Válasz Szalai András karácsonyi cikkének hazugságáradatára

Bevezető 

Sajnálattal olvastam dr. Szalai András, "Karácsony - pogány ünnep" című cikkét az interneten. Vannak benne tudományosan összeszedett dolgok ami kétségkívül jók, azonban az egész tele van szánalmas hazugságokkal, ferdítésekkel. Valamilyen féltékenységből vagy a keresztény vallás iránti tiszteletből - ki tudja? - minden erőfeszítésével megpróbálja igazolni a "Karácsony" nevű, pogány eredetű ünnepet, a Biblia és az Írások teljes félreértésével. Az igei hivatkozásokat a saját meggyőződésének fegyveréül használja, annak mondanivalóját sajnos nem értve. Ilyen az, amikor egy tudós elme képzett, de nem érti meg a Biblia üzenetét, nem érti a mondanivalóját és nyílt eretnekségbe, Igetagadásba süllyed.

 

Pogányság

A cikkben állítja, hogy a "a „pogány” (latin paganus = vidéki, falusi) szó nincs is benne a Bibliában, a magyar bibliafordításokban hagyományosan „pogányok”-nak fordított héber gójim és görög ethnoi jelentése egyszerűen „népek"... (sicc!)...ez már önmagában is nyílt szembeszállás az Igével, mert benne van. De hiszen teljesen mindegy, hogy eredetileg az a szó mit jelentett a héberben-görögben: a mai értelemben a "pogány" szó az egyik, ami kifejezi leginkább azt, amikor valaki a krisztusi hittől távol esik valamilyen oknál fogva, pusztán nem kapott vallásos nevelést és nem gyakorolja a hitét vagy pedig egyszerűen ateista. A zsidó kultúra - amiben a Biblia született - a világi népek mindig a kívülálló, hitetlen emberek csoportját jelentette. Károli Gáspár nem véletlenül használta a "világi pogány" kifejezést a Lukács ev. 12:30-as igeversben: ez fejezi ki a legjobban a mondanivalót. Helyénvaló tehát azt mondani, hogy a "Karácsony egy pogány eredetű ünnep" és nem kritizálni a pogány szó eredetét, azzal jönni, hogy nincs is benne a Bibliában pedig szemtelenség. A Bibliában végig vonul a hitetlenek, olykor, mint 'gonoszok' vagy 'balgatagok' említése illetve tőlük való menekülés, eltávolodásért mondott imák a Zsoltárok könyvében tele vannak. A Példabeszédek könyvében pedig Salamon rengetegszer ír a bölcsek és bolondok közti szembeállításról és a feddhetetlenségről vagy annak nem meglétéről. Az Újszövetségben pedig a világiak kifejezés szerepel rendszeresen a nem hívőkre, a kívülállókra. A kérdésem az, hogy mennyi Igehely kell még Sz.Andrásnak, hogy megértse? Álljon itt egyetlen Ige a 94. Zsoltárból, ami egyben frappáns válasz Sz.Andrásnak:

"Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?" (Zsoltár 94:8, Károli)

"Mert mind ezeket a világi pogányok kérdezik; a ti Atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre." (Lukács 12:30)

Sajnos szerencsétlenül próbálkozott Sz. András azzal, hogy a "pogány" szó -szerinte- nincs benne a Bibliában, mert nagyon is benne van. Így vagy úgy, de nagyon is benne van.

Válaszok a cikk 'Bibliai ellenvetések' cáfolataira

További szócséplés helyett akkor álljon itt egy rövid, 'válasz a válaszra' stílusú cáfolatsorozat a cikk nyílt hazugságaira, azokra viszontválaszként, amiket ő ironikus stílusban próbált megválaszolni a feltehetően őt ért kritikákra.

"4.1. „A Biblia tiltja Jézus születésnapjának ünneplését”

A Biblia sehol sem tiltja Krisztus születésnapjának ünneplését, sőt, éppen azt állítja: amikor történt, ember és angyal egyaránt ünnepelt (Lk 2:13-14,20). "

Bumm! Hazugság. Jézus születésnapja mint olyan nem tudható, hogy pontosan mikor történt. Az említett ünneplés a Lukács evangéliuma elején csak a  bölcsek és angyalok által Jézus a világba történő eljövetelének ünneplését jelenti.  Krisztus öröktől fogva való volt, létezésének kezdete a világ teremtése előttre nyúlik vissza. Amikor Jézusként megszületett, akkor pusztán testi formát öltött fel. Erről külön tanulmányok sora található, Jézus maga is említi ezt az evangéliumban a zsidóknak. Ez egyébként a keresztény, bibliai hit alapja, vagyis, hogy Krisztus örökkévaló, amit gondolom nem kell magyarázni. Maga Jézus, mint kisgyermek, a Megváltó eljövetele már évszázadok óta várt esemény volt az akkor elnyomott Izraelben. Továbbá nem látjuk egyszer sem később a Bibliában, hogy ünnepelték volna a kis Jézus "születésnapját".

