozza azt, amire eredetileg elhívta az Úr a hívőket. Az inkább egyfajta "fogyasztói" szemléletű hitélet, ami szerint hétvégén elmegyek templomba, részt veszek az istentiszteleten, majd hétköznap folytatom tovább a jól megszokott életemet. Vagyis a fonák az, amit most látunk és az igazi, eredeti az, ami a Bibliában van bemutatva. Krisztus után egészen kb. id. sz. 313-ig, az üldöztetés végéig a hívők tanítványok voltak. A fonák szó egyébként azt jelenti, hogy valaminek a visszája, ellentéte. Tanítvánnyá válik mindenki megtérés és a bemerítkezés után, aki önszántából hozta meg ezt a döntést. Ennek előzetes feltétele a bűnök és a bűnös életvitel megbánása, azoktól való teljes elfordulás. Utána jön Krisztus követése, az Úr parancsolatainak megtartása, amiről tudjuk, hogy összesen kettő létezik: 1. Szeresd az Urat, a te Istenedet (az Atyát) teljes szívedből. 2. Szeresd felebarátodat, mint magadat. Ezzel betartjuk a Tízparancsolatot, a törvényt is amit eredetileg a zsidóknak adott Isten. Később is azt látjuk, hogy Pál apostol és a többi tanítványok mentek és hirdették az evangéliumot és az embereket tanítványokká tették. Eleinte nem voltak egyházi épületek, hatalmas templomok sem. A korai hívők nem rendelkeztek ilyenekkel. Házaknál jöttek össze kiscsoportokban, nem jártak templomba vagy csarnokokba. Oda gyűltek össze az újonnan megtért emberek. A korai tanítványokat a zsinagógákból is egy idő után kirakták, majd üldözni kezdték őket. A korai hívők szó szerint "kihívottak" voltak, ami manapság az "Egyház" szónak ismerünk: a világból, az akkori megszokott zsidó vallási rendszerből (az eredeti szövegben az "Egyház" az "eklézsia" szó szerepel, aminek jelentése ez). Eredetileg nem keresztények voltak a tanítványok, (később kezdték őket csak el úgy hívni a kívülállók), hanem "kihívottak". Ennek fényében tehát a tanítványságot nem lehet fonáknak nevezni. A tanítványság maga a Biblia, ezt tárja elénk Jézus, aki a Mester, a főrabbi. Aki őt akarja követni, meg akar térni a bűnből és a bibliai hit szerint akar élni az tanítvány. Más nem is lehet. Mindenki Mestere pedig az Úr, Jézus. Ez azóta nem változott, az Írások sem. Na de tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű. A tanító is elismeri azt, hogy a tanítvánnyá válás és tevés Jézus parancsa, továbbá azt állítja, hogy "ő is tanítványokat képez", tehát nem a hívőket hívja általában úgy, hanem ezt a szerinte eretnek mozgalmat hívja úgy, amit "tanítványság 2.0"-nak nevez, ráadásul a tanító saját magát hitvédőnek állítja be és a tanítványokat pedig olyanoknak, akik a "nyájból kiszakítják a hívőket" és ezáltal "szétszakítják a gyülekezetet" és eretnekek. A megkötözést kiépítő, vallásos, szerkezetileg alá-fölérendeltségre épülő, klérus-laikus rendszert kiépített, jelenleg is ismert keresztény egyházi rendszert nevezi "nyájnak" vagy "gyülekezetnek" és azt mindenáron védelmezi. Azzal támadja a bibliai tanítványságot, ami pont ő maga: fonák. A Krisztus által bemutatott tanítványsági forma azonban már nyomokban is csak alig hasonlít a mai vallásos, pogány babiloni-stílusú keresztényi rendszerre. Ne feledjük, az ördög nagyon intelligens. Ismeri az Igét. Célja, hogy az igazit mindig meghamisítsa hamisítványok létrehozásával és elzárja az embereket az igazi, az eredeti megismerésétől. Nézzük akkor most meg tételesen a fentebb említett videó-tanítás állításait és lássuk meg, hogy miért hamisak és miért mondom, hogy fonák. Mindeközben azonban felhívom a figyelmet, hogy a fenti tanításban is található sok igazság és nem teljesen hamis. Abban hamis csak, hogy a tanítványságot bibliai, igei színezetben próbálja meg lejáratni. 
 
Szükséges-e felhatalmazás?

A tanító azzal próbálja meg a bibliai tanítványságot - a szerinte hamis mozgalmat - lejáratni, hogy egy hívőnek szüksége van külön felhatalmazásra ahhoz, hogy démonokat űzzön, betegeket gyógyítson vagy különféle jelek kövessék. A vélekedése szerint a hitnek különböző szintjei vannak és emiatt a "felhatalmazott tanítvány" nem azonos a "sima tanítvánnyal". A "sima tanítvány" még kezdő, most kezd a hit útján járni. Erre a Márk 3:14-es verset hozza fel, hogy Jézus választott a többi tanítványai közül tizenkettőt, hogy "vele legyenek" és csak nekik adott felhatalmazást, hogy kimenjenek és gyógyítsanak, démonokat űzzenek, ezáltal csak nekik adott hatalmat, hogy Isten királyságát hirdessék. Egy úgymond "átlaghívőnek" ez nem adatott meg.

"Azután felméne a hegyre, és magához szólítá, a kiket akar vala; és hozzá menének. És választa tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje őket prédikálni, És hatalmuk legyen a betegeket gyógyítani és az ördögöket kiűzni: " (Márk 3:13-15)

Továbbá később a hetven tanítványt is kiküldte és őket is felhatalmazta Jézus a Lukács 10-ben. Ez igaz idáig. Csakhogy a fenti érveléssel több probléma is van. Először is, Jézus már nincs velünk, hanem a Szent Szellem van a hívőkkel. A Szent Szellem vétele pedig minden hívőnek adatott illetve adatik Pünkösd óta, nem csak az apostolok kiváltsága volt (ld. Ap.Csel. 2.). Jézus maga tehát nem tudna felhatalmazni, csak akkor, ha itt lenne velünk. Később a Bibliában, az sem az Apostoloknál, sem a levelekben nem látjuk, hogy az apostolokat felhatalmazták volna az ilyen dolgokra. A bibliai időkben a démonok űzése, a gyógyítás rendszeres, egyéb jelek és csodák szinte mindennaposak voltak azoknál a szolgálóknál, akik teljesek voltak hittel. Ez egybevág a Márk ev. 16. utolsó fejezetével, ahol arról szól, azokat követik a különféle jelek, akik hisznek. A felhatalmazás a szolgálatra való kiküldetésre volt szükséges, mielőtt kiválasztották volna a személyeket az adott szolgálati pozícióba (pl. apostol, vagy Igehirdetés szolgálata). Az adott pozícióhoz tartozó egyes személyek munkáját később követték a jelek és csodák (pl. István), de csak azokét, akik hittek. Magára a jelek-csodák tételére nem látunk külön felhatalmazás szükségességét. A Jézussal való járás, aminek során erősebb hitet nyerünk, annak során valóban erősebb hívők leszünk. Ezt a tanító is sugallja, amivel lényegében megerősíti az általános tanítványság létét. Tehát a "vele legyenek" érvelés pont, hogy a tanítványság voltát erősíti meg: minden Krisztust követő tanítvány feladata, hogy Jézussal legyen, folyamatosan növelje a hitét és ekkor követik a szolgálatát jelek és csodák. Külön felkenetés tehát ehhez nem szükséges. Másodszor, az evangéliumban két helyen is szerepel az a beszámoló, hogy a tanítványok panaszkodtak Jézusnak, hogy láttak olyan valakit, aki az ő nevében démonokat űzött, nem követte őket és ezért eltiltották őt. Figyelem! Ez nem egy, hanem két helyen található említés erről az evangéliumokban 
(Márk 9:40, Lukács 9:50). Erre Jézus válasza az volt:

"Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, a ki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felőlem. Mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van." (Márk9:39-40 Károli)

Feltételezhetjük, hogy ez az idegen tanítvány a Jézus által felkent tizenkettő előtt teljesen ismeretlen volt. Logikusan következik, hogy ezt az idegen tanítványt Jézus soha nem hatalmazhatta fel, hiszen nem is ismerte korábban! Nem volt tagja sem a tizenkettőnek, sem a hetvennek. Tehát a felhatalmazás szükségessége itt sem állja meg a helyét. Annál is inkább, mert Jézus később, amikor a hetven tanítványt is kiküldte, kevesellte a korábbi tizenkettőt és arra szólított fel, hogy minél többért imádkozzunk:

" Monda azért nékik: Az aratni való sok, de a munkás kevés; kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába. " (Lukács 10:2, Károli)

Isten országának folyton szüksége van munkásokra. Jézus gondolatmenetét követve inkább több, mint kevesebb ilyen emberre van szükség. A hit által egy "átlagos" hívő tanítvány bármikor alkalmas kell, hogy legyen arra, hogy szolgálatát jelek és csodák kövessék, többek között démonokat űzzön vagy betegeket gyógyítson. Nem pedig az a céljuk, hogy a "saját maguk szolgálatát favorizálják", ahogy azt a tanító állítja, hamisan. Egy másik érvelése szerint a Skéva zsidó főpap fiai is megpróbálták űzni a démonokat és látjuk, hogy pórul jártak, mert nem voltak felhatalmazva. Csakhogy az Ap.Csel. beszámolója szerint nem állítható az, hogy ők újjászületett, Szellemmel betöltött hívő tanítványok voltak. Efézusban erős okkult hagyományok voltak, a zsidók pedig állandóan a keresztényekkel vetélkedtek. A zsidó főpap fiai feltehetően Jézus Krisztusban való hit elfogadása, megtérés/bemerítkezés és tanítvánnyá válás nélkül próbálkoztak a démonok űzésével, mindezt Jézus nevében, Pálra hivatkozva. Ez természetesen nem működött, azért, mert nem voltak az Úr hatalma alatt. Jézus nem lakozott bennük még, emiatt a sötétség uralma alatt álltak és nem Isten királyságának oldalán. Ezért fulladt csúfos kudarcba a démonűzési kísérletük.  A fentiek alapján kimutatható, hogy nem szükséges külön felhatalmazás ahhoz, hogy egy bibliai hívő, aki Krisztust követi és tanítvány, démonokat űzzön vagy szolgálatát gyógyítások vagy egyéb jelek kövessék. Egyedül a hit volt szükséges, felhatalmazás nem. Elegendő volt, hogy a hívő Isten királyságának oldalán legyen és hite legyen. A külön felhatalmazás adását a kiküldetéshez, vagy pozíciókba állításhoz gyakorolták.

