Fonák-e a tanítványság?

Bevezető
Ez az írás hitvédelmi céllal jött létre, ami az eredeti, bibliai kereszténységet mint tanítványságot próbálja meg bemutatni. Ezen túl az az ellen felhozott vádakat kivédeni, a téves állításokat megcáfolni és mindeközben magát a helyes, bibliai hitgyakorlási formára való rámutatással. Ezen cikk megszületését az a 2020. januárban Youtube-on megjelent videó-tanítás hozta létre, aminek címe "Fonák tanítványság teológia jellemzői - Isten nyájának védelme ". VIGYÁZAT! Ez a tanítás hamis. Ez a tanítás ami fáradtságot nem kímélve hamisan, többször alaptalanul de mégis megtévesztő, keresztény színezetben próbálja meg a lejáratni az eredeti, bibliai kereszténységet - mint tanítványságot - azt, amit a mi Urunk, a Názáreti Jézus Krisztus elindított, általa és az ő tanítványa is és később az Ő követői gyakoroltak. Ahogy látjuk a Szentírásból, az Úr feltámadása és eltávozása után szándékában állt, hogy az ő távozása után a Földön az ő követői folytassák a tanítványságot és ezáltal előhírnökei legyenek Isten Országa eljövetelének és megalapításának a Földön. Fontos, hogy itt nem fenti tanításnál említett tanító személye ellen történik egyfajta "támadás", ez az cikk sokkal magasztosabb annál, tovább megy. Ennek az írásnak a célja tanító által képviselt hamis és félrevezető állítások feltárása, a bibliai színezet leleplezése és ezáltal az igazi, helyes krisztusi elhívás és bibliai tanítványi életforma megvédése, arra való rámutatás és annak népszerűsítése az őszinte hívők és Isten keresői számára. A fent említett tanítás a 21. század az idáig magyarul megjelent talán legkörmönfontabb, leghihetőbb keresztény tévtanítása. Ezért különleges fontossággal bír ennek leleplezése és az igazság feltárása a tiszta szívű, Krisztusban hívők - vagyis a magyar eklézsia - számára, akik közül nem kevesek áldozatul eshettek a tanításnak és ezáltal - hívő létük során átmenetileg - az ördög tőrében élhetnek. Erre a hitvédelmi küldetésre teszek most kísérletet. Ez az írás tehát egyrészről egy reakció a fent említett videó-tanításra, vagyis annak a hamisságának leleplezése másrészről pedig a bibliai tanítványságra való rámutatás. Akkor hát vágjunk bele! A vlog a témában a Youtube-on egy ötrészes tanítássorozat, az első része megtalálható alább:

A Youtube teljes lejátszási lista linkje pedig itt található.

Miért nem "fonák" a tanítványság?
Először is a tanítványság önmagában az alap, azt látjuk a Bibliában. Erre hívott el Jézus, ezt tanította, minden Krisztushoz megtért, hívő életvitele az kell, hogy legyen. A mai világban ismert vallásos, templomba (vagy gyülekezetbe) járó kereszténység már csak nyomokban hordozza azt, amire eredetileg elhívta az Úr a hívőket. Az inkább egyfajta "fogyasztói" szemléletű hitélet, ami szerint hétvégén elmegyek templomba, részt veszek az istentiszteleten, majd hétköznap folytatom tovább a jól megszokott életemet. Vagyis a fonák az, amit most látunk és az igazi, eredeti az, ami a Bibliában van bemutatva. Krisztus után egészen kb. id. sz. 313-ig, az üldöztetés végéig a hívők tanítványok voltak. A fonák szó egyébként azt jelenti, hogy valaminek a visszája, ellentéte. Tanítvánnyá válik mindenki megtérés és a bemerítkezés után, aki önszántából hozta meg ezt a döntést. Ennek előzetes feltétele a bűnök és a bűnös életvitel megbánása, azoktól való teljes elfordulás. Utána jön Krisztus követése, az Úr parancsolatainak megtartása, amiről tudjuk, hogy összesen kettő létezik: 1. Szeresd az Urat, a te Istenedet (az Atyát) teljes szívedből. 2. Szeresd felebarátodat, mint magadat. Ezzel betartjuk a Tízparancsolatot, a törvényt is amit eredetileg a zsidóknak adott Isten. Később is azt látjuk, hogy Pál apostol és a többi tanítványok mentek és hirdették az evangéliumot és az embereket tanítványokká tették. Eleinte nem voltak egyházi épületek, hatalmas templomok sem. A korai hívők nem rendelkeztek ilyenekkel. Házaknál jöttek össze kiscsoportokban, nem jártak templomba vagy csarnokokba. Oda gyűltek össze az újonnan megtért emberek. A korai tanítványokat a zsinagógákból is egy idő után kirakták, majd üldözni kezdték őket. A korai hívők szó szerint "kihívottak" voltak, ami manapság az "Egyház" szónak ismerünk: a világból, az akkori megszokott zsidó vallási rendszerből (az eredeti szövegben az "Egyház" az "eklézsia" szó szerepel, aminek jelentése ez). Eredetileg nem keresztények voltak a tanítványok, (később kezdték őket csak el úgy hívni a kívülállók), hanem "kihívottak". Ennek fényében tehát a tanítványságot nem lehet fonáknak nevezni. A tanítványság maga a Biblia, ezt tárja elénk Jézus, aki a Mester, a főrabbi. Aki őt akarja követni, meg akar térni a bűnből és a bibliai hit szerint akar élni az tanítvány. Más nem is lehet. Mindenki Mestere pedig az Úr, Jézus. Ez azóta nem változott, az Írások sem. Na de tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű. A tanító is elismeri azt, hogy a tanítvánnyá válás és tevés Jézus parancsa, továbbá azt állítja, hogy "ő is tanítványokat képez", tehát nem a hívőket hívja általában úgy, hanem ezt a szerinte eretnek mozgalmat hívja úgy, amit "tanítványság 2.0"-nak nevez, ráadásul a tanító saját magát hitvédőnek állítja be és a tanítványokat pedig olyanoknak, akik a "nyájból kiszakítják a hívőket" és ezáltal "szétszakítják a gyülekezetet" és eretnekek. A megkötözést kiépítő, vallásos, szerkezetileg alá-fölérendeltségre épülő, klérus-laikus rendszert kiépített, jelenleg is ismert keresztény egyházi rendszert nevezi "nyájnak" vagy "gyülekezetnek" és azt mindenáron védelmezi. Azzal támadja a bibliai tanítványságot, ami pont ő maga: fonák. A Krisztus által bemutatott tanítványsági forma azonban már nyomokban is csak alig hasonlít a mai vallásos, pogány babiloni-stílusú keresztényi rendszerre. Ne feledjük, az ördög nagyon intelligens. Ismeri az Igét. Célja, hogy az igazit mindig meghamisítsa hamisítványok létrehozásával és elzárja az embereket az igazi, az eredeti megismerésétől. Nézzük akkor most meg tételesen a fentebb említett videó-tanítás állításait és lássuk meg, hogy miért hamisak és miért mondom, hogy fonák. Mindeközben azonban felhívom a figyelmet, hogy a fenti tanításban is található sok igazság és nem teljesen hamis. Abban hamis csak, hogy a tanítványságot bibliai, igei színezetben próbálja meg lejáratni. 
 
