Gogolya Péterné Enikő bizonysága

Az alábbiakban olvasható Gogolya Péterné Enikő bizonysága az eredeti formában, ahogy azt az Imádság Háza email listára elküldte 2009.Dec.5.-én.

"Kedves Testvérek!
Eleget téve Borbála kérésének, szeretném megosztani veletek, hogyan újította meg életemet Isten, hogyan találkoztam az Atyával.
1991. május 11-én tértem meg a Hit Gyülekezetében, ahol újjászülettem, épültem Istenben. Találkoztam Jézussal, majd a Szent Szellem Személyével is, de sohasem gondoltam volna, hogy van ennél is több. Az Atyához imádkoztam ugyan Jézus nevében, de igazából Őt olyan hatalmas, ködös, távoli személynek gondoltam, akit majd csak akkor fogunk megismerni személyesen, ha ott leszünk a mennyben. És úgyis csak Jézus vére által mehetünk hozzá, ül a trónon a távolban,... szóval igazából nem fogtam fel a lényeget, amit Jézus mondott, hogy ha megismertük Őt, akkor megismertük az Atyát is. Jézust és a Szent Szellemet fel tudtam fogni, átéltem a személyes kapcsolatot, de mégis, csak tavaly nyáron történt meg velem, hogy Isten egyszerűen megragadott, elkezdett szólni hozzám (tisztán, belülről hallható módon, ami szinte mindennapossá vált), látomásokat, álmokat adott, és csak tátottam a számat, amik történtek velem. Debrecenben, a Dics-suliban történt, hogy a dicséret alatt nagyon erős vágyat éreztem arra, hogy táncoljak az Úrnak, pördüljek meg, (de hát ezt azért mégsem szabad, ez ciki - gondoltam), amikor meghallottam Debreceni István prófétikus imáját: "Tárd ki a szárnyaidat és repülj, mint a sasmadár!" - hát ez pont erre való bátorítás volt számomra, majd Christine Jeanville tanítása következett (akit láttatok a videón táncolni) arról, hogy táncolhatunk az Úrnak és a testünket is használja Isten stb. A lényeg, hogy a tánckurzusára kerültem (pedig nem azért mentem a suliba). Ott hallottam, hogy prófétálnak, látomásokat látnak, stb. Persze tudtam, hogy van ilyen, de eddig nem tapasztaltam ilyet az egyházban.
Egyik alkalommal fantasztikus dolog történt velem a dicséret alatt: amikor felemelt kézzel énekeltem az Úrnak, hirtelen éreztem, hogy a karjaim pehelykönnyűvé váltak, majd nem éreztem őket. (Nem elzsibbadtak!) Olyan volt, mintha csak törzsből állnék, nem lenne karom! Majd a Szent Szellem elkezdte mozgatni a karjaimat, táncoltatni nagyon lassan. Én csak néztem, hogy a karok, amiket látok mozogni, mintha nem az enyémek lennének - pedig azok voltak! Egyszerre sírtam, nevettem, annyira betöltött az Úr, kb. negyed óráig csináltatta ezt velem. Magamtól addig ezt nem tettem volna meg, soha nem csináltam egy kis táncos mozdulatot sem dicséret alatt a gyüliben. (Csak otthon! :)
Azalatt a pár nap alatt minden hajnalban felkeltett az Úr (pedig alig bírok felkelni reggelente), és beszélt hozzám, tanított, olyanokat mondott, hogy csak ámultam (de azért sírtam is Neki, hogy biztos Őt hallom-e, vagy csak én képzelgek?) - de csak írtam, írtam, amiket mondott, amik ezek után sorra meg is történtek, de a legfontosabb az énbennem végbemenő változások voltak. A gyümölcsök. Olyan tüzet kaptam Tőle, amely azóta is ég bennem, elvette belőlem a félelmet, gyülekezet előtt többször is beszéltem - amit azelőtt sohasem tudtam volna megtenni a hihetetlen lámpalázam miatt! amit az Úr egy pillanat alatt elvett. Többé nem érdekelt emberek véleménye, nem akartam embereknek tetszeni, ezáltal olyan bátorságot kaptam Tőle, amit tudom, hogy én nem tudok generálni. Szerelmes lettem az Úrba, nagyon mélyen!!!
Ezeket azért is írom le, mert most látom csak, hogy mindez része volt a felkészítésemnek, ami közelebb vont az Atyához.
A találkozás igazából Prazsák Laciék által kiadott Megnyílt a menny c. könyv olvasása közben történt. Anna Rountrie elragadtatásáról szól ez a könyv, aki olyan találkozást élt át az Atyával, amit én el sem tudtam képzelni. Miközben olvastam, annyira betöltött a Szent Szellem, hogy meg kellett álljak, a lélegzetemet is visszafolytottam, és éreztem az Atya szeretetének a súlyát! Szó szerint olyan súlya volt ennek a szeretetnek, hogy alig bírtam elhordozni! Soha nem gondoltam volna, hogy az Atyához ilyen közel lehet kerülni, hogy ennyire szeret minket, vágyik a társaságunkra - nemcsak Jézus, hanem az Atya is! Közel akar jönni hozzánk, és ahogy a könyvben írta Anna: nem akar többé sűrű felhőben lakozni, hogy ne lássuk Őt, hanem meg akarja mutatni magát a gyermekeinek. Az Atya! Döbbenetes volt ez a kijelentés, míg olvastam a könyvet.
Azóta teljesen megváltozott Istennel a kapcsolatom, sokkal közelebb kerültem Hozzá, és minden vágyam az, hogy megtisztítson teljesen, bármennyire is fáj! Első helyre került az életemben, és tényleg Érte akarok élni! Vége a langyosságnak, ég bennem a tüze, bátor lettem, máshogy viszonyulok az emberekhez, az egyházhoz is. Annyira vágyok belelátni a szívébe, és hogy én is az Ő szíve által lássak mindenkit és mindent és az Ő szívét tudjam adni az embereknek! Annyira szeretném, ha meggyógyulna mindenki szíve, meglátná minden testvérem Őt, és felszabadulva minden kötelék alól, szolgálná Őt! (Annyian betegek, megkötözöttek, megterheltek az egyházban!)
Hálás vagyok Laciékért és az egész iskoláért, mert egy egészen másfajta kereszténységet élünk itt meg, mint amit eddig tapasztaltam gyülekezetbe járva hétről hétre. Szeretetteljesebb, melegebb, közvetlenebb, szabadabb, érzem, hogy változom és egyre közelebb kerülök Hozzá. Többet élek át Isten jelenlétéből a suliban, mint egy gyülekezeti alkalmon. A gyülik is jók, de érzem, hogy nem véletlenül vagyunk itt, Isten tervez velünk valamit! Mindegyikünkkel! Egy csapat vagyunk, akiket kiképez! Menjünk egyre feljebb és feljebb a "lépcsőkön" Őhozzá, minél közelebb!....
Isten áldjon Titeket!
Gogolya Enikő"