Önajánlás


A bibliai tanítványságot, tanítvány életformát nem egyszer éri az a vád, hogy "önajánlkoznak", vagyis saját magukat ajánlják másoknak. Amikor pl. odamennek emberekhez és ajánlgatják a Bibliát, a megtérést vagy Isten ajándékait. Ez a vád önmagában eléggé hihető is kívülállók szemében. Azonban Isten királysága és Jézus Krisztus tanításainak hirdetése mindennél fontosabb. A Bibliában a hívők Krisztus távozása előtt felszólítást kaptak, hogy hirdessék Őt és tegyenek tanítványokká minden népeket, elmenvén az egész világra. Később Timóteusnak - aki evangélista volt - azt írta Pál apostol, hogy álljon elő az Igével alkalmas és alkalmatlan időben (2. Timóteus 4:2, Károli). Ez önmagában egy olyan küldetés, aminek során az emberek számára az ilyen hívők kellemetlenné válhatnak. Azonban lássuk meg, hogy a hívőknek meg kell ragadni minden alkalmat, hogy a Bibliáról és Isten által adott megoldásról, a megváltásról beszéljenek azoknak, akik a sötétség és az ördög uralma alatt vannak. Ennek ellenére, a fent említett tanító azzal érvvel, hogy az Újszövetségben egyetlen esetet ismerünk, amikor Jézus "önajánlkozott" volna: ez pedig a 38 éve betegségben szenvedő ember a Bethesda tó tavánál. Az is azért történt, mert az "Atya küldte Jézust oda". Ez az érvelés elég furcsa. Mikor küld az Atya oda és mikor nem? Nem fejti ki részletesen. Ott a betegek arra vártak, hogy a vizet érinthessék, hogy meggyógyuljanak, miután az angyal felszállt, mert abban volt a hitük. Jézus maga ment oda a tó mellett fekvő emberhez és ezt mondta neki:

"Ezt a mint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van; monda néki: Akarsz-é meggyógyulni?" (János 5:6, Károli)

A válasza után az Úr azonnal meggyógyította, anélkül, hogy a vizet érintették volna! Ebből egyértelműen látható, hogy az Urat empátia vezette inkább, mint kivételezés. Azonkívül pedig, hogy jó nagy felfordulást okozzon az akkori beidegződött vallásos rendszer számára, ahol a csodák nem működtek és képtelenek voltak az emberi szükségletek számára segítségül lenni. Később az akkori vallásos zsidó vezetés számára nem kis fejfájást okozott a történet és eléggé kikezdték az Urat: Jézust meg akarták emiatt ölni, mert Szombaton gyógyított. Jézus azonban szándékosan csinálhatta ezt a csodát, hogy minél inkább bemutassa Isten hatalmas erejét és elterjedjen a környékbeliek számára az üzenete (János 5:20). Jézus viselkedése is a fenti esetben "önajánlásnak" tekinthető. Nézzünk most egy másik példát is arra, ahol egyértelműen fellelhető az ún. "önajánlás" a Bibliában: Jézus beszélgetése a Samária asszonnyal Jákob forrásánál. A vizet kért az asszonytól, majd átterelte a beszélgetést a szellemi vízre, a szomjazásra:

"Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet. " (János 4:10, Károli)

Az Úr maga terelte a beszélgetést a szellemi dolgokra! Ezután elkezdtek beszélgetni a szellemi dolgokról, az Úr pedig rámutatott a nő paráznáságára is. Az asszony egy ideig értetlenkedett, de később látjuk, hogy felismerte az Úrban a Messiást és megtért majd az egész Samaria környékét is tudatta arról, hogy meglátogatta őket az Úr és sokak fülébe jutott az evangélium, sokan hívővé váltak majd még két napig marasztalták őt (János 4:39-40). Akárhogy is nézzük, Jézus viselkedése itt is "önajánlásnak" tekinthető. A tanítónak abban viszont igaza van, hogy az Úr dolgait kell előtérbe helyezni és nem a csodákkal, gyógyulásokkal kell jönni először. Jézus tanítványainak is ennek kell, hogy legyen az elsőszámú feladatuk: az Úr királyságát, a megváltást és a bűnökből való szabadulást hirdetni. Hiszen első a lélek üdvössége, utána testi és pszichés jellegű gyötrelmekből, sérülésekből való szabadulást és gyógyulást. Ugyanez történt Pál apostollal az Ap.Csel. 28. beszámolója szerint, aki Máltán hajótörést szenvedett többedmagával mint fogoly. A sziget főembere - Publius - befogadta őket és vendégül látta őket pár napra. Ekkor Pál látta, hogy annak rokona vérhasban és hideglelésben betegen fekszik. Ekkor Pál odament, imádkozott érte és kézrátételt alkalmazva meggyógyította. Itt is lehet "önajánlásnak" hívni Pál apostol tevékenységét. Ez már a harmadik eset az Újszövetségben. Pálról pedig tudjuk, hogy ő volt a legnagyobb az apostolok között, leghitelesebb Krisztus követőjének tartja őt az Egyháztörténelem. A következtetés tehát levonható: ez a vád nem más, mint egyszerűen lejáratás és rossz színben való feltüntetése a bibliai tanítványoknak. Felteszem a kérdést: kinek állhat az érdekében a tanítványok általi evangélium hirdetésének akadályozása, és az azt követő a gyógyulások, szabadulások, jelek-csodák történte, hanem magának az ördögnek? Egyre inkább látható, hogy a mai, vallásos kereszténység érdekében áll, hogy a bibliai tanítványokat vádolja, tevékenységüket hátráltassa, gátolja.  Sajnos azt látjuk, hogy a mai megújult, szabad, "neo-protestáns" jellegű gyülekezetek, közösségek is vallásos, "megkötöző" szolgálatot végzik a hívők irányába, mintsem a bibliai tanítványságot gyakorolnák, ami a szabadító szolgálatot képviseli. Ezeknek a céljuk nem más, hogy a hívők életük során gyermeki, fejletlen, "megkötözött" állapotban maradjanak függve a helyi vezető pásztortól. Ezek során végig függőségben maradva, rendszeresen tizedet fizetve a vezetőségnek, szolgasorsban élnek és azok megélhetését biztosítják. Ezzel elérkeztünk egy másik vád megbeszélésére: a megfelelő célcsoport kiválasztása. 
 
Célcsoport: hívők vagy hitetlenek? Újrakeresztelés kérdése
A másik gyakori vád a bibliai tanítványok munkájával szemben, hogy a "hívőkhöz és nem a hitetlenekhez" mennek. Ez az érvelés úgy szól, hogy a gyülekezetben lévő hívők már hisznek, nekik már nincs szükségük az evangéliumra, Isten munkájára. Ez azonban nem igaz. Ez egy újabb lejáratási kísérlet. A tanítványok elsősorban a hitetlenekhez mennek természetesen és oda, ahol szükség van vagy hívják őket. Vagyis mindenkihez. A Biblia azt mondja, hogy "hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek." (Márk 16:15, Károli).  Ahogy a Bibliában látjuk, a tanítványok mindenhol, mindenkinek hirdették az Igét: akikkel találkoztak. Függetlenül attól, hogy az akkori értelemben hívők, vagy hitetlenek voltak-e. A zsidóknak hirdették a Messiást, a hitetleneknek is egyaránt. Volt olyan eset, hogy Pál már hívőkkel találkozott, akik csak János keresztségével voltak megkeresztelve, Jézus keresztségével nem és a Szent Szellemről sem hallottak. Ekkor Pál vízzel megkeresztelte ezeket a hívőket és imádkozott értük! Tehát kötelességének érezte helyretenni azok tudatlanságát és Krisztust hirdette neki, a helyes evangéliumot és a korábbi keresztelést érvénytelenítette:

"Monda pedig Pál: János megtérésnek keresztségével keresztelt, azt mondván a népnek, hogy a ki ő utána jövendő, abban higyjenek, tudniillik a Krisztus Jézusban. Mikor pedig ezt hallák, megkeresztelkedének az Úr Jézusnak nevére. " (Ap.Csel. 19:4-5, Károli)