Szükséges-e felhatalmazás?

A tanító azzal próbálja meg a bibliai tanítványságot - a szerinte hamis mozgalmat - lejáratni, hogy egy hívőnek szüksége van külön felhatalmazásra ahhoz, hogy démonokat űzzön, betegeket gyógyítson vagy különféle jelek kövessék. A vélekedése szerint a hitnek különböző szintjei vannak és emiatt a "felhatalmazott tanítvány" nem azonos a "sima tanítvánnyal". A "sima tanítvány" még kezdő, most kezd a hit útján járni. Erre a Márk 3:14-es verset hozza fel, hogy Jézus választott a többi tanítványai közül tizenkettőt, hogy "vele legyenek" és csak nekik adott felhatalmazást, hogy kimenjenek és gyógyítsanak, démonokat űzzenek, ezáltal csak nekik adott hatalmat, hogy Isten királyságát hirdessék. Egy úgymond "átlaghívőnek" ez nem adatott meg.

"Azután felméne a hegyre, és magához szólítá, a kiket akar vala; és hozzá menének. És választa tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje őket prédikálni, És hatalmuk legyen a betegeket gyógyítani és az ördögöket kiűzni: " (Márk 3:13-15)

Továbbá később a hetven tanítványt is kiküldte és őket is felhatalmazta Jézus a Lukács 10-ben. Ez igaz idáig. Csakhogy a fenti érveléssel több probléma is van. Először is, Jézus már nincs velünk, hanem a Szent Szellem van a hívőkkel. A Szent Szellem vétele pedig minden hívőnek adatott illetve adatik Pünkösd óta, nem csak az apostolok kiváltsága volt (ld. Ap.Csel. 2.). Jézus maga tehát nem tudna felhatalmazni, csak akkor, ha itt lenne velünk. Később a Bibliában, az sem az Apostoloknál, sem a levelekben nem látjuk, hogy az apostolokat felhatalmazták volna az ilyen dolgokra. A bibliai időkben a démonok űzése, a gyógyítás rendszeres, egyéb jelek és csodák szinte mindennaposak voltak azoknál a szolgálóknál, akik teljesek voltak hittel. Ez egybevág a Márk ev. 16. utolsó fejezetével, ahol arról szól, azokat követik a különféle jelek, akik hisznek. A felhatalmazás a szolgálatra való kiküldetésre volt szükséges, mielőtt kiválasztották volna a személyeket az adott szolgálati pozícióba (pl. apostol, vagy Igehirdetés szolgálata). Az adott pozícióhoz tartozó egyes személyek munkáját később követték a jelek és csodák (pl. István), de csak azokét, akik hittek. Magára a jelek-csodák tételére nem látunk külön felhatalmazás szükségességét. A Jézussal való járás, aminek során erősebb hitet nyerünk, annak során valóban erősebb hívők leszünk. Ezt a tanító is sugallja, amivel lényegében megerősíti az általános tanítványság létét. Tehát a "vele legyenek" érvelés pont, hogy a tanítványság voltát erősíti meg: minden Krisztust követő tanítvány feladata, hogy Jézussal legyen, folyamatosan növelje a hitét és ekkor követik a szolgálatát jelek és csodák. Külön felkenetés tehát ehhez nem szükséges. Másodszor, az evangéliumban két helyen is szerepel az a beszámoló, hogy a tanítványok panaszkodtak Jézusnak, hogy láttak olyan valakit, aki az ő nevében démonokat űzött, nem követte őket és ezért eltiltották őt. Figyelem! Ez nem egy, hanem két helyen található említés erről az evangéliumokban 
(Márk 9:40, Lukács 9:50). Erre Jézus válasza az volt:

"Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, a ki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felőlem. Mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van." (Márk9:39-40 Károli)

Feltételezhetjük, hogy ez az idegen tanítvány a Jézus által felkent tizenkettő előtt teljesen ismeretlen volt. Logikusan következik, hogy ezt az idegen tanítványt Jézus soha nem hatalmazhatta fel, hiszen nem is ismerte korábban! Nem volt tagja sem a tizenkettőnek, sem a hetvennek. Tehát a felhatalmazás szükségessége itt sem állja meg a helyét. Annál is inkább, mert Jézus később, amikor a hetven tanítványt is kiküldte, kevesellte a korábbi tizenkettőt és arra szólított fel, hogy minél többért imádkozzunk:

" Monda azért nékik: Az aratni való sok, de a munkás kevés; kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába. " (Lukács 10:2, Károli)

Isten országának folyton szüksége van munkásokra. Jézus gondolatmenetét követve inkább több, mint kevesebb ilyen emberre van szükség. A hit által egy "átlagos" hívő tanítvány bármikor alkalmas kell, hogy legyen arra, hogy szolgálatát jelek és csodák kövessék, többek között démonokat űzzön vagy betegeket gyógyítson. Nem pedig az a céljuk, hogy a "saját maguk szolgálatát favorizálják", ahogy azt a tanító állítja, hamisan. Egy másik érvelése szerint a Skéva zsidó főpap fiai is megpróbálták űzni a démonokat és látjuk, hogy pórul jártak, mert nem voltak felhatalmazva. Csakhogy az Ap.Csel. beszámolója szerint nem állítható az, hogy ők újjászületett, Szellemmel betöltött hívő tanítványok voltak. Efézusban erős okkult hagyományok voltak, a zsidók pedig állandóan a keresztényekkel vetélkedtek. A zsidó főpap fiai feltehetően Jézus Krisztusban való hit elfogadása, megtérés/bemerítkezés és tanítvánnyá válás nélkül próbálkoztak a démonok űzésével, mindezt Jézus nevében, Pálra hivatkozva. Ez természetesen nem működött, azért, mert nem voltak az Úr hatalma alatt. Jézus nem lakozott bennük még, emiatt a sötétség uralma alatt álltak és nem Isten királyságának oldalán. Ezért fulladt csúfos kudarcba a démonűzési kísérletük.  A fentiek alapján kimutatható, hogy nem szükséges külön felhatalmazás ahhoz, hogy egy bibliai hívő, aki Krisztust követi és tanítvány, démonokat űzzön vagy szolgálatát gyógyítások vagy egyéb jelek kövessék. Egyedül a hit volt szükséges, felhatalmazás nem. Elegendő volt, hogy a hívő Isten királyságának oldalán legyen és hite legyen. A külön felhatalmazás adását a kiküldetéshez, vagy pozíciókba állításhoz gyakorolták.