"4.2. „A Biblia nem parancsolja Jézus születésének ünneplését”

Krisztus megszületése kivételes örömet szerzett az angyalok, a pásztorok és a bölcsek számára (Mt 2:10), akik fel is készültek a Messiással való találkozásra: ajándékot vittek neki (Mt 2:11)."

Bumm! Újabb hazugság. Azokban az idézetekben nem mint Messiás, hanem mint 'fejedelem' vagy 'gyermek' szerepel. Korábban csak Heródes gonosz uralkodó utalt arra, hogy a 'Messiás megszületik', hiszen féltette a hatalmát, hiszen akkor a zsidók úgy tartották, hogy Jézus Krisztus politikai uralkodó és Izraelt, mint országot katonailag is helyreállító harcos lesz. Ezzel szemben Isten szellemi megváltóként küldte el Jézus Krisztust mint Messiást, aki azóta sem lépett fel a világon fizikai, katonai erővel. Azoknak lett a megváltója, akik hisznek benne. A pásztorok és az angyalok a kis Jézus megszületésének örültek, akik már hitték, hogy ő lesz valóban a Messiás. 

"Nem csoda, hogy 4. századi leírások szerint Szíriában nagy örömmel, sok fénnyel és a házakra aggatott koszorúkkal ünnepelték Jézus születését. "

Igen, és? Mit érdekli az a Krisztusban hívőket, hogy egy írásoktól távól eső, világi, arab kultúrában ünnepelték-e a kis Jézust vagy sem? Feltelezhetően voltak már akkor arra is gyülekezetek, akik hallották az Igét és az evangéliumot, az ő ünneplési szokásaik azonban már akkor eltávolodhatott az eredeti, bibliai üzenettől, köszönhetően a Kr.u. 3.sz.ban elvilágiasodott, Rómának és Szaturnália pogány eredetű ünnepi nyomásnak engedő keresztény püspököknek.

4.3 „Csak a Bibliában előírt ünnepeket szabad ünnepelni”

A Biblia nem mond ki ilyen alapelvet. A zsidóknak a törvényben előírt évenkénti ünnepeken kívül is voltak alkalmi és rendszeres ünnepeik (pl. esküvő, hanukka).

Bumm. Újabb hazugság. Dehogynem, nagyon is kimondta az Úr a zsidóknak, mit, mikor és hogyan ünnepeljenek. Erről konkrétan és elég hosszasan találunk útmutatást a Tanakh-ban (a ószövetségi iratokban). A zsidók csakis és kizárólag Isten útmutatásainak megfelelően követték az ünnepeket. A menyegző nem isteni ünnep volt, hanem lakodalom, népszokás szerinti ünnep. A Hanukka ünnepe pedig valóban nem bibliai ünnep, azonban nemrégen Krisztus előtt, a Makkabeusok felszabadításának ünnepére hozták a zsidók, politikai ünnep volt, nem vallási. Az egyéb ünnepek valóban nem tiltottak, azonban a vallási, hitbeli ünnepeket tekintve - a kis Jézus születésnapja márpedig ilyen lenne, ha lenne - konkrét útmutatásokat tartalmaz az Szentírás. Ami az Újszövetséget illeti, Krisztus egyedül az úrvacsorára hagyott meg ismétlődő jelleggel útmutatást, hogy azt ünnepeljük. Hiszen az Újszövetség nem más, mint vele egy újonnan kötött, új feltételek mellett megkötött szövetség, egyességek rendszere és elve. Ez magában foglalta és felülírta a régit, vagyis az Ószövetséget, a zsidók hagyomnányait és ünnepeit. Erről ír a Zsidókhoz írt levél is. A zsidók ünnepei árnyékul szolgálnak az eljövendő dolgoknak. Krisztus nem ünnepelte az Újszövetségben a saját testi születésnapját egyszer sem. Annál inkább buzdított Isten követésére, az Ige megtartására. Később az apostolokat sem látjuk, hogy rendszeresen ünnepelték volna a kis Jézus "születésnapját", azt pedig végképp nem, hogy karácsonyoztak volna vallási, hitbeli céllal. 