Itt Pál nem újra bemerítette őket, hanem először helyesen bemerítette őket. Tehát látunk példát az Újszövetségben arra, hogy egyes hívők nem voltak megfelelően megkeresztelve: ilyenkor indokolt a vízzel történő "újrakeresztelés" (bemerítés). Na de mondhatnátok: a mostani hívők már gyülekezetbe járnak meg vannak hit által, Jézus keresztségével azaz vízzel keresztelve és ismerik a Bibliát, az evangéliumot is. Már hívők, van üdvösségük, stb. A biblia tanítványságnak nem célja az "újrakeresztelés". Ez egyszerűen hamis vád.  Olyan esetben indokolt lehet a bemerítés, ahol korábban a hívő egy egyházhoz való tartozásra keresztelkedett meg, tévesen. Az nem a krisztusi keresztség (bemerítés) amit a Bibliában látunk, hanem egy felekezethez való tartozásba való keresztség. A másik ilyen lehet például a csecsemőkori keresztség, ami helytelen a döntésképesség hiánya miatt. Ilyen esetekben indokolt lehet egy már hívőt egyszer rendesen megkeresztelni, ami nem újrakeresztelést jelent (!), se nem magasabb szintű keresztséget (!), hanem az első és helyes krisztusi vízkeresztséget. A tapasztalat azt mutatja, hogy sok esetben a mai leuralós, babiloni stílusú vallásos keresztény közösségek már rég elhajlottak Isten eredeti parancsaitól. Csak a vezető pásztor tanításaitól, szellemi vezetésétől függnek, nem önállóak. Nem buzdítják a tagokat az önálló hitéletre, nem járnak tanítványozni sem. Mivel nem tudnak szellemben növekedni, nem működik az életükben Isten önálló vezetése, nem működnek a jelek, csodák. Az ilyen hívők szellemi élete mindössze arról szól, hogy hetente eljárnak a gyülekezeti istentiszteletekre. Ilyenkor képmutatókká válnak: csak kívülről tűnnek hívőknek, belülről azonban mindenféle problémákkal szenvednek. Pusztán vallásossá váltak, az életük nem tükrözi már Krisztust. Mivel a hierarchikus, pogány keresztényi felfogás szerint a tized fizetését elvárássá teszik számukra, ezért anyagilag is a gyülekezet vezetőitől függenek. Ezáltal méginkább oda láncolják őket. Olyan gyülekezetet is ismerek Budapesten, ahol vezető pásztor kiköti, hogy ha oda akar egy hívő tartozni, máshová nem járhat (sicc!), olyan is volt, hogy a tagoknak papíron történő aláírással is meg kell a hűségüket erősíteniük (Belvárosi Gyülekezet). Ekkor indokolt és szükségszerű, hogy a bibliai tanítványságot számukra helyesen bemutassuk és szolgáljunk feléjük, bemutatva a helyes újszövetségi közösségi formát. Tehát feléjük is szolgálni kell! Hogy a "megkötözött" állapotból felszabadítsuk őket Isten szabadságára! Ez pedig nem a "Szellem egységéből való kiszakítás", ahogy a tanító állítja be tévesen, hanem az a munka, hogy az ilyen hívők a tudatlanságból kijöjjenek a világosságra, amire Isten eredetileg is elhívta őket és bemenjenek az igazi, szellemi egységbe, ahol Krisztus van. Ekkor megtörténhet, hogy az ilyen hívők megszabadulnak, meggyógyulnak. Felszabadulnak az ottani gyülekezeti pásztortól való kizárólagos függéstől, varázslástól. A pásztornak persze ilyenkor ez nem érdeke: hiszen ilyenkor a hívők kiszabadulnak az ő szellemi kontrollja alól és elkezdenek az Úrtól függeni, szabad életet élni: bibliai tanítványként élni. A pásztornak az az érdeke, hogy ezeket a hívőket továbbra is tudatlanságban, függőségben tartsa. A babiloni, vallásos keresztény gyülekezeti vezetők természetesen ezt a saját érdekkörük csorbulásaként látják és mindent el fognak követni, hogy hamis mozgalomnak mutassák be a bibliai tanítvány életformát, amire maga Krisztus hívott el mindenkit. "Hamis tanításnak" fogják titulálni Isten munkáját, tévesen. A függőségből való felszabadulást pedig az "ártatlanok elcsábításának" fogja hívni, ugyancsak tévesen. Az ilyen hamis, babiloni, "nézőközönség" stílusú gyülekezeti formát a Bibliában nem találunk: ezek a kontrollgyülekezetek, ami leuralják a hívőket. A helyes, bibliai közösség az, ahogy egymásnak szolgálnak a hívők, a tanítók vagy vének példát mutatva nem emelkednek a többi tag fölé, hanem egyenrangú szerepet vállalnak fel, ezáltal példát mutatva a többieknek bátorítva őket, hogy növekedjenek hitben, karakterben. Tehát közösségre, összejövésre szükség van, csak a biblia módon, ami szeretetre épül, közösségcentrikus és egymás építésére szolgál, ahol a szellemi ajándékok szabadon megnyilvánulnak. A tanító is a tanítása során szolgál, átadja a tudását a többieknek, de nem emelkedik rangban a többi hívő fölé. Az isteni gyülekezetben nincs hierarchia. Erről bővebben a "Kontrollgyülekezet vagy természetes gyülekezet?" c. tanulmányban írtam, ajánlom mindenki számára, aki még kételkedik. 

Megélhetés, anyagiak
Visszatérő kérdés, hogy a bibliai keresztények a tanítványok miből élnek. Hiszen a világból kijöttek, nem vállalnak el sok bűnös dolgokhoz köthető pénzkereső tevékenységet  (szerencsejáték, prostitúció, korrupt kormányhivatalnokok, korrupt politika stb.), mert nem korruptak. A tanító is azzal vádol, hogy "házról-házra járnak", "élősködnek hívő családokon", stb., ezt azonban embere válogatja. Ki ilyen, ki olyan. Előfordul, hogy itt-ott az ilyen tanítványok szolgálnak, az emberek felszabadulnak valami kötelék alól, meggyógyulnak. Azért cserébe az emberek hálájuk jeléül pénzt, szállást vagy javakat kínálnak. Vannak akik pénzt is elfogadnak, vannak akik csak javakat. Előfordulhat, hogy egyesek visszaélnek ezzel, azonban általánosságban nem mondható ez el. Soha nem volt cél az, hogy a tanítványok ide-oda menjenek, bekéredzkedjenek házakhoz pénzért vagy anyagi javakért cserébe. Én személy szerint mindig is dolgoztam és a hitbeli dolgokkal (ld. ennek a blognak az üzemeltetését, a YT vlog-ot is beleértve) szabadidőmben csináltam, mindenféle juttatás vagy ellenszolgáltatás nélkül. Olyan is előfordul, hogy egyes családok vagy közösségek maguk hívnak meg egyeseket, hogy lakjanak náluk és segítsenek az Igetanulmányozásban, növekedésben, szabadító-gyógyító szolgálatban. Ahogy Pál apostol sem, én sem tartom jónak elfogadni pénzt, hanem törekszem arra, hogy saját magam teremtsem elő a saját szükségeimre a pénzt. Egyre többen vannak világszerte, akik felismerik a biblia tanítványság eredeti célját, szerepét és jönnek ki a kontrollgyülekezetekből. Ki így él meg, ki úgy. Ezért az élősködés vádja általánosságban hamis. Azok a hívők, akik kijöttek onnan, már nem fizetnek tizedet sem, se nem adakoznak a pásztornak vagy az adott gyülekezetnek többet. A kontrollgyülekezetek vezetősége az inkább, aki élősködik a tagok által fizetett tizedből, adakozásból. A legtöbb ilyen vezető már réges rég nem dolgozik. Sőt olyan is van, ahol már évek óta dőzsölnek, személyes vagyonuk részéve tették a hívők pénzét és/vagy világi vállalkozásokban fektették azt (ld. Hit Gyülekezete). Én azt látom, hogy az "élősködés" vádja pusztán a babiloni kontrollgyülekezetek vezetőinek, pásztoroknak a vádaskodásai, mivel látják a saját érdekkörüket csorbulni a hívők esetleges elszakadása során.

Remélem hasznosnak és szemfeltárónak találtátok ezt az írást. Ha bármilyen hozzáfűzni valód van, nyugodtan tedd meg: lehet kommentelni alul. Máskülönben keress meg közösségi médián, ha személyesen akarsz nekem írni. 

Isten további áldását kívánva az életedre!


Frissítési napló:
- Youtube videó beillesztése, 2020.május 19.

Quartus Miklós
2020.május.18.

Kontrollgyülekezet vagy természetes gyülekezet?

Bevezető

Ez az írás egy hosszú, vajúdó időszak után született meg, aminek a témája a helyes, bibliai közösséggyakorlás. Már hosszú évek óta éreztem belül, hogy valami nem stimmel a mai gyülekezeti rend, összejöveteli formákat illetően. Az utóbbi időben, kb. 2019. év elejétől azonban Váradi Attila misszionárius elkezdte kibontani ezt az igazságot, ami nagy hatással volt rám és nagyon örültem neki, hiszen pontosan a bennem forgó gondolatokat öntötte szavakba. Azonban nekem mégsem volt elég részletes, meggyőző. Közben a munka, pénzkeresés és az e világ dolgaira való figyelés miatt nem foglalkoztam bővebben a témával. Egészen addig, amíg nem olyan régen - 2020. február környékén - Lemboczki Zsomborral, az "óbudai prófétával" személyesen találkoztam egy véletlen könyvcsere során - akivel korábban nem voltam semmilyen személyes kapcsolatban - aki utána átküldte a Frank Viola: A gyülekezet újragondolása c. könyvet elektronikus formában. Ez a könyv jelentette számomra végső áttörést: megvilágította azt, amit már korábban is évek óta bennem volt. A bennem drámai módon megfogalmazódó kérdés végre megválaszolásra került. Hosszú évekig jómagam is tévedtem és a hamis, babiloni kereszténység áldozatául estem, azt szolgáltam, tudatlanságom miatt és ahhoz tartoztam, azt szolgáltam. A kérdés kb. így hangzik: Vajon lehetséges-e, hogy az egész világon a mai keresztény Egyház tömegesen téved a jelenlegi "leuralós", "nézőközönség" stílusú, klérus-laikus összejöveteli formát illetően és régóta eltért az eredeti, Szentírás által felvázolt, közösségcentrikus, szeretetre és egymás szükségeire odafigyelő, Szent Szellem-által vezetett kölcsönös közösséggyakorlási formától? A válasz: igen! Sajnos 😞. Miután erre rájöttem, csak hosszú napokig azon járt az eszem: hogy-hogy nem láttam ezt korábban? Annak örültem, hogy végre világosság derengett a fejemben, annak azonban nem, hogy előtte évekig ez nem történt meg. A vallásos zsinagóga vs. otthoni, házi gyülekezetek. Váradi Attila is végül csak a 2020-as év elején, Januárban tett közzé egy egyértelmű videót a témában, ami leleplezi a vallásos, farizeusi, "leuralós" gyülekezeti formát és rávilágít a természetes, közösség-alapú helyes bibliai formára. Aztán láttam, hogy a babiloni Egyház képviselői - akik Krisztus igazi képviselőinek adják ki magukat - időt és fáradtságot nem kímélve máris támadják ezt a szellemi megújulást a Youtube videóban, amit Isten elindított pár évvel ezelőtt világszerte és így Magyarországon is, többek közt "Tanítványság 2.0 mozgalomnak" nevezve azt. Ez nem "tanítványság", hanem visszatérés az eredeti, Isten által tervezett formához! Nem csodálkozom a videón, hiszen az ördög célja az, hogy a hívők mindig is kontroll alatt, a mátrixban maradjanak és nem törjenek ki onnan Isten által eredetileg tervezett szellemi szabadságra. A természetes gyülekezetben a kijelentések szabadon működnek és ezáltal az emberek felszabadulnak Isten áldásainak átvételére. A mátrixban, a babiloni Egyházban viszont tudatlanságban és leuralt állapotban maradnak, kontroll alatt. Az ördög nem buta, sosem volt az. Nagyon is intelligens. Ha látja, hogy Isten munkája valahol elkezdődött, észreveszi és azonnal megpróbálja ellehetetleníteni azt és a kontrollt mindvégig fenntartani. Azonban Isten munkája elindult, az ebből való szabadulás irányába. De nem csak Magyarországon, világszerte történik az átalakulás. Amerikában például egy jól ismert, évekkel ezelőtt egy, korábban megagyülekezetet vezető lelkész "tért meg" és alakította át a saját gyülekezetét a bibliai, közösségi formára. Eljött a leleplezés ideje Magyarországon is, magyar hívők számára is, akiknek ez a cikk íródott. Kötelességünk rávilágítani a "mátrixra", a babiloni rendszerre és a megvilágítani a természetes, közösségépítő gyülekezeti formát, amit eredetileg Isten akart. Anélkül, hogy túl hosszú cikket írnék, a továbbiakban nem túl részletesen kifejtem a mondanivalómat érvekkel, személyes tapasztalatokkal és a fenti könyvből vett idézetekkel. Mintegy szemfeltáró céllal. A téma további tanulmányozásra pedig a cikk közben vagy végén forrásokat adok, hogy akinek van ideje és elszántsága, járjon utána. Hadd szabaduljunk fel Isten szabadságára! A Youtube-on az ide tartozó videó itt található:

A mai gyülekezet: totális kontroll

Szinte - sajnos - az összes keresztény gyülekezeti, istentiszteleti forma manapság a "klérus-laikus" formában épül fel. Bárhová mész, a katolikus plébániától egészen a kicsi, felekezet-független, szabad gyülekezetekig, mindenhol egy "nézőközönség-stílusú" összejövetelen találhatod magad. A gyülekezet vezetője, általában a pásztor és a felesége tanít, a többiek pedig hallgatják. A szószéken kizárólag a pásztor és az általa kijelölt vezetők taníthatnak. Néha napján a pásztor köré gyűlt és vele jó kapcsolatot ápoló emberek kaphatnak szót percre és buzdíthatják a híveket az adakozásra. Pár évvel később, ha a hűséget látják, már hosszabb bizonyságot tehetnek, akár később taníthatnak az ilyen, a pásztorral vagy a vezetőséggel jó kapcsolatot ápoló emberek. A legtöbbször azonban megmarad az, ami közös az összes ilyen helyen: az egyszemélyes, központi vezetés. Van a gyülekezet vezetője és a kijelölt, elismert szolgálók és vannak a "többi" hívők. A pásztor és vele mindenben azonos véleménnyel levők a "klérus". Őket kinevezhetik központilag is, ha nagy Egyházról van szó, aminek rendszere több országra, városra, akár földrészre kiterjed. A többiek pedig azok, akik részt vesznek és hétről-hétre csak hallgatják a szolgálókat. Ők a "laikusok", a "nézőközönség". Ezt a rendszert úgy is hívják, hogy az intézményes gyülekezet. Ahogy Frank Viola is írja a könyvében: ez a gyülekezet a "szószék-padsorok" elve szerint működik. Ez magától értetődően két csoportra osztja a tagokat: az aktív kevesek és a passzív sokak csoportjára. Ez a rendszer az évszázadok során létrehozta az egyszemélyes - vagy szűk klérusi - parancsalapú vezetést, a gyülekezeti hierarchiát ami a vallásos programokkal, liturgiával éltettek. Aki a vezetőségben nincs benne, a hívők pedig passzívan szemlélve az eseményeket csak elszenvedője a rendszernek. A pásztorral való egyet nem értés, látáskülönbség fel sem merülhet. Hozzá szólni, akár véleményt alkotni az Istentiszteleten nem lehet. A pásztor hosszabb távon történő kritizálása végső soron a gyülekezetből való kizáráshoz vezet. Ismerős a dolog, tapasztaltál már ilyet? Volt már benned az az érzés, hogy habár jó hívő akarsz maradni és Isten útjain szeretnél járni, de ilyen helyre nem akarsz járni se nem ilyen közösséghez tartozni? Mert akkor nem vagy egyedül! Az előbb leírtak nem más, mint a babiloni gyülekezet. Az ilyen helyeken általában elvárt a hétközi, házi csoporthoz való tartozás a könnyebb ellenőrzés érdekében. A hívők viselkedését az ottani vezetők figyelik és ha nem tetszik, jelentés készítenek a felső vezetésnek a "renitens tagokról". Nagyon jó példa erre a Hit Gyülekezete, Németh Sándor pásztor vezetésével (személyes tapasztalat, 1989-1995 között). Hallottam olyan budapesti gyülekezetről, ahol a pásztor konkrétan kiköti, hogyha oda akarnak tartozni, a tagok máshová nem járhatnak, más gyülekezet istentiszteletein nem vehetnek részt (ld. Belvárosi Gyülekezet, pásztor Dombó Zsolt). A legtöbbször ilyen helyen tizedet is szednek, olykor egy papírt is aláíratnak a tagokkal, amiben vállalják, hogy rendszeresen fizetni fogják a tizedet és nem vitatják a pásztor teológiai látásait, véleményét (személyes tapasztalat Budapesten, 2009. évben, én ennek a papírnak az aláírását megtagadtam, majd személyes beszélgetés során a pásztort megintettem ezzel kapcsolatban.). Másik ilyen napjainkban működő rossz példa a Szívbunker nevű közösség. Tökéletes mintapéldája a hierarchikus, kontroll-alapon működő közösségnek. A vezető pásztor - Berényi Gyuri - teljes szellemi tekintélyt élvezve egyszemélyben, legfőbb öntelt úrként felügyeli a közösségi életet, hozza meg a döntéseket, szabja meg az irányvonalat. Látszólag persze négy házaspár a vezetőség része, de a gyakorlatban B. Gyuri szava az irányadó. Ezt gyakorlatban láttam jómagam is 2016. évben. Egy felülről építkező piramis mintájára a vezető pásztor van legfelül, alatta az általa jóváhagyott vezetőség, a kijelölt házicsoportvezetők, azután a "mezei" hívek. Ez teljes mértékben ellent mond Isten országának az elvének, amit Jézus a Bibliában tárt elénk, azaz annak, hogy Isten országa alulról építkezik. A szerint először teszünk, munkálkodunk (ld. szolgálunk) és utána ennek megfelelően szerzünk érdemeket, nem pedig először kinevezzük a vezető pozíciókba az embereket, majd elvárjuk tőlük, hogy annak megfelelően teljesítsenek. Kívülről jól kinéző, vicces formában hozzák magukat, az összejövetelen hangzatos, rockzenei dicsőítés rendszeres. Azonban nem más, mint egy Jézus Krisztus nevében működő hamis szekta. Egy ismerősöm elmondása szerint az egyik házicsoport alkalmon egy kritikusan gondolkodó mezei hívő jelentkezett, hogy el szeretné mondani a tapasztalatait egy pár nappal korábban történt keresztény összejövetelen, az ott elhangzott nemzetközi vendégszolgáló tanításáról, szolgálati munkájáról. A szó jogát - félve az újabb kritikáktól, eltérő látásmód megnyilatkozásától - a házicsoport vezetője a helyszínen egyszerűen megtagadta tőle! Ezek után a hívő egyszerűen fölállt és otthagyta a házi közösségi alkalmat. Hozzáteszem jogosan. Én is hasonlóan tettem volna. Lásd az ide vonatkozó írásomat, ami az ott szerzett tapasztalatomat foglalja össze. Óvakodjatok attól a közösségtől! Általában ezekben a kontroll-gyülekezetekben nem az a fontos, hogy az odajáró, az istentiszteleteiken részt vevő hívők Istennel kerüljenek kapcsolatba, közvetítsék Isten által a közösségnek elkészített áldásait és ezáltal Isten munkáját végezzék. Elsősorban a céljuk az, hogy a saját rendszerüket fenntartsák, működtessék és az oda járó hívőket az ő uralkodásuk alá hajtsák, ahol már nincs gondolkozásbeli szabadság, hanem a nekik való, fenntartásoktól és kritikáktól mentes kiszolgáltatottság. A hívőkkel való közösség, az egymás felé való szellemi szolgálat, az emberek Isten keresése felé való bátorítása csak másod- vagy harmadlagos. Az idáig leírtak alapján ez nem más, mint totális kontroll. Itt egyes kinevezett papok vannak a hívők és Isten között, ami az Újszövetségben bibliaellenes. Hiszen Krisztus óta nincsenek kinevezett papok, egyetlen pap vagy közvetítő van Isten és ember között: maga Jézus Krisztus, a főpap. Ahol a helyi vezető pásztor vagy klérus közvetítő szerepet tölt be a hívők és Isten között, az lényegében pogány kereszténység, ami távol áll az Igétől. Lásd az Igét: "Ti pedig választott nemzetség, királyi papság (...) vagytok..." (1 Péter 2:9a, Károli) és "Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus" (1 Timóteus 2:5, Károli). Ezek önmagában nem annyira veszélyesek, mint például egyes veszedelmes szekták, aminek összejövetelei nem látogathatóak csak kizárólagos meghívás vagy több hetes "beavatás" után. Ezek a gyülekezetek, közösségek szabadok és bármikor otthagyhatóak, azonban még mindig nagyon messze vannak attól az isteni szabadságtól, amit a Bibliában látunk a korai tanítványok idején. Vallástörténeti szemmel nézve ez a rendszer kb. id.sz. 325. óta létezik. Az id.sz. szerint 313. évig üldözött keresztény tanítványok megtűrtté (őskeresztényi korszak), majd a császár keresztény hitre történő jutása után kedveltté váltak az akkori római birodalom szemében és hozzáférést kaptak rengeteg épülethez és a birodalmi infrastruktúrához. Előtte azonban üldözöttek voltak mind a zsidók, mind a pogányok felől is és házaknál jöttek össze. Az akkor zsinagógákba csak időleges, korlátozott hozzáférésük volt, hiszek azok az akkori zsidó vallási vezetők befolyása és uralma alatt volt. Akkor - ahogy azóta sem - a zsidó papok nem fogadták el a keresztény hitet és egy idő után üldözni kezdték Krisztus tanítványait. Nézzük akkor most meg, milyen az eredetileg Isten által elképzelt és eltervezett természetes gyülekezet.