Önajánlás


A bibliai tanítványságot, tanítvány életformát nem egyszer éri az a vád, hogy "önajánlkoznak", vagyis saját magukat ajánlják másoknak. Amikor pl. odamennek emberekhez és ajánlgatják a Bibliát, a megtérést vagy Isten ajándékait. Ez a vád önmagában eléggé hihető is kívülállók szemében. Azonban Isten királysága és Jézus Krisztus tanításainak hirdetése mindennél fontosabb. A Bibliában a hívők Krisztus távozása előtt felszólítást kaptak, hogy hirdessék Őt és tegyenek tanítványokká minden népeket, elmenvén az egész világra. Később Timóteusnak - aki evangélista volt - azt írta Pál apostol, hogy álljon elő az Igével alkalmas és alkalmatlan időben (2. Timóteus 4:2, Károli). Ez önmagában egy olyan küldetés, aminek során az emberek számára az ilyen hívők kellemetlenné válhatnak. Azonban lássuk meg, hogy a hívőknek meg kell ragadni minden alkalmat, hogy a Bibliáról és Isten által adott megoldásról, a megváltásról beszéljenek azoknak, akik a sötétség és az ördög uralma alatt vannak. Ennek ellenére, a fent említett tanító azzal érvvel, hogy az Újszövetségben egyetlen esetet ismerünk, amikor Jézus "önajánlkozott" volna: ez pedig a 38 éve betegségben szenvedő ember a Bethesda tó tavánál. Az is azért történt, mert az "Atya küldte Jézust oda". Ez az érvelés elég furcsa. Mikor küld az Atya oda és mikor nem? Nem fejti ki részletesen. Ott a betegek arra vártak, hogy a vizet érinthessék, hogy meggyógyuljanak, miután az angyal felszállt, mert abban volt a hitük. Jézus maga ment oda a tó mellett fekvő emberhez és ezt mondta neki:

"Ezt a mint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van; monda néki: Akarsz-é meggyógyulni?" (János 5:6, Károli)

A válasza után az Úr azonnal meggyógyította, anélkül, hogy a vizet érintették volna! Ebből egyértelműen látható, hogy az Urat empátia vezette inkább, mint kivételezés. Azonkívül pedig, hogy jó nagy felfordulást okozzon az akkori beidegződött vallásos rendszer számára, ahol a csodák nem működtek és képtelenek voltak az emberi szükségletek számára segítségül lenni. Később az akkori vallásos zsidó vezetés számára nem kis fejfájást okozott a történet és eléggé kikezdték az Urat: Jézust meg akarták emiatt ölni, mert Szombaton gyógyított. Jézus azonban szándékosan csinálhatta ezt a csodát, hogy minél inkább bemutassa Isten hatalmas erejét és elterjedjen a környékbeliek számára az üzenete (János 5:20). Jézus viselkedése is a fenti esetben "önajánlásnak" tekinthető. Nézzünk most egy másik példát is arra, ahol egyértelműen fellelhető az ún. "önajánlás" a Bibliában: Jézus beszélgetése a Samária asszonnyal Jákob forrásánál. A vizet kért az asszonytól, majd átterelte a beszélgetést a szellemi vízre, a szomjazásra:

"Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet. " (János 4:10, Károli)

Az Úr maga terelte a beszélgetést a szellemi dolgokra! Ezután elkezdtek beszélgetni a szellemi dolgokról, az Úr pedig rámutatott a nő paráznáságára is. Az asszony egy ideig értetlenkedett, de később látjuk, hogy felismerte az Úrban a Messiást és megtért majd az egész Samaria környékét is tudatta arról, hogy meglátogatta őket az Úr és sokak fülébe jutott az evangélium, sokan hívővé váltak majd még két napig marasztalták őt (János 4:39-40). Akárhogy is nézzük, Jézus viselkedése itt is "önajánlásnak" tekinthető. A tanítónak abban viszont igaza van, hogy az Úr dolgait kell előtérbe helyezni és nem a csodákkal, gyógyulásokkal kell jönni először. Jézus tanítványainak is ennek kell, hogy legyen az elsőszámú feladatuk: az Úr királyságát, a megváltást és a bűnökből való szabadulást hirdetni. Hiszen első a lélek üdvössége, utána testi és pszichés jellegű gyötrelmekből, sérülésekből való szabadulást és gyógyulást. Ugyanez történt Pál apostollal az Ap.Csel. 28. beszámolója szerint, aki Máltán hajótörést szenvedett többedmagával mint fogoly. A sziget főembere - Publius - befogadta őket és vendégül látta őket pár napra. Ekkor Pál látta, hogy annak rokona vérhasban és hideglelésben betegen fekszik. Ekkor Pál odament, imádkozott érte és kézrátételt alkalmazva meggyógyította. Itt is lehet "önajánlásnak" hívni Pál apostol tevékenységét. Ez már a harmadik eset az Újszövetségben. Pálról pedig tudjuk, hogy ő volt a legnagyobb az apostolok között, leghitelesebb Krisztus követőjének tartja őt az Egyháztörténelem. A következtetés tehát levonható: ez a vád nem más, mint egyszerűen lejáratás és rossz színben való feltüntetése a bibliai tanítványoknak. Felteszem a kérdést: kinek állhat az érdekében a tanítványok általi evangélium hirdetésének akadályozása, és az azt követő a gyógyulások, szabadulások, jelek-csodák történte, hanem magának az ördögnek? Egyre inkább látható, hogy a mai, vallásos kereszténység érdekében áll, hogy a bibliai tanítványokat vádolja, tevékenységüket hátráltassa, gátolja.  Sajnos azt látjuk, hogy a mai megújult, szabad, "neo-protestáns" jellegű gyülekezetek, közösségek is vallásos, "megkötöző" szolgálatot végzik a hívők irányába, mintsem a bibliai tanítványságot gyakorolnák, ami a szabadító szolgálatot képviseli. Ezeknek a céljuk nem más, hogy a hívők életük során gyermeki, fejletlen, "megkötözött" állapotban maradjanak függve a helyi vezető pásztortól. Ezek során végig függőségben maradva, rendszeresen tizedet fizetve a vezetőségnek, szolgasorsban élnek és azok megélhetését biztosítják. Ezzel elérkeztünk egy másik vád megbeszélésére: a megfelelő célcsoport kiválasztása. 
 