"Ezért egyfelől nem szabad másoknak megparancsolni, hogy bár­melyik napot megünnepeljék, másfelől nem szabad másokat elítélni, ha megünnepelnek valamit (Róm 14:5-12, Kol 2:16-17)."

Ez így van, ezt azonban a szombattal kapcsolatban írja a Szentírás. Olyan ünnep, hogy 'Karácsony' vagy kis Jézus születésnapja, fel sem merült a Bibliában. Hiszen teljesen pogány eredetű ünnep volt még akkor, a korai egyház üldözött állapotában. Akkor világos volt nekik, hogy egy Krisztusban hívőnek semmi köze az ókori egyiptomi illetve egyéb népi kultúrából eredő hamis istenimádatot közvetítő ünnepekhez. 

"4.4. „A Biblia tiltja fa felállítását, a karácsonyfa pogányság”

Azok a bibliai szövegek, amelyekre hivatkozni szoktak, teljesen másról szólnak, nem a 17. századi német keresztények fenyőfájáról vagy a születésnapról."

A Bibliában nem is szerepelhet a 17.századi dolgokra utalás, hiszen a Szentírás 1-2.században íródott, legalábbis akkor található az utolsó kézirat. Ezért nem is tilthatja. Az azelőtti ószövetségi iratok, zsidó Tanakh azonban pár helyen utal arra, hogy a zsidóknak nem volt szabad követni (!) a körülöttük levő pogány népek hagyományait, szokásait. 

Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a ki kihozott téged Égyiptom földérõl, a szolgaságnak házából!
Féljed az Urat, a te Istenedet, õ néki szolgálj, és az õ nevére esküdjél.
Ne járjatok idegen istenek után, azoknak a népeknek istenei közül, a kik körültetek vannak;
(Mert az Úr, a te Istened féltõn szeretõ Isten te közötted), hogy az Úrnak, a te Istenednek haragja fel ne gerjedjen reád, és el ne törüljön téged a föld színérõl.

(5.Mózes 6:12-15, Károli)

Azt hiszem ez elég egyértelmű.

"Az az elmélet, amely a kereszténységet, illetve a későbbi katolicizmust 4. századi pogány elemek összekovácsolódásának tekinti, a felvilágosodással jelent meg a 18. század közepén a német liberális teológiában."

Bumm. Újabb hazugság, ferdítés. Maga a tény, hogy a Karácsony ünnepe az ókori Szaturnáliából esik egyidőben és az ókori római birodalomban ünnepelték, az tény marad, függetlenül attól, hogy mikor és kik kezdték el hangsúlyozni, legyenek akár német "liberális teológusok". Maga a 'liberális' szó használata is szemtelenség, hiszen politikai vonzata van. Közben meg már 2010 óta lassan látjuk, hogy a magukat 'kereszténynek' nevező kormányzat mekkora hazug, álca és használja a Bibliát, a keresztény színezetet a hatalmuk megtartására, holott belül korruptak, romlottak. Az első századi üldözött hívők körében szó sem esett a kis Jézus születésének ünnepéről, főleg nem pogány eredetű Karácsony ünnepléséről. Egyszer sem. Ez csak a Kr.u. 300. után, a 325-ös níczeai zsinat után jelent meg.

"5.2. A Legyőzhetetlen Nap kultusza?

Ami a római vallásosságot illeti, a téli napforduló csak i.e. 45 után, a Julius Caesartól származó, ún. Julianus-naptárban esett december 25-re, korábban nem. A december 25 pedig először csak jóval később, Aurelianus császár idején, i.sz. 274-ben lett ünnepnap, a Legyőzhetetlen Napé (Sol Invictus)."