A természetes gyülekezet: isteni szabadság

A természetes gyülekezet az a bibliai forma, amit az Újszövetség elénk tár. Krisztus halála után egész az első pár évszázad végéig rohamosan terjedt a krisztusi tanítványság. Később hívták csak "keresztényeknek" a tanítványokat, először Antiókhiában nevezték őket így (Ap.csel. 11:26b). A korai tanítványok házaknál jöttek össze, egymással közösséget alkotva. Ha túl sokan voltak egy helyen, osztódtak újabb házi közösségekre. Egymással szeretetteljes, egyenlőségre és kölcsönösségre törekvő közösségeket alkottak, ahol nem volt hierarchia 👌. Ez hasonlít magának Istennek a természetére is, - ahogy Frank Viola is írja - ahol a három személy egymást kiegészíti és szolgálja. Az Atya a Fiú fölött van ugyan, de a Fiú mindig az Atyával összhangban van, a Szent Szellem pedig a Fiú üzenetét helyezi előtérbe, a Fiúra mutat és folyton az Atya körül forog. A korai keresztények klérus-, liturgia-, és programmentesek voltak. A közösségi alkalmakat spontán a Szent Szellem irányította, helyt adva ezzel az ajándékok megnyilvánulásának (ld. prófétálás, nyelvek nemei és magyarázata, prófétálás megítélése) és a bűnvallásnak. Nem volt alá-fölérendeltség. Nem vitatkoztak azon, hogy melyikük legyen a vezető. Azon egyesek, akik régebb óta voltak már hívők és szolgálati ajándékkal rendelkeztek (ld. apostol, próféta, tanító, evangélista, pásztor), szolgáltak a többieknek, de nem leuralták a hívőket. A szolgálati ajándékok szerepe főleg a gyermeki, kezdeti állapotban volt fontos. Az érettség elérése után már nem (Efézusiakhoz 4:13, Károli). Akkor ne feledjük, még nem volt iskolarendszer sem, nem beszélve a könyvnyomtatásról. Sokan írástudatlanok is voltak, így nagyobb szerepe volt a kezdeti dolgok elmagyarázásnak, az alapok lerakásának. Mivel az ajándékok megnyilvánulásának utat engedtek (ld. 1 Korinthus 14. fejezet), az összejövetelek minősége a tagok szellemi állapotától és a Szent Szellem spontán munkájától függött, nem pedig a pásztor vagy a klérus megnyilvánulásaitól. Nem volt pap, nem volt közvetítő a hívők és Isten között - kivéve Jézus Krisztus szellemi értelemben - hiszen minden hívő be volt töltekezve Szent Szellemmel vagy elérhető volt számára (ld. Pünkösd után mindnyájan betöltekeztek, Ap.Csel 2:4 illetve ld. Pál apostol direkt imádkozott azokért a hívőkért, akik nem hallottak másról csak János keresztségéről és vettek Szentlelket, Ap.Csel. 19:2-6). Ezáltal biztosítva volt az, hogy Krisztus maradjon a gyülekezet feje. Nem volt tagozódás, felekezetekre osztódás. Városonként egy gyülekezet volt 👆, ami a házaknál összejövő kis gyülekezetek összességéből állt össze. Azért látjuk a Bibliában, hogy a városoknak címezték az újszövetségi leveleket, nem pedig ennek vagy annak a felekezetnek. Tizedet sem szedtek, hanem egymás szükségeire adakoztak. Az egyik városban levő gyülekezet akik bőségben voltak, adakoztak a másik városban levőknek, akik szükségben voltak. Bővebben a tized újszövetségi gyakorlatáról és azzal való "tizedszedés" visszaélésről ebben a cikkben írtam. Hab a tortán, hogy az úrvacsorai közösség sem úgy nézett ki a korai tanítványoknál, hogy ettek egy kis ostyát és utáni megízlelték a kis bort vagy szőlőlevet, ahogy évszázadok óta a templomokban is szokás. Nem. Ott konkrétan vacsorát rendeztek! Igazi közösségi vacsora volt, ahol jóllaktak és ezt rendszeresen csinálták emlékezésképpen. Ennek során megemlékeztek a bárányról, mint Krisztus megtöretett testéről ami szellemi élet és a borról, mint Krisztus véréről, ami engesztelésül szolgált a bűneink számára. Ez a kereszténység.

Konklúzió: gyere ki Babilonból!

Ha a fent leírtak során magadra ismertél, akkor dicsőség Istennek! Lásd ezzel kapcsolatban a bevezetőben is említett Váradi Attila misszionárius erről készült, 3 és fél perces videóját. Eljött az idő, hogy ki gyere onnan. Hagyd ott az ilyen gyülekezeteket, közösségeket, Egyházakat, gyere ki a mátrixból. Nem Isten akarata egyetlen ilyen rendszer működése sem. Ha részese voltál ilyen működtetetésében, akkor bánd meg Istennek mint bűnt és térj meg belőle. Ezután bátorítalak arra, hogy keress ilyen önszerveződő, természetes közösséget, ahol kontrollmentesen tudod gyakorolni a Krisztus-hitet és a többiekkel való közösségi életet, és nem utolsó sorban a benned levő ajándékok is megnyilvánulhatnak mások épülésére. Ilyen helyen a vének koordináló szerepet fognak csak ellátni és hiányzik a szószék. Igazi közösségi formában jönnek össze. Ez volt eredetileg Isten, az Atya akarata, így látjuk a korai gyülekezet gyakorlatát a Szentírásban. A természetes gyülekezetek mentesek a szektásságtól, az elitizmustól és teret fognak adni egymás építésére, a gyengék hordozására, a karizmatikus ajándékok megnyilvánulására és a szeretetteljes közösség-gyakorlásra. Ha szükséged van személyes imára, erősítésre ez ügyben vagy további információra, nyugodtan keress meg közösségi médián. Szívesen veszek e cikkel kapcsolatban bármilyen hozzászólást, korrekciót, akár ellenvéleményt is. 
 
Ajánlott irodalom

[1] Frank Viola - A gyülekezet újragondolása c. könyv. [ford. Országh György] ; [Imádság Háza Alapítvány]
[2] ifj. Lehotzky József - A Bárány királysága c. kiadvány
[3] Csaba tanítvány - Presbiter, episzkoposz, és diakónus szolgálok jellemzői YouTube tanítás

Frissítések napjója:

[2021.feb.9] - Csaba tanítvány YouTube tanítás link hozzáadva az ajánlott irodalomhoz (köszönet V.Attilána aki kiszúrta)
[2020.okt.10] - Lemboczki Zsombor kérésére eltávolítva az ő számára sértő jelző. Kicserélve: "óbudai" szóval. A másik: "korábban is éreztem helyett" : "korábban is évek óta bennem volt"
[2020.jún.14] - Szívbunker közösségről szóló szekció hozzáadva
[2020.máj.12] - 2. sz. forrás ifj. Lehotzky József munkája hozzáadva
[2020.máj.9] - Youtube videó link hozzáadva

Quartus Miklós
2020.május 3.

Miért kell megtérni?

Bevezető
Manapság sokan, sokféleképpen hirdetik az Igét. Látunk és hallunk papokat a templomban, embereket az utcán beszélni, kiabálni az evangéliumról, a megtérés szükségességéről, Isten országának eljöveteléről. Jézus maga is beszélt erről az evangéliumokban, felszólított arra, hogy térjünk meg. De valójában miért is kell ebben hinni? Miért van szükség megtérésre? Mi van akkor, ha nem térek meg? Ebben a cikkben megpróbálom ezt elmagyarázni. A Youtube videó linkje itt található:

A megtérés szükségessége
Évekkel ezelőtt megosztottam az alábbi idézetet Facebookon, ami egy néhai kínai keresztény írótól és filozófustól származik: 

"Sokan nem látják, hogy Isten nem csupán szeretet, hanem Ő igazságos is. Nemcsak arról van szó, hogy Isten meg akarja bocsátani az ember bűneit, hanem arról is, hogy oly módon kell megtennie, hogy ne kerüljön összeütközésbe saját természetével és igazságosságával. " -- Watchman Nee

A fentiekből nagyon jó megérthető, de hadd fejtsem ki bővebben. Sok hívő, keresztény misszió vagy misszionárius, pásztor, gyülekezeti vezető sokszor felhívásokat intéz arról, hogy "Isten hívja az embereket", vagy "Jézus Krisztus személyes kapcsolatba akar lépni veled!", vagy "Isten szeret téged!", "Békességet és megnyugvást kapsz ha befogadod Jézus Krisztust a szívedbe!" és ezekhez hasonló, jól hangzó és csalogató dolgokat. Ha jól megnézzük, ezek önmagukban igazak. Viszont itt valami sántít. Sokan mondhatnák ezekre a felhívásokra, "Miért szeret engem Isten? Én nem kértem meg rá." vagy "Én nem akarok Istennel személyes kapcsolatot! Nekem jó úgy, ahogy vagyok: békességem van, jólétem van, sokat szórakozok és élvezem az életet." És tudjátok mit? A világi, hitetlen embereknek ebben teljesen igazuk van! A mai neoprotestáns gyülekezetek nagyobb része félrevezeti az embereket, hamis evangéliummal csalogatják őket.  Az ilyenek például a BPA, a Golgota gyülekezetek, Belvárosi Gyüli, Szívbunker, Ezazanap misszió ésatöbbi. Az előbbi elhangzott csalogató mondatok ugyan jól hangzanak, csak sajnos a bűnös számára fölöslegesek vagy nem a Biblia útmutatásai szerint járnak el, amikor az emberek figyelmét a megtérés szükségességére kellene felhívni. Jézus maga sem mondta ezeket a bűnös embereknek, amikor itt járt a Földön. Sajnos még fiatal hívő koromban jómagam is beleestem ebbe a hibába, amikor az embereket Isten felé próbáltam invitálni. Ezek a mondatok egy bűnös ember számára mind csupán üres, vallásos lózungok. Hiszen egy átlagembert, aki nem hívő, nem fogja érdekelni semmilyen vallásos szöveg, amit keresztény körökben, templomi színezettel kínálnak, nem fogja érdekelni. Élni akarja a földi életét, élvezi az e világ adta örömöket, él addig amíg meg nem hal. A halál utáni létről nincs tudomása, nem is érdekli, nem féli sem Istent sem embert. Leginkább a földi, e világi életben való siker, anyagi előrejutás és a többi, e világban megszerezhető dolgok fogják érdekelni. Nincs tudatában annak, hogy a halál után számonkérés és ítélet fog rá várni. Hogy is lenne, hiszen a Földön nem ezt mondták neki. Nézzük akkor most meg, mit mond a Biblia - azaz a Szentírás - a halál utáni létről.