Célcsoport: hívők vagy hitetlenek? Újrakeresztelés kérdése
A másik gyakori vád a bibliai tanítványok munkájával szemben, hogy a "hívőkhöz és nem a hitetlenekhez" mennek. Ez az érvelés úgy szól, hogy a gyülekezetben lévő hívők már hisznek, nekik már nincs szükségük az evangéliumra, Isten munkájára. Ez azonban nem igaz. Ez egy újabb lejáratási kísérlet. A tanítványok elsősorban a hitetlenekhez mennek természetesen és oda, ahol szükség van vagy hívják őket. Vagyis mindenkihez. A Biblia azt mondja, hogy "hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek." (Márk 16:15, Károli).  Ahogy a Bibliában látjuk, a tanítványok mindenhol, mindenkinek hirdették az Igét: akikkel találkoztak. Függetlenül attól, hogy az akkori értelemben hívők, vagy hitetlenek voltak-e. A zsidóknak hirdették a Messiást, a hitetleneknek is egyaránt. Volt olyan eset, hogy Pál már hívőkkel találkozott, akik csak János keresztségével voltak megkeresztelve, Jézus keresztségével nem és a Szent Szellemről sem hallottak. Ekkor Pál vízzel megkeresztelte ezeket a hívőket és imádkozott értük! Tehát kötelességének érezte helyretenni azok tudatlanságát és Krisztust hirdette neki, a helyes evangéliumot és a korábbi keresztelést érvénytelenítette:

"Monda pedig Pál: János megtérésnek keresztségével keresztelt, azt mondván a népnek, hogy a ki ő utána jövendő, abban higyjenek, tudniillik a Krisztus Jézusban. Mikor pedig ezt hallák, megkeresztelkedének az Úr Jézusnak nevére. " (Ap.Csel. 19:4-5, Károli)

Itt Pál nem újra bemerítette őket, hanem először helyesen bemerítette őket. Tehát látunk példát az Újszövetségben arra, hogy egyes hívők nem voltak megfelelően megkeresztelve: ilyenkor indokolt a vízzel történő "újrakeresztelés" (bemerítés). Na de mondhatnátok: a mostani hívők már gyülekezetbe járnak meg vannak hit által, Jézus keresztségével azaz vízzel keresztelve és ismerik a Bibliát, az evangéliumot is. Már hívők, van üdvösségük, stb. A biblia tanítványságnak nem célja az "újrakeresztelés". Ez egyszerűen hamis vád.  Olyan esetben indokolt lehet a bemerítés, ahol korábban a hívő egy egyházhoz való tartozásra keresztelkedett meg, tévesen. Az nem a krisztusi keresztség (bemerítés) amit a Bibliában látunk, hanem egy felekezethez való tartozásba való keresztség. A másik ilyen lehet például a csecsemőkori keresztség, ami helytelen a döntésképesség hiánya miatt. Ilyen esetekben indokolt lehet egy már hívőt egyszer rendesen megkeresztelni, ami nem újrakeresztelést jelent (!), se nem magasabb szintű keresztséget (!), hanem az első és helyes krisztusi vízkeresztséget. A tapasztalat azt mutatja, hogy sok esetben a mai leuralós, babiloni stílusú vallásos keresztény közösségek már rég elhajlottak Isten eredeti parancsaitól. Csak a vezető pásztor tanításaitól, szellemi vezetésétől függnek, nem önállóak. Nem buzdítják a tagokat az önálló hitéletre, nem járnak tanítványozni sem. Mivel nem tudnak szellemben növekedni, nem működik az életükben Isten önálló vezetése, nem működnek a jelek, csodák. Az ilyen hívők szellemi élete mindössze arról szól, hogy hetente eljárnak a gyülekezeti istentiszteletekre. Ilyenkor képmutatókká válnak: csak kívülről tűnnek hívőknek, belülről azonban mindenféle problémákkal szenvednek. Pusztán vallásossá váltak, az életük nem tükrözi már Krisztust. Mivel a hierarchikus, pogány keresztényi felfogás szerint a tized fizetését elvárássá teszik számukra, ezért anyagilag is a gyülekezet vezetőitől függenek. Ezáltal méginkább oda láncolják őket. Olyan gyülekezetet is ismerek Budapesten, ahol vezető pásztor kiköti, hogy ha oda akar egy hívő tartozni, máshová nem járhat (sicc!), olyan is volt, hogy a tagoknak papíron történő aláírással is meg kell a hűségüket erősíteniük (Belvárosi Gyülekezet). Ekkor indokolt és szükségszerű, hogy a bibliai tanítványságot számukra helyesen bemutassuk és szolgáljunk feléjük, bemutatva a helyes újszövetségi közösségi formát. Tehát feléjük is szolgálni kell! Hogy a "megkötözött" állapotból felszabadítsuk őket Isten szabadságára! Ez pedig nem a "Szellem egységéből való kiszakítás", ahogy a tanító állítja be tévesen, hanem az a munka, hogy az ilyen hívők a tudatlanságból kijöjjenek a világosságra, amire Isten eredetileg is elhívta őket és bemenjenek az igazi, szellemi egységbe, ahol Krisztus van. Ekkor megtörténhet, hogy az ilyen hívők megszabadulnak, meggyógyulnak. Felszabadulnak az ottani gyülekezeti pásztortól való kizárólagos függéstől, varázslástól. A pásztornak persze ilyenkor ez nem érdeke: hiszen ilyenkor a hívők kiszabadulnak az ő szellemi kontrollja alól és elkezdenek az Úrtól függeni, szabad életet élni: bibliai tanítványként élni. A pásztornak az az érdeke, hogy ezeket a hívőket továbbra is tudatlanságban, függőségben tartsa. A babiloni, vallásos keresztény gyülekezeti vezetők természetesen ezt a saját érdekkörük csorbulásaként látják és mindent el fognak követni, hogy hamis mozgalomnak mutassák be a bibliai tanítvány életformát, amire maga Krisztus hívott el mindenkit. "Hamis tanításnak" fogják titulálni Isten munkáját, tévesen. A függőségből való felszabadulást pedig az "ártatlanok elcsábításának" fogja hívni, ugyancsak tévesen. Az ilyen hamis, babiloni, "nézőközönség" stílusú gyülekezeti formát a Bibliában nem találunk: ezek a kontrollgyülekezetek, ami leuralják a hívőket. A helyes, bibliai közösség az, ahogy egymásnak szolgálnak a hívők, a tanítók vagy vének példát mutatva nem emelkednek a többi tag fölé, hanem egyenrangú szerepet vállalnak fel, ezáltal példát mutatva a többieknek bátorítva őket, hogy növekedjenek hitben, karakterben. Tehát közösségre, összejövésre szükség van, csak a biblia módon, ami szeretetre épül, közösségcentrikus és egymás építésére szolgál, ahol a szellemi ajándékok szabadon megnyilvánulnak. A tanító is a tanítása során szolgál, átadja a tudását a többieknek, de nem emelkedik rangban a többi hívő fölé. Az isteni gyülekezetben nincs hierarchia. Erről bővebben a "Kontrollgyülekezet vagy természetes gyülekezet?" c. tanulmányban írtam, ajánlom mindenki számára, aki még kételkedik. 

