Az utóbbi időben többször láttam-hallottam különféle közösségekben illetve emberektől, hogy a "megmondó ember" az csak rossz lehet. A vezetőség általában azt tanácsolja, hogy lehetőség szerint tiltsuk el az ilyet vagy távolodjunk el az ilyenektől, hamis prófétának vagy törvénykező, közösség-romboló embereknek titulálva őket. Ezek azok, akik szerintük állandóan agitálnak, lázadnak vagy zűrzavart okoznak. Konkrétan ezt láttam-tapasztaltam a Szívbunker nevű közösségben Budapesten. Én azonban ezt a hozzáállást egy mindenáron felszínes, pusztán közösség-építő vagy közösség növekedését célzó jó tanácsnak tartom, ami természetesen jó szándékból jön. Érzem a vezetőség részéről a közösséget féltő szándékát, azonban ez nem feltétlenül egyezik meg azzal, amit a Szentírás tár elénk.
Ha jól megnézzük, a Bibliában arra szólít fel Isten, hogy legyünk éberek, vizsgáljuk meg a dolgokat. Egyik helyen az ÚSZ-ben Pál apostol felszólít arra, hogy vizsgáljunk meg mindent, teszteljünk mindent és azután ítéljük azt el.
"Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok!" (1Thess 5:21)
Ez szöges ellentétben van azzal, hogy "zsigerből" zárjuk ki vagy leblokkoljuk azt, amiről másoktól rosszat hallottunk vagy nem jó benyomásunk alakult ki róla! Legyen szó akár egy személyről, egy szolgálatról vagy bármilyen dologról. Úgy gondolom, hogy egy közösségben ahová már amúgy is krisztusi, istenfélő emberek járnak, elvárható, hogy egyik a másikat segítse, bátorítsa.
"Vígasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat, a miképen cselekeszitek is." (1 Thess 5:11)
Timóteusnak azt mondta Pál, hogy alkalmatos és alkalmatlan időben - tehát mindig - hirdesse az Igét, intsen, fedjen és buzdítson.
"Hirdesd az ígét, állj elõ vele alkalmatos, alkalmatlan idõben, ints, feddj, buzdíts teljes béketûréssel és tanítással." (2 Tim. 4:2)
Igaz, hogy Timóteus már egy érettebb hívő volt, aki maga Pál jelölt ki erre a feladatra. Pál a Kolossébelieknek írt levelében is hasonló buzdít minket:
"A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak." (Kol. 3:16)
Lényegében tehát a Biblia nem hogy megengedi, hanem támogatja is egymás tanítását, intését. Egymást lehet segíteni, erősíteni, bátorítani, "pásztorolni". Akkor most - kérdezheti bárki - ki az, aki megmondja, hogy ki a "megmondó ember" és ki nem? Gondolkoztatok már el ezen? Amikor bátorítok, segítek másokat, buzdítok vagy intek "szeretetből" és őszinte szándékkal, az megfelelő és közösséget-építő azonban amikor olyat találok mondani, ami éppenséggel nem egyezik a vezetőség vagy a pásztor teológiájával, akkor már "megmondó ember" vagyok? Esetleg ha véletlenül rávilágítottam a másik félben a bűnre, adott esetben Isten Szellemének vezetése által, a fogadó félben ez azonban ellenszegülést és esetleg lázadást vált ki, akkor vagyok a "megmondó ember"? Vagy mikor? Én megértem, hogy mindenek ékes rendben és szeretetben kell, hogy történjenek. De akkor is, ne vicceljünk már, kérem szépen, nem vagyunk már annyira gyerekek. Azt se felejtsük el, hogy az éppen felénk szolgáló személy kijelentés útján szólt, őmaga nincs is tudatában miért mondta vagy nem érti az összefüggéseket, mert szellemi módon, vezetés által kapta azt, ami mondott. Ne próbáljuk már meg önkényesen a nekünk tetsző dolgokat a Bibliából kiválogatni, a nekünk nem tetszőeket pedig eldobni vagy gyermeki undorral tekinteni rájuk. Hiszen tudjuk, hogy a másiktól éppen olyat is hallhatunk, ami abban a pillanatban nem kellemes, viszont rávilágíthat egy gyenge pontunkra, amit képesnek kell lennünk korrigálni és abból megváltozni. Pontosan ezt mondja a Zsidó levél írója:
"Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak." (Zsidó 12:11)
Nekem se és gondolom senkinek sem tetszik, ha éppen rám szólnak vagy rámutatnak a hibáimra. Viszont lássuk be: a legtöbbször utólag javunkra vált, lehet, hogy változtunk vagy rájöttünk valamire, de legkevesebb, hogy szélesebb látókörrel láttuk utána a világot! Üdvözöljük tehát és ne tiltsuk el az ilyen embereket, "megmondó emberek" titulálva. Még rosszabb az, amikor - akár jószándékkal is - a vezetőség hamis teológiára alapította a közösséget, bibliai igazságokba burkolva téves látásokat erőltet, önjelölt módon szolgál. Ráadásul hitben éretlen, nem kipróbált véneket vesz maga köré. Ekkor aztán minden, a központi látással nem megegyező véleményt próbálnak blokkolni, kitiltani vagy törölni. Nem véletlenül: ez sérti a gyülekezet növekedésének érdekeit. Egy kontrol alatt levő közösség esetében ez a kizárólagos hatalommal rendelkező vezetőség vagy pásztor hatalmának is útját állja!