" És miképen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet:" (Zsidó 9:27, Károli)

A földi halál után ítélet fog következni! Ezt kellene inkább mondani az embereknek az evangélium hirdetése során. Ez a helyes módja Jézus és a Biblia üzenetének. Ezt kell mondani az embereknek! Ennek tudatában azt hiszem már egészen más megvilágításba esik minden. Az emberek, ha ezt hallják, akkor már elkezdenek félni a halál utáni élettől, tudva, hogy a lelkük számon lesz kérve tőlük. Ítélőszék elé fognak kerülni, ahol Isten az igaz bíró számot fog velük vetni arról, hogy mit csináltak ezen a Földön, hogyan éltek. Minden titok fel lesz feddve, amit az életében tett és Isten és ő előtte is látható lesz, amit tett, amilyen életet élt. Jézus ugyanilyen üzenetet hirdetett az embereknek, amikor említették neki, hogy nem sokkal korábban egy épület összedőlt és ráesett némelyekre, akik szörnyethaltak. Jézust ezt nem hatotta meg, ezt válaszolta:

" Vagy az a tizennyolcz, a kire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél? Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképen elvesztek. " (Lukács 13:4-5, Károli)


A fentieket látva tehát vége a csalogatásnak, az üres vallásos lózungoknak: itt már az ember életét óvva kell komolyan elgondolkodni a témán. Arra próbálok rávilágítani, hogy az igaz, hogy Isten jó, irgalmas, hosszútűrő és szerető, de mindamellett igazságos és ítélő is. Isten jósága, szeretete, irgalma és hosszútűrése nem hagyhatja figyelmen kívül a saját igazságosságát, azaz a saját törvénye, a Tízparancsolat betartatását. Hiszen ha így tenne, akkor saját magával kerülne meghasonlásba. Egy igaz bíró nem csak jó, hanem igazságos is: a bűnösnek megítéli a neki járó büntetést. Az embert a cselekedetei alapján meg kell, hogy ítélje és bűnösnek fogja találni azokban a pontokban, ahol megsértette a törvényben felsorolt parancsolatokat. A bűn következménye pedig a halál.

"Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban. " (Róma 6:23, Károli)

Ezért kell az embereknek hirdetni Isten üzenetét, a helyes, bibliai módon. A többi ígéret, amint fent említettem is végül igaz, de nem azokért kell megtérni és a bűnöket elhagyni. Hanem azért kell megtérni, hogy az ítélettől megmeneküljünk és az igaz Bírótól a tárgyalás végén felmentést kapjunk. Az őszinte megtérés után Isten bűnbocsánatot fog adni, ahogy azt a fentebb említett Igében is látjuk. Isten gondoskodott róla, hogy a bűnbánó bűnösnek kiutat, szabadulást adjon. Az ítélőbíró elől szabadon távozhatunk. Ez a szabadulás, másképpen megmenekülés az ítélet alól: Jézus Krisztus elfogadása és az életünk Őneki való alárendelése. Ezt másképpen a Szentírás megváltásnak is hívja: kifizetni valakiért a válságdíjat, hogy az szabadon távozhasson az ítélőbíró elől. Ezt írja a talán leginkább ismert és legtöbbet hangoztatott Igevers a Bibliából, amelyet csak akkor értünk meg, ha a fentiek fényében olvassuk, ezért most idézem:

"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (János 3:16, Károli)

Amíg azonban egy értelmes elme nincs tisztában az eljövendő ítélettel és Isten bírói igazságosságával, addig azok a vallásos mondatok csak üres, csalogató beszédnek fognak számára tűnni. Ezért fontos, hogy az ember először megértse amit mondanak neki, az értelmével felfogja, hogy itt nem egy valláshoz vagy gyülekezethez, akár egy helyi közösséghez kell neki csatlakoznia. Amikor azonban a helyes módon el fogják nekik magyarázni nekik az evangéliumot, Isten jóságát és igazságosságát, a közelgő ítéletet, a bűnök megbánását és a bűnöktől való elfordulásnak szükségességét, akkor fogják igazán megérteni a fenti Igeverset. Akkor fogják igazán megérteni, hogy miért kell megtérni és odafordulni Istenhez. Azért, hogy megmeneküljünk az eljövendő ítélet alól. 

Ha hozzá szeretnél szólni, szívesen várom, csak tiszteletteljes stílusban tedd. Szívesen válaszolok rá! 

További hasznos link a témában:
http://barlanglako.com/ha-meg-nem-tersz/

Frissítés: 
- Kiegészítés, konkretizálás, neoprotestáns hamis gyülekezetek. 2020. június 4.
- Youtube videó link hozzáadva. 2020. május 9.  

Quartus Miklós
2020.április 5.  

Válasz Szalai András karácsonyi cikkének hazugságáradatára

Bevezető 

Sajnálattal olvastam dr. Szalai András, "Karácsony - pogány ünnep" című cikkét az interneten. Vannak benne tudományosan összeszedett dolgok ami kétségkívül jók, azonban az egész tele van szánalmas hazugságokkal, ferdítésekkel. Valamilyen féltékenységből vagy a keresztény vallás iránti tiszteletből - ki tudja? - minden erőfeszítésével megpróbálja igazolni a "Karácsony" nevű, pogány eredetű ünnepet, a Biblia és az Írások teljes félreértésével. Az igei hivatkozásokat a saját meggyőződésének fegyveréül használja, annak mondanivalóját sajnos nem értve. Ilyen az, amikor egy tudós elme képzett, de nem érti meg a Biblia üzenetét, nem érti a mondanivalóját és nyílt eretnekségbe, Igetagadásba süllyed.

 

Pogányság

A cikkben állítja, hogy a "a „pogány” (latin paganus = vidéki, falusi) szó nincs is benne a Bibliában, a magyar bibliafordításokban hagyományosan „pogányok”-nak fordított héber gójim és görög ethnoi jelentése egyszerűen „népek"... (sicc!)...ez már önmagában is nyílt szembeszállás az Igével, mert benne van. De hiszen teljesen mindegy, hogy eredetileg az a szó mit jelentett a héberben-görögben: a mai értelemben a "pogány" szó az egyik, ami kifejezi leginkább azt, amikor valaki a krisztusi hittől távol esik valamilyen oknál fogva, pusztán nem kapott vallásos nevelést és nem gyakorolja a hitét vagy pedig egyszerűen ateista. A zsidó kultúra - amiben a Biblia született - a világi népek mindig a kívülálló, hitetlen emberek csoportját jelentette. Károli Gáspár nem véletlenül használta a "világi pogány" kifejezést a Lukács ev. 12:30-as igeversben: ez fejezi ki a legjobban a mondanivalót. Helyénvaló tehát azt mondani, hogy a "Karácsony egy pogány eredetű ünnep" és nem kritizálni a pogány szó eredetét, azzal jönni, hogy nincs is benne a Bibliában pedig szemtelenség. A Bibliában végig vonul a hitetlenek, olykor, mint 'gonoszok' vagy 'balgatagok' említése illetve tőlük való menekülés, eltávolodásért mondott imák a Zsoltárok könyvében tele vannak. A Példabeszédek könyvében pedig Salamon rengetegszer ír a bölcsek és bolondok közti szembeállításról és a feddhetetlenségről vagy annak nem meglétéről. Az Újszövetségben pedig a világiak kifejezés szerepel rendszeresen a nem hívőkre, a kívülállókra. A kérdésem az, hogy mennyi Igehely kell még Sz.Andrásnak, hogy megértse? Álljon itt egyetlen Ige a 94. Zsoltárból, ami egyben frappáns válasz Sz.Andrásnak:

"Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?" (Zsoltár 94:8, Károli)

"Mert mind ezeket a világi pogányok kérdezik; a ti Atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre." (Lukács 12:30)

Sajnos szerencsétlenül próbálkozott Sz. András azzal, hogy a "pogány" szó -szerinte- nincs benne a Bibliában, mert nagyon is benne van. Így vagy úgy, de nagyon is benne van.

Válaszok a cikk 'Bibliai ellenvetések' cáfolataira

További szócséplés helyett akkor álljon itt egy rövid, 'válasz a válaszra' stílusú cáfolatsorozat a cikk nyílt hazugságaira, azokra viszontválaszként, amiket ő ironikus stílusban próbált megválaszolni a feltehetően őt ért kritikákra.

"4.1. „A Biblia tiltja Jézus születésnapjának ünneplését”

A Biblia sehol sem tiltja Krisztus születésnapjának ünneplését, sőt, éppen azt állítja: amikor történt, ember és angyal egyaránt ünnepelt (Lk 2:13-14,20). "

Bumm! Hazugság. Jézus születésnapja mint olyan nem tudható, hogy pontosan mikor történt. Az említett ünneplés a Lukács evangéliuma elején csak a  bölcsek és angyalok által Jézus a világba történő eljövetelének ünneplését jelenti.  Krisztus öröktől fogva való volt, létezésének kezdete a világ teremtése előttre nyúlik vissza. Amikor Jézusként megszületett, akkor pusztán testi formát öltött fel. Erről külön tanulmányok sora található, Jézus maga is említi ezt az evangéliumban a zsidóknak. Ez egyébként a keresztény, bibliai hit alapja, vagyis, hogy Krisztus örökkévaló, amit gondolom nem kell magyarázni. Maga Jézus, mint kisgyermek, a Megváltó eljövetele már évszázadok óta várt esemény volt az akkor elnyomott Izraelben. Továbbá nem látjuk egyszer sem később a Bibliában, hogy ünnepelték volna a kis Jézus "születésnapját".