Megélhetés, anyagiak
Visszatérő kérdés, hogy a bibliai keresztények a tanítványok miből élnek. Hiszen a világból kijöttek, nem vállalnak el sok bűnös dolgokhoz köthető pénzkereső tevékenységet  (szerencsejáték, prostitúció, korrupt kormányhivatalnokok, korrupt politika stb.), mert nem korruptak. A tanító is azzal vádol, hogy "házról-házra járnak", "élősködnek hívő családokon", stb., ezt azonban embere válogatja. Ki ilyen, ki olyan. Előfordul, hogy itt-ott az ilyen tanítványok szolgálnak, az emberek felszabadulnak valami kötelék alól, meggyógyulnak. Azért cserébe az emberek hálájuk jeléül pénzt, szállást vagy javakat kínálnak. Vannak akik pénzt is elfogadnak, vannak akik csak javakat. Előfordulhat, hogy egyesek visszaélnek ezzel, azonban általánosságban nem mondható ez el. Soha nem volt cél az, hogy a tanítványok ide-oda menjenek, bekéredzkedjenek házakhoz pénzért vagy anyagi javakért cserébe. Én személy szerint mindig is dolgoztam és a hitbeli dolgokkal (ld. ennek a blognak az üzemeltetését, a YT vlog-ot is beleértve) szabadidőmben csináltam, mindenféle juttatás vagy ellenszolgáltatás nélkül. Olyan is előfordul, hogy egyes családok vagy közösségek maguk hívnak meg egyeseket, hogy lakjanak náluk és segítsenek az Igetanulmányozásban, növekedésben, szabadító-gyógyító szolgálatban. Ahogy Pál apostol sem, én sem tartom jónak elfogadni pénzt, hanem törekszem arra, hogy saját magam teremtsem elő a saját szükségeimre a pénzt. Egyre többen vannak világszerte, akik felismerik a biblia tanítványság eredeti célját, szerepét és jönnek ki a kontrollgyülekezetekből. Ki így él meg, ki úgy. Ezért az élősködés vádja általánosságban hamis. Azok a hívők, akik kijöttek onnan, már nem fizetnek tizedet sem, se nem adakoznak a pásztornak vagy az adott gyülekezetnek többet. A kontrollgyülekezetek vezetősége az inkább, aki élősködik a tagok által fizetett tizedből, adakozásból. A legtöbb ilyen vezető már réges rég nem dolgozik. Sőt olyan is van, ahol már évek óta dőzsölnek, személyes vagyonuk részéve tették a hívők pénzét és/vagy világi vállalkozásokban fektették azt (ld. Hit Gyülekezete). Én azt látom, hogy az "élősködés" vádja pusztán a babiloni kontrollgyülekezetek vezetőinek, pásztoroknak a vádaskodásai, mivel látják a saját érdekkörüket csorbulni a hívők esetleges elszakadása során.

Remélem hasznosnak és szemfeltárónak találtátok ezt az írást. Ha bármilyen hozzáfűzni valód van, nyugodtan tedd meg: lehet kommentelni alul. Máskülönben keress meg közösségi médián, ha személyesen akarsz nekem írni. 

Isten további áldását kívánva az életedre!


Frissítési napló:
- Youtube videó beillesztése, 2020.május 19.

Quartus Miklós
2020.május.18.

Kontrollgyülekezet vagy természetes gyülekezet?