Ha fentiek nem győzték volna meg az olvasót a "megmondó ember" szükségességéről, akkor ajánlom mindenki figyelmébe a prófétálást, ami végigvonul a Szentíráson keresztül. A prófétálás során isteni kinyilatkoztatásokat adtak át emberek, ameddig a Szent Szellem megszállta őket. Vagyis Isten szólhat a megmondó embereken keresztül. A hősiesen emlegetett Szeretet himnuszának is hívott fejezetben Pál egyértelművé teszi, hogy rész szerint van bennünk az ismeret:
"Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:
De mikor eljõ a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik." (1 Kor 13:9-10)
Amelyik közösség tehát korlátozni próbálja a prófétálást, vagy azokat, akik megmondó emberekként eltiltja, azt tartja magáról, hogy ők már tökéletesek és nincs szükségük több isteni kinyilatkoztatásra vagy újabb ismeretek elsajátítására: a szeretet már teljessé lett bennük. Ez igencsak nagyfokú elrugaszkodás a gőg irányába. A teljesség csak Jézus Krisztus második visszajövetelekor jön el. A prófétálást természetesen meg kell ítélni az 1 Kor 14:29-nek megfelelően, mert történhetnek hamis prófétálások is, de akkor sem találunk arra utalást, hogy blokkoljuk le vagy tiltsuk el őket. A megítélés itt megvizsgálást, tesztelést jelent, hogyan illeszkedik be mások kijelentéseibe.
Megmondó emberekre példa a Bibliában
Jóformán végig a Bibliában Noétól kezdve, Mózesen át az összes próféta Isten "megmondó embere" volt. Isten szócsövei voltak ezek az emberek Izrael népe számára különféle történeti korokban. Gondoltatok már erre??? Ott van Mózes elhívása, felkenetése. Mózes szabadkozott is, hogy ő maga nem ékesszóló (nagyhangú, nagyszájú), magát nehéz nyelvűnek ismerte. Erre Isten ezt mondta neki:
" Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr?" (2 Móz 4:11)
Isten maga ragaszkodott hozzá, hogy Mózes menjen és szóljon. Másnéven Isten hívta el, hogy legyen "megmondó ember". Ott van még Jeremiás, aki a próféták között az egyik legjelentősebb volt.
És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség! (Jer 6:14)
És ne felejtsük el magát a Legnagyobb Prófétát, Isten Fiát, JÉZUS KRISZTUST! Ő körbe járt Izraelben és hirdette Isten üzenetét a sok ellenállással szemben is. Hazájában például nem fogadták el:
Monda pedig: Bizony mondom néktek: Egy próféta sem kedves az õ hazájában. (Luk 4:24)
Ezt az Igét akár a mai állapotok szerint lefordíthatuk úgy is, "Egy próféta sem kedves a saját gyülekezetében." Amint látjuk, ha valaki igazán, akkor Jézus Urunk maga volt a "megmondó ember". Hála Istennek érte! Az ő "megmondásainak" vagy "beszólásainak" köszönheti az egész világ a megváltását, mindenki, aki hisz benne. Hallelujah!
Konklúzió
A gyülekezetek, központi vezetésű közösségek leggyakrabban kontrol alatt tartják a tagokat, akik passzívan kiszolgálják a vezetőség véleményét, látását. Ha bármelyik mezei tagnak lenne is más véleménye, vagy látása, azt lehurrogják, "hamis prófétának" vagy lázadónak titulálják. Az ilyen önjelölt, sikerre éhes pásztorok a saját érdekeikbe való behatolásként veszik a sokszor őszinte, Istent kereső embereket, akik tiszta szívük miatt látják az elhajlásokat, észreveszik a tévtanításokat. A mázos igazságba burkolt tévtanítást, a hamis kegyelmet. Akik az igazságot hirdető embereket "megmondó embereknek" hívják, miközben pont azokon keresztül akarna éppen Isten szólni hozzájuk megtérésre intő dolgokat. Jól gondolkodjunk el ezen.
Quartus Miklós
2016. Július 5.