"4.2. „A Biblia nem parancsolja Jézus születésének ünneplését”

Krisztus megszületése kivételes örömet szerzett az angyalok, a pásztorok és a bölcsek számára (Mt 2:10), akik fel is készültek a Messiással való találkozásra: ajándékot vittek neki (Mt 2:11)."

Bumm! Újabb hazugság. Azokban az idézetekben nem mint Messiás, hanem mint 'fejedelem' vagy 'gyermek' szerepel. Korábban csak Heródes gonosz uralkodó utalt arra, hogy a 'Messiás megszületik', hiszen féltette a hatalmát, hiszen akkor a zsidók úgy tartották, hogy Jézus Krisztus politikai uralkodó és Izraelt, mint országot katonailag is helyreállító harcos lesz. Ezzel szemben Isten szellemi megváltóként küldte el Jézus Krisztust mint Messiást, aki azóta sem lépett fel a világon fizikai, katonai erővel. Azoknak lett a megváltója, akik hisznek benne. A pásztorok és az angyalok a kis Jézus megszületésének örültek, akik már hitték, hogy ő lesz valóban a Messiás. 

"Nem csoda, hogy 4. századi leírások szerint Szíriában nagy örömmel, sok fénnyel és a házakra aggatott koszorúkkal ünnepelték Jézus születését. "

Igen, és? Mit érdekli az a Krisztusban hívőket, hogy egy írásoktól távól eső, világi, arab kultúrában ünnepelték-e a kis Jézust vagy sem? Feltelezhetően voltak már akkor arra is gyülekezetek, akik hallották az Igét és az evangéliumot, az ő ünneplési szokásaik azonban már akkor eltávolodhatott az eredeti, bibliai üzenettől, köszönhetően a Kr.u. 3.sz.ban elvilágiasodott, Rómának és Szaturnália pogány eredetű ünnepi nyomásnak engedő keresztény püspököknek.

4.3 „Csak a Bibliában előírt ünnepeket szabad ünnepelni”

A Biblia nem mond ki ilyen alapelvet. A zsidóknak a törvényben előírt évenkénti ünnepeken kívül is voltak alkalmi és rendszeres ünnepeik (pl. esküvő, hanukka).

Bumm. Újabb hazugság. Dehogynem, nagyon is kimondta az Úr a zsidóknak, mit, mikor és hogyan ünnepeljenek. Erről konkrétan és elég hosszasan találunk útmutatást a Tanakh-ban (a ószövetségi iratokban). A zsidók csakis és kizárólag Isten útmutatásainak megfelelően követték az ünnepeket. A menyegző nem isteni ünnep volt, hanem lakodalom, népszokás szerinti ünnep. A Hanukka ünnepe pedig valóban nem bibliai ünnep, azonban nemrégen Krisztus előtt, a Makkabeusok felszabadításának ünnepére hozták a zsidók, politikai ünnep volt, nem vallási. Az egyéb ünnepek valóban nem tiltottak, azonban a vallási, hitbeli ünnepeket tekintve - a kis Jézus születésnapja márpedig ilyen lenne, ha lenne - konkrét útmutatásokat tartalmaz az Szentírás. Ami az Újszövetséget illeti, Krisztus egyedül az úrvacsorára hagyott meg ismétlődő jelleggel útmutatást, hogy azt ünnepeljük. Hiszen az Újszövetség nem más, mint vele egy újonnan kötött, új feltételek mellett megkötött szövetség, egyességek rendszere és elve. Ez magában foglalta és felülírta a régit, vagyis az Ószövetséget, a zsidók hagyomnányait és ünnepeit. Erről ír a Zsidókhoz írt levél is. A zsidók ünnepei árnyékul szolgálnak az eljövendő dolgoknak. Krisztus nem ünnepelte az Újszövetségben a saját testi születésnapját egyszer sem. Annál inkább buzdított Isten követésére, az Ige megtartására. Később az apostolokat sem látjuk, hogy rendszeresen ünnepelték volna a kis Jézus "születésnapját", azt pedig végképp nem, hogy karácsonyoztak volna vallási, hitbeli céllal. 

"Ezért egyfelől nem szabad másoknak megparancsolni, hogy bár­melyik napot megünnepeljék, másfelől nem szabad másokat elítélni, ha megünnepelnek valamit (Róm 14:5-12, Kol 2:16-17)."

Ez így van, ezt azonban a szombattal kapcsolatban írja a Szentírás. Olyan ünnep, hogy 'Karácsony' vagy kis Jézus születésnapja, fel sem merült a Bibliában. Hiszen teljesen pogány eredetű ünnep volt még akkor, a korai egyház üldözött állapotában. Akkor világos volt nekik, hogy egy Krisztusban hívőnek semmi köze az ókori egyiptomi illetve egyéb népi kultúrából eredő hamis istenimádatot közvetítő ünnepekhez. 

"4.4. „A Biblia tiltja fa felállítását, a karácsonyfa pogányság”

Azok a bibliai szövegek, amelyekre hivatkozni szoktak, teljesen másról szólnak, nem a 17. századi német keresztények fenyőfájáról vagy a születésnapról."

A Bibliában nem is szerepelhet a 17.századi dolgokra utalás, hiszen a Szentírás 1-2.században íródott, legalábbis akkor található az utolsó kézirat. Ezért nem is tilthatja. Az azelőtti ószövetségi iratok, zsidó Tanakh azonban pár helyen utal arra, hogy a zsidóknak nem volt szabad követni (!) a körülöttük levő pogány népek hagyományait, szokásait. 

Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a ki kihozott téged Égyiptom földérõl, a szolgaságnak házából!
Féljed az Urat, a te Istenedet, õ néki szolgálj, és az õ nevére esküdjél.
Ne járjatok idegen istenek után, azoknak a népeknek istenei közül, a kik körültetek vannak;
(Mert az Úr, a te Istened féltõn szeretõ Isten te közötted), hogy az Úrnak, a te Istenednek haragja fel ne gerjedjen reád, és el ne törüljön téged a föld színérõl.

(5.Mózes 6:12-15, Károli)

Azt hiszem ez elég egyértelmű.

"Az az elmélet, amely a kereszténységet, illetve a későbbi katolicizmust 4. századi pogány elemek összekovácsolódásának tekinti, a felvilágosodással jelent meg a 18. század közepén a német liberális teológiában."

Bumm. Újabb hazugság, ferdítés. Maga a tény, hogy a Karácsony ünnepe az ókori Szaturnáliából esik egyidőben és az ókori római birodalomban ünnepelték, az tény marad, függetlenül attól, hogy mikor és kik kezdték el hangsúlyozni, legyenek akár német "liberális teológusok". Maga a 'liberális' szó használata is szemtelenség, hiszen politikai vonzata van. Közben meg már 2010 óta lassan látjuk, hogy a magukat 'kereszténynek' nevező kormányzat mekkora hazug, álca és használja a Bibliát, a keresztény színezetet a hatalmuk megtartására, holott belül korruptak, romlottak. Az első századi üldözött hívők körében szó sem esett a kis Jézus születésének ünnepéről, főleg nem pogány eredetű Karácsony ünnepléséről. Egyszer sem. Ez csak a Kr.u. 300. után, a 325-ös níczeai zsinat után jelent meg.

"5.2. A Legyőzhetetlen Nap kultusza?

Ami a római vallásosságot illeti, a téli napforduló csak i.e. 45 után, a Julius Caesartól származó, ún. Julianus-naptárban esett december 25-re, korábban nem. A december 25 pedig először csak jóval később, Aurelianus császár idején, i.sz. 274-ben lett ünnepnap, a Legyőzhetetlen Napé (Sol Invictus)."

Hogy a Bibliának, Jézus útmutatásainak ehhez mi köze, nem tudom. Azért mert ott később lett, azért kell ünnepelni a hívőknek? Nem értem. De álljon itt egy is kiegészítés. Az ókori rómában már ünnepelték a földművelés istenének, Szaturnusznak nagy ünnepét december 17-25.-között, ami a Szaturnália ünnepségeket jelentette. Ekkor nagy táncos vigadalmakat tartottak birodalomszerte. A fény diadalát ünnepelték a halál és a sötétség felett, szokás volt egymás megajándékozása is. A régi pogány ünnep vígasságokkal volt tele, mivel a téli napforduló a régi földművesek körében az újjászületést, a reményt táplálta. A földművesek számára fontos volt a meleg eljövetele, mivel a létük múlott rajta (köszönet Tarr Dániel munkássának). A rómaiak újévkor a házakat borostyánokkal, zöld növényekkel díszítették.

"5.4. A római szaturnália?

Ami az ősi római szaturnáliát illeti, ez sem nevezhető a karácsony elődjének. Az ünnepség a 3-4. században majdnem egy héten át tartott, december 17-től 22-ig vagy 24-ig..."

Sajnos mégis. Tertullianus már a 3.sz. elején bálványimádásként tekintett a rómaiak téli napfordulós - Szaturnália - ünnepére. Amikor a kereszténységet Rómában államvallássá nyilvánították, pontosan a 24.-ével véget érő Szaturnália helyére állították a "keresztény" Karácsonyt. Később, a 4.századtól január 6.-án elkezdték ünnepelni a kis Jézus születésének napját az Epiphaneia néven. Erre az időre az igazi hitű, vallásos dogmáktól és rituális szertartásoktól mentes, odaszánt hívőket már szinte mind kiírtották, oroszlánok martalékává váltak. Maradtak a dogmatikus, vallásos szertartásokat és tradíciókat követő, "külsőleg" hívő keresztények, az akkori "Szalai Andrások".

"Ókori pogány babonákkal való riogatás helyett kétezer éve jó híreink vannak: Isten egy lett közülünk, tudja mi az, embernek lenni, és velünk, azaz a mi oldalunkon van!"