Hogy a Bibliának, Jézus útmutatásainak ehhez mi köze, nem tudom. Azért mert ott később lett, azért kell ünnepelni a hívőknek? Nem értem. De álljon itt egy is kiegészítés. Az ókori rómában már ünnepelték a földművelés istenének, Szaturnusznak nagy ünnepét december 17-25.-között, ami a Szaturnália ünnepségeket jelentette. Ekkor nagy táncos vigadalmakat tartottak birodalomszerte. A fény diadalát ünnepelték a halál és a sötétség felett, szokás volt egymás megajándékozása is. A régi pogány ünnep vígasságokkal volt tele, mivel a téli napforduló a régi földművesek körében az újjászületést, a reményt táplálta. A földművesek számára fontos volt a meleg eljövetele, mivel a létük múlott rajta (köszönet Tarr Dániel munkássának). A rómaiak újévkor a házakat borostyánokkal, zöld növényekkel díszítették.

"5.4. A római szaturnália?

Ami az ősi római szaturnáliát illeti, ez sem nevezhető a karácsony elődjének. Az ünnepség a 3-4. században majdnem egy héten át tartott, december 17-től 22-ig vagy 24-ig..."

Sajnos mégis. Tertullianus már a 3.sz. elején bálványimádásként tekintett a rómaiak téli napfordulós - Szaturnália - ünnepére. Amikor a kereszténységet Rómában államvallássá nyilvánították, pontosan a 24.-ével véget érő Szaturnália helyére állították a "keresztény" Karácsonyt. Később, a 4.századtól január 6.-án elkezdték ünnepelni a kis Jézus születésének napját az Epiphaneia néven. Erre az időre az igazi hitű, vallásos dogmáktól és rituális szertartásoktól mentes, odaszánt hívőket már szinte mind kiírtották, oroszlánok martalékává váltak. Maradtak a dogmatikus, vallásos szertartásokat és tradíciókat követő, "külsőleg" hívő keresztények, az akkori "Szalai Andrások".

"Ókori pogány babonákkal való riogatás helyett kétezer éve jó híreink vannak: Isten egy lett közülünk, tudja mi az, embernek lenni, és velünk, azaz a mi oldalunkon van!"


Tartok tőle, hogy Isten ebben nem a te oldaladon van, amíg így gondolkodsz. Mindaddig, amíg őszinte megtérést nem mutatunk a világi, pogány vagy a külső látszatvallásosságból, vagy a Golgotás-álszenteskedésből, addig legalábbis Isten nem áll a mi oldalunkon. Addig elveszünk. A fentiek pedig nem "ókori pogány babonákkal való riogatás", hanem Isten útmutatásainak és az Írásoknak őszinte keresése. Az álszenteskedésből, a hamis "Golgotizmusból" való megtérés. Istennek vannak irányvonalai, amit követni kell. Őt úgy kell tisztelni, hogy azt keressük és csináljuk, amit Ő mond. Azt és csak azt. Amit nem mondott, azt nem kell tennünk: az pusztán buzgó farizeusi vallássosság vagy ókori pogány szokás.

Összefoglalás

A Karácsonyt - sem a kis Jézus "születésnapját" egy bibliai hívőnek nem kell ünnepelni. Az ókori pogány babonák vagy a hamis álszent vallásosság (pl. Golgota gyülekezet) helyett javaslom, hogy ilyen karácsonyi ünnepségek alkalmával is kövessük Istent és az ő útmutatásait szorosan a Bibliából, a Karácsony pogány eredetére rámutatva az Írások alapján. Jó alkalom kívánkozik arra, hogy elmondjuk az embereknek, hogy Isten megítélte a világot és bűnösnek találta. Elmondjuk nekik, hogy Isten gyűlöli a bűnt, amikor az emberek másban, főleg ókori babonákban, hamis fényekben reménykednek. Elmondjuk nekik, hogy meg kell térni! Az ítélet napja közel van, amikor mindenkinek számot kell adnia arról, amit tett. A bűnt Isten megítéli. A bűn zsoldja a halál (Róma 6:23). Vagyis halálra vagyunk ítélve. A megoldás: megtérni a bűnből, elfogadni Jézus Krisztus evangéliumát, mint egyedüli megváltást és az egyetlen ítélettől való felmentést, ami az egyetlen megmenekülés, amit Isten kegyelme nyújt királyi trónja felől. Ezután a régi bűnös életet meggyűlölni, új életet kezdeni, amiben Istent követjük és nem a saját magunk szokásait, hagyományait. Ez Isten szeretete: hogy kínált egy lehetőséget a világnak, hogy ne vesszen el mindenki a gyötrelmes, kínzó pokolban!

--
Quartus Miklós
2019.december 25.