Bevezető

Ez az írás egy hosszú, vajúdó időszak után született meg, aminek a témája a helyes, bibliai közösséggyakorlás. Már hosszú évek óta éreztem belül, hogy valami nem stimmel a mai gyülekezeti rend, összejöveteli formákat illetően. Az utóbbi időben, kb. 2019. év elejétől azonban Váradi Attila misszionárius elkezdte kibontani ezt az igazságot, ami nagy hatással volt rám és nagyon örültem neki, hiszen pontosan a bennem forgó gondolatokat öntötte szavakba. Azonban nekem mégsem volt elég részletes, meggyőző. Közben a munka, pénzkeresés és az e világ dolgaira való figyelés miatt nem foglalkoztam bővebben a témával. Egészen addig, amíg nem olyan régen - 2020. február környékén - Lemboczki Zsomborral, az "óbudai prófétával" személyesen találkoztam egy véletlen könyvcsere során - akivel korábban nem voltam semmilyen személyes kapcsolatban - aki utána átküldte a Frank Viola: A gyülekezet újragondolása c. könyvet elektronikus formában. Ez a könyv jelentette számomra végső áttörést: megvilágította azt, amit már korábban is évek óta bennem volt. A bennem drámai módon megfogalmazódó kérdés végre megválaszolásra került. Hosszú évekig jómagam is tévedtem és a hamis, babiloni kereszténység áldozatául estem, azt szolgáltam, tudatlanságom miatt és ahhoz tartoztam, azt szolgáltam. A kérdés kb. így hangzik: Vajon lehetséges-e, hogy az egész világon a mai keresztény Egyház tömegesen téved a jelenlegi "leuralós", "nézőközönség" stílusú, klérus-laikus összejöveteli formát illetően és régóta eltért az eredeti, Szentírás által felvázolt, közösségcentrikus, szeretetre és egymás szükségeire odafigyelő, Szent Szellem-által vezetett kölcsönös közösséggyakorlási formától? A válasz: igen! Sajnos 😞. Miután erre rájöttem, csak hosszú napokig azon járt az eszem: hogy-hogy nem láttam ezt korábban? Annak örültem, hogy végre világosság derengett a fejemben, annak azonban nem, hogy előtte évekig ez nem történt meg. A vallásos zsinagóga vs. otthoni, házi gyülekezetek. Váradi Attila is végül csak a 2020-as év elején, Januárban tett közzé egy egyértelmű videót a témában, ami leleplezi a vallásos, farizeusi, "leuralós" gyülekezeti formát és rávilágít a természetes, közösség-alapú helyes bibliai formára. Aztán láttam, hogy a babiloni Egyház képviselői - akik Krisztus igazi képviselőinek adják ki magukat - időt és fáradtságot nem kímélve máris támadják ezt a szellemi megújulást a Youtube videóban, amit Isten elindított pár évvel ezelőtt világszerte és így Magyarországon is, többek közt "Tanítványság 2.0 mozgalomnak" nevezve azt. Ez nem "tanítványság", hanem visszatérés az eredeti, Isten által tervezett formához! Nem csodálkozom a videón, hiszen az ördög célja az, hogy a hívők mindig is kontroll alatt, a mátrixban maradjanak és nem törjenek ki onnan Isten által eredetileg tervezett szellemi szabadságra. A természetes gyülekezetben a kijelentések szabadon működnek és ezáltal az emberek felszabadulnak Isten áldásainak átvételére. A mátrixban, a babiloni Egyházban viszont tudatlanságban és leuralt állapotban maradnak, kontroll alatt. Az ördög nem buta, sosem volt az. Nagyon is intelligens. Ha látja, hogy Isten munkája valahol elkezdődött, észreveszi és azonnal megpróbálja ellehetetleníteni azt és a kontrollt mindvégig fenntartani. Azonban Isten munkája elindult, az ebből való szabadulás irányába. De nem csak Magyarországon, világszerte történik az átalakulás. Amerikában például egy jól ismert, évekkel ezelőtt egy, korábban megagyülekezetet vezető lelkész "tért meg" és alakította át a saját gyülekezetét a bibliai, közösségi formára. Eljött a leleplezés ideje Magyarországon is, magyar hívők számára is, akiknek ez a cikk íródott. Kötelességünk rávilágítani a "mátrixra", a babiloni rendszerre és a megvilágítani a természetes, közösségépítő gyülekezeti formát, amit eredetileg Isten akart. Anélkül, hogy túl hosszú cikket írnék, a továbbiakban nem túl részletesen kifejtem a mondanivalómat érvekkel, személyes tapasztalatokkal és a fenti könyvből vett idézetekkel. Mintegy szemfeltáró céllal. A téma további tanulmányozásra pedig a cikk közben vagy végén forrásokat adok, hogy akinek van ideje és elszántsága, járjon utána. Hadd szabaduljunk fel Isten szabadságára! A Youtube-on az ide tartozó videó itt található:

A mai gyülekezet: totális kontroll

Szinte - sajnos - az összes keresztény gyülekezeti, istentiszteleti forma manapság a "klérus-laikus" formában épül fel. Bárhová mész, a katolikus plébániától egészen a kicsi, felekezet-független, szabad gyülekezetekig, mindenhol egy "nézőközönség-stílusú" összejövetelen találhatod magad. A gyülekezet vezetője, általában a pásztor és a felesége tanít, a többiek pedig hallgatják. A szószéken kizárólag a pásztor és az általa kijelölt vezetők taníthatnak. Néha napján a pásztor köré gyűlt és vele jó kapcsolatot ápoló emberek kaphatnak szót percre és buzdíthatják a híveket az adakozásra. Pár évvel később, ha a hűséget látják, már hosszabb bizonyságot tehetnek, akár később taníthatnak az ilyen, a pásztorral vagy a vezetőséggel jó kapcsolatot ápoló emberek. A legtöbbször azonban megmarad az, ami közös az összes ilyen helyen: az egyszemélyes, központi vezetés. Van a gyülekezet vezetője és a kijelölt, elismert szolgálók és vannak a "többi" hívők. A pásztor és vele mindenben azonos véleménnyel levők a "klérus". Őket kinevezhetik központilag is, ha nagy Egyházról van szó, aminek rendszere több országra, városra, akár földrészre kiterjed. A többiek pedig azok, akik részt vesznek és hétről-hétre csak hallgatják a szolgálókat. Ők a "laikusok", a "nézőközönség". Ezt a rendszert úgy is hívják, hogy az intézményes gyülekezet. Ahogy Frank Viola is írja a könyvében: ez a gyülekezet a "szószék-padsorok" elve szerint működik. Ez magától értetődően két csoportra osztja a tagokat: az aktív kevesek és a passzív sokak csoportjára. Ez a rendszer az évszázadok során létrehozta az egyszemélyes - vagy szűk klérusi - parancsalapú vezetést, a gyülekezeti hierarchiát ami a vallásos programokkal, liturgiával éltettek. Aki a vezetőségben nincs benne, a hívők pedig passzívan szemlélve az eseményeket csak elszenvedője a rendszernek. A pásztorral való egyet nem értés, látáskülönbség fel sem merülhet. Hozzá szólni, akár véleményt alkotni az Istentiszteleten nem lehet. A pásztor hosszabb távon történő kritizálása végső soron a gyülekezetből való kizáráshoz vezet. Ismerős a dolog, tapasztaltál már ilyet? Volt már benned az az érzés, hogy habár jó hívő akarsz maradni és Isten útjain szeretnél járni, de ilyen helyre nem akarsz járni se nem ilyen közösséghez tartozni? Mert akkor nem vagy egyedül! Az előbb leírtak nem más, mint a babiloni gyülekezet. Az ilyen helyeken általában elvárt a hétközi, házi csoporthoz való tartozás a könnyebb ellenőrzés érdekében. A hívők viselkedését az ottani vezetők figyelik és ha nem tetszik, jelentés készítenek a felső vezetésnek a "renitens tagokról". Nagyon jó példa erre a Hit Gyülekezete, Németh Sándor pásztor vezetésével (személyes tapasztalat, 1989-1995 között). Hallottam olyan budapesti gyülekezetről, ahol a pásztor konkrétan kiköti, hogyha oda akarnak tartozni, a tagok máshová nem járhatnak, más gyülekezet istentiszteletein nem vehetnek részt (ld. Belvárosi Gyülekezet, pásztor Dombó Zsolt). A legtöbbször ilyen helyen tizedet is szednek, olykor egy papírt is aláíratnak a tagokkal, amiben vállalják, hogy rendszeresen fizetni fogják a tizedet és nem vitatják a pásztor teológiai látásait, véleményét (személyes tapasztalat Budapesten, 2009. évben, én ennek a papírnak az aláírását megtagadtam, majd személyes beszélgetés során a pásztort megintettem ezzel kapcsolatban.). Másik ilyen napjainkban működő rossz példa a Szívbunker nevű közösség. Tökéletes mintapéldája a hierarchikus, kontroll-alapon működő közösségnek. A vezető pásztor - Berényi Gyuri - teljes szellemi tekintélyt élvezve egyszemélyben, legfőbb öntelt úrként felügyeli a közösségi életet, hozza meg a döntéseket, szabja meg az irányvonalat. Látszólag persze négy házaspár a vezetőség része, de a gyakorlatban B. Gyuri szava az irányadó. Ezt gyakorlatban láttam jómagam is 2016. évben. Egy felülről építkező piramis mintájára a vezető pásztor van legfelül, alatta az általa jóváhagyott vezetőség, a kijelölt házicsoportvezetők, azután a "mezei" hívek. Ez teljes mértékben ellent mond Isten országának az elvének, amit Jézus a Bibliában tárt elénk, azaz annak, hogy Isten országa alulról építkezik. A szerint először teszünk, munkálkodunk (ld. szolgálunk) és utána ennek megfelelően szerzünk érdemeket, nem pedig először kinevezzük a vezető pozíciókba az embereket, majd elvárjuk tőlük, hogy annak megfelelően teljesítsenek. Kívülről jól kinéző, vicces formában hozzák magukat, az összejövetelen hangzatos, rockzenei dicsőítés rendszeres. Azonban nem más, mint egy Jézus Krisztus nevében működő hamis szekta. Egy ismerősöm elmondása szerint az egyik házicsoport alkalmon egy kritikusan gondolkodó mezei hívő jelentkezett, hogy el szeretné mondani a tapasztalatait egy pár nappal korábban történt keresztény összejövetelen, az ott elhangzott nemzetközi vendégszolgáló tanításáról, szolgálati munkájáról. A szó jogát - félve az újabb kritikáktól, eltérő látásmód megnyilatkozásától - a házicsoport vezetője a helyszínen egyszerűen megtagadta tőle! Ezek után a hívő egyszerűen fölállt és otthagyta a házi közösségi alkalmat. Hozzáteszem jogosan. Én is hasonlóan tettem volna. Lásd az ide vonatkozó írásomat, ami az ott szerzett tapasztalatomat foglalja össze. Óvakodjatok attól a közösségtől! Általában ezekben a kontroll-gyülekezetekben nem az a fontos, hogy az odajáró, az istentiszteleteiken részt vevő hívők Istennel kerüljenek kapcsolatba, közvetítsék Isten által a közösségnek elkészített áldásait és ezáltal Isten munkáját végezzék. Elsősorban a céljuk az, hogy a saját rendszerüket fenntartsák, működtessék és az oda járó hívőket az ő uralkodásuk alá hajtsák, ahol már nincs gondolkozásbeli szabadság, hanem a nekik való, fenntartásoktól és kritikáktól mentes kiszolgáltatottság. A hívőkkel való közösség, az egymás felé való szellemi szolgálat, az emberek Isten keresése felé való bátorítása csak másod- vagy harmadlagos. Az idáig leírtak alapján ez nem más, mint totális kontroll. Itt egyes kinevezett papok vannak a hívők és Isten között, ami az Újszövetségben bibliaellenes. Hiszen Krisztus óta nincsenek kinevezett papok, egyetlen pap vagy közvetítő van Isten és ember között: maga Jézus Krisztus, a főpap. Ahol a helyi vezető pásztor vagy klérus közvetítő szerepet tölt be a hívők és Isten között, az lényegében pogány kereszténység, ami távol áll az Igétől. Lásd az Igét: "Ti pedig választott nemzetség, királyi papság (...) vagytok..." (1 Péter 2:9a, Károli) és "Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus" (1 Timóteus 2:5, Károli). Ezek önmagában nem annyira veszélyesek, mint például egyes veszedelmes szekták, aminek összejövetelei nem látogathatóak csak kizárólagos meghívás vagy több hetes "beavatás" után. Ezek a gyülekezetek, közösségek szabadok és bármikor otthagyhatóak, azonban még mindig nagyon messze vannak attól az isteni szabadságtól, amit a Bibliában látunk a korai tanítványok idején. Vallástörténeti szemmel nézve ez a rendszer kb. id.sz. 325. óta létezik. Az id.sz. szerint 313. évig üldözött keresztény tanítványok megtűrtté (őskeresztényi korszak), majd a császár keresztény hitre történő jutása után kedveltté váltak az akkori római birodalom szemében és hozzáférést kaptak rengeteg épülethez és a birodalmi infrastruktúrához. Előtte azonban üldözöttek voltak mind a zsidók, mind a pogányok felől is és házaknál jöttek össze. Az akkor zsinagógákba csak időleges, korlátozott hozzáférésük volt, hiszek azok az akkori zsidó vallási vezetők befolyása és uralma alatt volt. Akkor - ahogy azóta sem - a zsidó papok nem fogadták el a keresztény hitet és egy idő után üldözni kezdték Krisztus tanítványait. Nézzük akkor most meg, milyen az eredetileg Isten által elképzelt és eltervezett természetes gyülekezet.