Tartok tőle, hogy Isten ebben nem a te oldaladon van, amíg így gondolkodsz. Mindaddig, amíg őszinte megtérést nem mutatunk a világi, pogány vagy a külső látszatvallásosságból, vagy a Golgotás-álszenteskedésből, addig legalábbis Isten nem áll a mi oldalunkon. Addig elveszünk. A fentiek pedig nem "ókori pogány babonákkal való riogatás", hanem Isten útmutatásainak és az Írásoknak őszinte keresése. Az álszenteskedésből, a hamis "Golgotizmusból" való megtérés. Istennek vannak irányvonalai, amit követni kell. Őt úgy kell tisztelni, hogy azt keressük és csináljuk, amit Ő mond. Azt és csak azt. Amit nem mondott, azt nem kell tennünk: az pusztán buzgó farizeusi vallássosság vagy ókori pogány szokás.

Összefoglalás

A Karácsonyt - sem a kis Jézus "születésnapját" egy bibliai hívőnek nem kell ünnepelni. Az ókori pogány babonák vagy a hamis álszent vallásosság (pl. Golgota gyülekezet) helyett javaslom, hogy ilyen karácsonyi ünnepségek alkalmával is kövessük Istent és az ő útmutatásait szorosan a Bibliából, a Karácsony pogány eredetére rámutatva az Írások alapján. Jó alkalom kívánkozik arra, hogy elmondjuk az embereknek, hogy Isten megítélte a világot és bűnösnek találta. Elmondjuk nekik, hogy Isten gyűlöli a bűnt, amikor az emberek másban, főleg ókori babonákban, hamis fényekben reménykednek. Elmondjuk nekik, hogy meg kell térni! Az ítélet napja közel van, amikor mindenkinek számot kell adnia arról, amit tett. A bűnt Isten megítéli. A bűn zsoldja a halál (Róma 6:23). Vagyis halálra vagyunk ítélve. A megoldás: megtérni a bűnből, elfogadni Jézus Krisztus evangéliumát, mint egyedüli megváltást és az egyetlen ítélettől való felmentést, ami az egyetlen megmenekülés, amit Isten kegyelme nyújt királyi trónja felől. Ezután a régi bűnös életet meggyűlölni, új életet kezdeni, amiben Istent követjük és nem a saját magunk szokásait, hagyományait. Ez Isten szeretete: hogy kínált egy lehetőséget a világnak, hogy ne vesszen el mindenki a gyötrelmes, kínzó pokolban!

--
Quartus Miklós
2019.december 25.

Romankovics Klára emlékére

Volt velünk egy kedves testvérnő, aki vidám volt és élettel teli. Mindenhol ott volt, mindenütt megfordult. Kimondottan emberközpontú egyéniség volt, sokan ismerték. Ő sajnos 50 éves korában, idő előtt, 2019-ben elhunyt. A temetése 2019. november 5.-én volt a Budapesti Új Köztemetőben. Az ő élete nagyon jól illusztrálta azt, ami manapság sok hívő problémája:

Lehet-e hívőként újraházasodni akkor, ha már korábban egy hívővel házasságot kötöttem és az illető partner még él (nem halt meg)? 

Véleményem szerint az Írás egyértelmű útmutatásai alapján nem. Az életemben több, egymástól teljesen külön álló emberrel találkoztam, akik hasonló szituációba kerültek. Néhányukat közelebbről is ismertem, személyesen. Ez egy nagyon nehéz helyzet, amit meg tudok érteni. Azonban, annak érdekében, hogy a Földön jó életet éljünk és jól legyen dolgunk, Isten útmutatásait a Írásokban követnünk kell. Jézus és Pál apostol szavaiból egyértelműen kiderül, hogy Istennel a házasság egy szent dolog. Egy szövetség férfi és nő között, ami fel nem bontható. Ezt a szövetséget, a házasságot ember semmilyen körülmények között nem bonthatja fel. Mondhatjuk azt is köznyelven, hogy a hívőknél nincs válás. Páran akkor most kérdezhetik, hogy "Mi van akkor, ha a férjem/feleségem üt-ver-bánt?" Ebben az esetben azt tudom tanácsolni, hogy a személyes biztonság érdekében külön kell költözni vagy elszaparálni magát a szenvedő félnek. Ez azonban még nem jelenti a házasság felbontását, méginkább nem az újraházasodásra való szabad út megnyílását, egy fajta "licenszt" az újraházasodásra! Arról is tudok, hogy van egy olyan az Igében, hogy "kivéve paráznaság okával", említi Jézus. Ez valóban igaz, a paráznaság szándékosan megtöri a hívő házasságot is. Azonban még ez sem jelenti azt, hogy Isten előtt a szenvedő fél szabadon újraházasodhat, elválhat. Ezekre soha nem mondta Jézus, hogy szabad. Azt hiszem nem kell újra ismételnem, mit mondott Jézus Krisztus ezzel kapcsolatban, de ha mégis valaki nem ismerné, akkor itt van:

"

	Ő pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-é, hogy a teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonynyá teremté őket,
	És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.
	Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. A mit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válaszsza.

" 
Máté evangéliuma 19:4-6 (Károli ford.)

A fenti tehát azt jelenti, hogy ha valaki hívő és Isten színe előtt köt házasságot, akkor nincs válás, sem nincs újraházasodás! Egész életében együtt kell maradnia vele. Egyetlen kivétel létezik: ha az egyik fél meghal. Akkor felszabadul az Istennek tett eskü alól. Ezt írja Pál apostol:

"

	Avagy nem tudjátok-é atyámfiai, mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény uralkodik az emberen, a míg él?
	Mert a férjes asszony, míg él a férj, ehhez van kötve törvény szerint, de ha meghal a férj, felszabadul az asszony a férj törvénye alól.
	Azért tehát az ő férjének életében paráznának mondatik, ha más férfihoz megy; ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, úgy hogy nem lesz parázna, ha más férfihoz megy.

 "
Rómabeliekhez írt levél 7:1-3 (Károli ford.)

Látható, hogy Isten tiszta és világos útmutatásokat ad a Bibliában véleményem szerint azért, hogy megvédje az embert. Hiszen Ő azt szeretné, hogy az embernek jó dolga legyen. Nemde? Ezt különösen fontosnak tartottam hangsúlyozni, hiszen sok általam ismert hívő nem érti ezt meg és többen figyelmen kívül hagyták ezt. Sajnos Romankovics Klára sem úgy tűnt, mint aki megértette volna a fenti figyelmeztetést, valószínűleg ezért kellett távoznia az élők közül kicsit idő előtt. A vele kapcsolatos három perces videó memorandum megtekinthető itt.

Ti ne így járjatok, hanem tartsátok be az Igét és kövessétek szorosan Isten útmutatásait.

Áldást kívánva, szeretettel:

Quartus Miklós
2019. november 6. 

A pokol legjobban őrzött titka - videó kommentár

Bevezető

Találtam a Youtube-on a Living Waters minisztritől egy nagyon jó tanítást, aminek a címe: "A pokol legjobban őrzött titka". Eredetiben ez Hell's best kept secret. Pontosabban ráakadtam 👆. Mivel nem találtam ennek a magyar fordítását, ezért lefordítottam én és alámondásosan ráraktam a magyar szinkront. Feliratot is készítettem hozzá. Ez az eredeti angol videó csak magyar hanggal. Ezt felraktam a a Youtube-ra. Megtekinthető itt. 

Kinek szól

Ez a videó és az abban lévő tanítás csak hívőknek szól. Nem hívők, hitetlenek nem értik meg.

Miről szól

Ez egy hihetetlenül jó, kb. 37 perces tanítás a helyes evangélizálásról. Elmagyarázza Ray Comfort és Kirk Cameron, hogy mi a helyes evangélizálás módja és a hívőknek mit kell mondaniuk a hitetlenek felé. Arról is beszélnek, hogy az utóbbi, kb. 100 évben mit vétettek el tömegesen a keresztény Egyházban és missziókban és hogyan fordult át a hangsúly az eredeti, bibliai evangélizálásról az érdekszerű, gyülekezetbe minden áron bevonni kívánó evangélizálás felé. Egy nagyon fontos különbségre világít rá: a helyes, bibliai evangélizálás célja a nem-hívő ember Isten felé vezetése és a bűnbocsánat-megtérés szükségességének hirdetése 👍, a helytelen evangélizálás célja pedig inkább nem-hívő ember helyi Egyházba, gyülekezetbe való beépítése 👎. Az utóbbi is persze sokat mond Istenről, a Bibliáról, Jézusról is tehát nem teljesen rossz. Azonban mindvégig a fókusz nem a bűnös ember megtérés és Jézus felé terelése, hanem sokkal inkább egy új tag nyerése a helyi gyülekezet számára, aki csatlakozik és növeli a létszámot és mielőbb anyagilag is hozzájárul a gyülekezet céljainak eléréséhez, annak növekedéséhez. EZ A KÜLÖNBSÉG NAGYON FONTOS. 

Nézzétek meg, amint lesz egy szabad fél órátok és elemezzétek ki. Nekem nagyon szemfelnyitó volt, miután megértettem. Jómagam is áldozatul estem a hamis, helytelen célból történő evangélizálási módszernek. Ez pedig az igazságtól eltért Egyházak, hamis gyülekezetek nyomásainak "köszönhető". De hála Istennek, a szememet felnyitotta és többé nem helyi gyülekezetek, hatalom- vagy pénzéhes pásztorokat szolgálok, amikor alkalmam adódik megosztani az evangéliumot, hanem magát Istent, hűséges maradva Jézus Krisztus evangéliumához. 

Frissítés (2022. szeptember 4.): Új hangalámondás feltöltve! A régi hang elég rossz volt, emiatt mindenkitől elnézést kérek.
Frissítés (2019. március 10.): Váradi Attila ismerősöm felhívta a figyelmemet a tanítás magyar nyelvű fordítására, ami letölthető itt. A magyar fordításért köszönet a Szeretet Közösség gyülekezetnek.

Testvéri üdvözlettel, 

Kereszténység Ma

Quartus Miklós

2019. február 15.