A természetes gyülekezet: isteni szabadság

A természetes gyülekezet az a bibliai forma, amit az Újszövetség elénk tár. Krisztus halála után egész az első pár évszázad végéig rohamosan terjedt a krisztusi tanítványság. Később hívták csak "keresztényeknek" a tanítványokat, először Antiókhiában nevezték őket így (Ap.csel. 11:26b). A korai tanítványok házaknál jöttek össze, egymással közösséget alkotva. Ha túl sokan voltak egy helyen, osztódtak újabb házi közösségekre. Egymással szeretetteljes, egyenlőségre és kölcsönösségre törekvő közösségeket alkottak, ahol nem volt hierarchia 👌. Ez hasonlít magának Istennek a természetére is, - ahogy Frank Viola is írja - ahol a három személy egymást kiegészíti és szolgálja. Az Atya a Fiú fölött van ugyan, de a Fiú mindig az Atyával összhangban van, a Szent Szellem pedig a Fiú üzenetét helyezi előtérbe, a Fiúra mutat és folyton az Atya körül forog. A korai keresztények klérus-, liturgia-, és programmentesek voltak. A közösségi alkalmakat spontán a Szent Szellem irányította, helyt adva ezzel az ajándékok megnyilvánulásának (ld. prófétálás, nyelvek nemei és magyarázata, prófétálás megítélése) és a bűnvallásnak. Nem volt alá-fölérendeltség. Nem vitatkoztak azon, hogy melyikük legyen a vezető. Azon egyesek, akik régebb óta voltak már hívők és szolgálati ajándékkal rendelkeztek (ld. apostol, próféta, tanító, evangélista, pásztor), szolgáltak a többieknek, de nem leuralták a hívőket. A szolgálati ajándékok szerepe főleg a gyermeki, kezdeti állapotban volt fontos. Az érettség elérése után már nem (Efézusiakhoz 4:13, Károli). Akkor ne feledjük, még nem volt iskolarendszer sem, nem beszélve a könyvnyomtatásról. Sokan írástudatlanok is voltak, így nagyobb szerepe volt a kezdeti dolgok elmagyarázásnak, az alapok lerakásának. Mivel az ajándékok megnyilvánulásának utat engedtek (ld. 1 Korinthus 14. fejezet), az összejövetelek minősége a tagok szellemi állapotától és a Szent Szellem spontán munkájától függött, nem pedig a pásztor vagy a klérus megnyilvánulásaitól. Nem volt pap, nem volt közvetítő a hívők és Isten között - kivéve Jézus Krisztus szellemi értelemben - hiszen minden hívő be volt töltekezve Szent Szellemmel vagy elérhető volt számára (ld. Pünkösd után mindnyájan betöltekeztek, Ap.Csel 2:4 illetve ld. Pál apostol direkt imádkozott azokért a hívőkért, akik nem hallottak másról csak János keresztségéről és vettek Szentlelket, Ap.Csel. 19:2-6). Ezáltal biztosítva volt az, hogy Krisztus maradjon a gyülekezet feje. Nem volt tagozódás, felekezetekre osztódás. Városonként egy gyülekezet volt 👆, ami a házaknál összejövő kis gyülekezetek összességéből állt össze. Azért látjuk a Bibliában, hogy a városoknak címezték az újszövetségi leveleket, nem pedig ennek vagy annak a felekezetnek. Tizedet sem szedtek, hanem egymás szükségeire adakoztak. Az egyik városban levő gyülekezet akik bőségben voltak, adakoztak a másik városban levőknek, akik szükségben voltak. Bővebben a tized újszövetségi gyakorlatáról és azzal való "tizedszedés" visszaélésről ebben a cikkben írtam. Hab a tortán, hogy az úrvacsorai közösség sem úgy nézett ki a korai tanítványoknál, hogy ettek egy kis ostyát és utáni megízlelték a kis bort vagy szőlőlevet, ahogy évszázadok óta a templomokban is szokás. Nem. Ott konkrétan vacsorát rendeztek! Igazi közösségi vacsora volt, ahol jóllaktak és ezt rendszeresen csinálták emlékezésképpen. Ennek során megemlékeztek a bárányról, mint Krisztus megtöretett testéről ami szellemi élet és a borról, mint Krisztus véréről, ami engesztelésül szolgált a bűneink számára. Ez a kereszténység.

Konklúzió: gyere ki Babilonból!

Ha a fent leírtak során magadra ismertél, akkor dicsőség Istennek! Lásd ezzel kapcsolatban a bevezetőben is említett Váradi Attila misszionárius erről készült, 3 és fél perces videóját. Eljött az idő, hogy ki gyere onnan. Hagyd ott az ilyen gyülekezeteket, közösségeket, Egyházakat, gyere ki a mátrixból. Nem Isten akarata egyetlen ilyen rendszer működése sem. Ha részese voltál ilyen működtetetésében, akkor bánd meg Istennek mint bűnt és térj meg belőle. Ezután bátorítalak arra, hogy keress ilyen önszerveződő, természetes közösséget, ahol kontrollmentesen tudod gyakorolni a Krisztus-hitet és a többiekkel való közösségi életet, és nem utolsó sorban a benned levő ajándékok is megnyilvánulhatnak mások épülésére. Ilyen helyen a vének koordináló szerepet fognak csak ellátni és hiányzik a szószék. Igazi közösségi formában jönnek össze. Ez volt eredetileg Isten, az Atya akarata, így látjuk a korai gyülekezet gyakorlatát a Szentírásban. A természetes gyülekezetek mentesek a szektásságtól, az elitizmustól és teret fognak adni egymás építésére, a gyengék hordozására, a karizmatikus ajándékok megnyilvánulására és a szeretetteljes közösség-gyakorlásra. Ha szükséged van személyes imára, erősítésre ez ügyben vagy további információra, nyugodtan keress meg közösségi médián. Szívesen veszek e cikkel kapcsolatban bármilyen hozzászólást, korrekciót, akár ellenvéleményt is. 
 
Ajánlott irodalom

[1] Frank Viola - A gyülekezet újragondolása c. könyv. [ford. Országh György] ; [Imádság Háza Alapítvány]
[2] ifj. Lehotzky József - A Bárány királysága c. kiadvány
[3] Csaba tanítvány - Presbiter, episzkoposz, és diakónus szolgálok jellemzői YouTube tanítás

Frissítések napjója:

[2021.feb.9] - Csaba tanítvány YouTube tanítás link hozzáadva az ajánlott irodalomhoz (köszönet V.Attilána aki kiszúrta)
[2020.okt.10] - Lemboczki Zsombor kérésére eltávolítva az ő számára sértő jelző. Kicserélve: "óbudai" szóval. A másik: "korábban is éreztem helyett" : "korábban is évek óta bennem volt"
[2020.jún.14] - Szívbunker közösségről szóló szekció hozzáadva
[2020.máj.12] - 2. sz. forrás ifj. Lehotzky József munkája hozzáadva
[2020.máj.9] - Youtube videó link hozzáadva

Quartus Miklós
2020.május 3.